A ma 50 éves Matt Damon 10 legjobb szerepe

Hihetetlen, de már 50 éves a babaarcú Matt Damon, és ezt a kerek évfordulót a - legalábbis szerintünk - legjobb szerepeivel ünnepeljük. Szóljatok, ha kihagytunk valamit!

Az esőcsináló (1997)

Bár Matt Damon kétségkívül a Good Will Hunting főszereplőjeként – és nem mellesleg Oscar-díjas forgatókönyvírójaként – robbant be a köztudatba, ha azzal a filmmel nem fut be, hát befutott volna ezzel, ugyanebben az évben. Ő volt ugyanis Francis Ford Coppola John Grisham regénye alapján készült filmjének a főhőse, egy fiatal ügyvéd, akinek első megbízása egy lehangoló biztosítási ügy: megbízója leukémiában haldoklik, mert a biztosítótársaság nem volt hajlandó fizetni a csontvelő-átültetés költségeit. Amikor hősünk szembeszáll a hatalmas céggel, egy olyan kusza és korrupt világgal találja magát szemben, amely a legvadabb fantáziáját is mélyen alulmúlja. Igaz, az ekkor még tapasztalatlan színészt olykor lejátszották az olyan veterán kollégák, mint Jon Voight vagy Danny DeVito, de az már akkor is látszott, hogy sztár lesz belőle.

Ryan közlegény megmentése (1998)

Bár a főszereplők közül talán neki jut a legkevesebb játékidő, ez mégiscsak egy kultikus film ikonikus szerepe, és nem csak a címszereplőről van szó, de olyasvalakiről, akinek a személye körül forog az egész történet. A fiatal ejtőernyős katonaként a még tejfölös szájú Damon pedig meglepően hiteles – ekkoriban sok katonaszerepet osztottak rá, lásd A bátrak igazsága (1996) -, és mégiscsak az ő karaktere lövi ki azt a német páncélozott felderítőt. Persze a későbbiekben végig az igazi főszereplő, Tom Hanks mögött lohol, de ilyen film azóta se nagyon született, de jut neki egy kis megható monológ arról, milyen volt felnőni a testvéreivel, és ez mégiscsak Steven Spielberg egyik legjobb filmje, és valószínűleg a valaha készült legjobb háborús film.

Sziriana (2005)

Bár Stephen Gaghan több szálon futó történetét a Matt régi haverja, George Clooney által alakított, viharvert CIA ügynök viszi el, Damon vonala is nagyon izgalmas. Természetesen az olajról van szó mindvégig, Damon pedig egy energiaügyi elemző, aki közeli üzleti kapcsolatba kerül egy szaúdi herceggel, aki talán megváltoztatja a királyság üzletpolitikáját, talán nem. A fiatal, eleinte naivnak tűnő  elemző figuráját erősen árnyalja a tény, hogy kisfiát egy terrortámadásban veszítette el, és a szaúdi üzletre egyfajta kárpótlásként tekint. A szerep nem ad sok lehetőséget a csillogásra, nem is az volt a cél, Damon pedig fegyelmezetten és visszafogottan hozza le alakítását, ami talán pont ezért maradt emlékezetes.  

Ocean's Eleven - Tripla vagy semmi (2001)

Egy újabb film, amiben Damonnak egy sor olyan, nála nagyobb sztárral kellett osztoznia a reflektorfényen, mint George Clooney, Brad Pitt vagy Julia Roberts – ez előbbiek pedig a barátai lettek, és ez az első film a sok közül, amiben velük dolgozik. És az, hogy remekül megérti magát Clooney-ékkal, nem csak remekül átjön, de a sztori egyik fontosabb szála is az övé. Ő ugyanis Danny Ocean (Clooney) csapatának legfiatalabb tagja, akinek a vegasi kaszinók kipucolása az első komoly melója, mivel eddig profi, de kispályás zsebtolvajként dolgozott. Kapja is az ívet rendesen, de megállja a helyét, az alakítást pedig az teszi színessé, hogy szélhámosként több különböző figura bőrébe kell bújnia.

A tégla (2006)

Martin Scorsese remek remake-jében – az eredeti mű a zseniális hongkongi krimi, a Szigorúan piszkos ügyek (2002) – Damonnak két zsenit, Jack Nicholsont és Leonardo DiCapriot kell lejátszania, és ez tulajdonképpen sikerül is neki. Pedig övé a kevésbé hálás szerep, ő az ír maffia beépített informátora a bostoni rendőrségnél, aki, azontúl, hogy egy tégla, még egy eminens pedálgép is, aki céltudatosan, hideg számítással halad előre és éri el a célját minden alkalommal. Na jó, majdnem minden alkalommal, de olyan ügyesen keveri a lapokat, és olyan ügyesen menti ki magát minden szorult helyzetből, hogy már-már megérdemelné, hogy összejöjjön neki minden. És ehhez Damon faarccal végigcsinált alakítása remekül passzol – ami szerintünk nehezebb feladat, mint DiCaprio látványos szenvedése.

A Bourne-rejtély (2002)

Szerintem zseniális húzás volt Doug Liman részéről, hogy Robert Ludlum regényhősének szerepét egy olyan babaarcú színészre bízta, akiből senki nem nézte volna ki, hogy rezzenéstelen arccal öl halomra rosszarcúakat, és akinek a kezében egy könyv vagy egy ceruza is halálos fegyver lehet. És Damon tényleg átlényegül a szerep kedvéért, mert azon túl, hogy fizikailag is felkészült az alakításra, kigyúrta magát és harcművészetet tanult, elsajátította a szerep lényeget, és sugározza azt a halálos céltudatosságot, ami Jason Bourne, az amnéziás titkosügynök lényege. Lett is egy rakás folytatás, és bár a végére kifulladt a franchise, a karakter valóban megújította az akciófilm műfaját. Mást ne mondjak, ennek köszönhetjük az új, minden eddiginél keményebb és céltudatosabb James Bondot.

A tehetséges Mr. Ripley (1999)

Jófiút mindenki el tud játszani, Damon pedig eleve az az alkat a maga barátságos, kisfiús arcával, akire ilyen szerepeket írnak, de egy ellenszenves figura teljesen más tészta. Márpedig Anthony Minghella filmje, amely Patricia Highsmith regénye alapján készült, egy kifejezetten ellenszenves karakterre épül – akinek valamiért mégis szurkolunk. A címbéli Ripley egy szürke senki, aki ismerősének, a gazdag playboynak (Jude Law) köszönhetően egy kis időre megismeri azt a szabad, fényűző életet, ami neki sosem adatott meg, és amikor lehetősége nyílik rá, megragadja az alkalmat, hogy minden az övé legyen. Ehhez hazudnia, csalnia, és végül gyilkolnia kell, és ahogy egyre jobban szorul körülötte a hurok, mi egyre jobban izgulunk, hogy ne bukjon le, még úgy is, hogy teljesen megérdemli a sorsát. És most az egyszer Damon tényleg minden porcikájában visszataszító, és remekül csinálja.

Mentőexpedíció (2015)

Íme, a film, amiben Matt Damonnak az égvilágon senkivel nem kell osztoznia a reflektorfényben, senkit nem kell lejátszania, mert az első pár percet leszámítva egyedül játszik végig. Ő ugyanis az az űrhajós, akit társai véletlenül magára hagynak, amikor sietve menekülniük kell a Marsról pár aprócska vihar elől, neki pedig egyedül kell boldogulnia az elkövetkező nem is olyan rövid időszakban. És a film a címbeli mentőakció mellett elsősorban arról szól, hogyan boldogul hősünk, és hogyan küzd az egyedüllét és a magány ellen. És Damon egyrészt nagyon jó, másrészt nagyon vicces – talán ezért indult a film a Legjobb Vígjáték kategóriában az Golden Globe-on -, és maga a rendező, Ridley Scott is meglepően könnyedre vette a figurát, pedig ha sci-firől van szó, akkor ő egész más irányba szokott elmenni.

Good Will Hunting (1997)

És íme a szerep és a film, ami elindította hősünket a pályán, és ami oly sokáig definiálta a karrierjét. A forgatókönyvet Matt Damon és Ben Affleck együtt írta, kaptak is érte egy Oscart – bár a rossz nyelvek szerint a munka oroszlánrésze Damoné volt -, és Will Hunting valóban zseniálisan kitalált figura. Ő az a bostoni proli srác, aki, ki tudja miért, de egy elképesztő matekzseni, akinek az egyetemen, sőt, valami PhD programban lenne a helye, csakhogy ő nem így szocializálódott, nem tudja levetkőzni proli mivoltát, az ebből adódó feszültség pedig teljesen felemészti, és elképesztő indulatokat hoz ki belőle. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy Gus Van Sant filmje és Damon alakítása is azért működik ilyen jól, mert ellenpontként ott van a veterán Robin Williams szintén zseniálisan kitalált és eljátszott karaktere – nem véletlen, hogy ő is kapott egy Oscart.

Futottak még: Az informátor!, Invictus - A legyőzhetetlen, A félszemű, Csillagok között, Gerry, Pókerarcok, Elysium - Zárt világ, Túl a csillogáson