A szóban forgó művekkel kapcsolatban két alapvető kérdés merülhet fel bennünk: szóba kerültek-e a forgatás előtt olyan tudományos-fantasztikus fogalmak, mint szerzői jogok, továbbá miféle hallucinogén anyag került a baklavaszirupba a stáb büféjében? A következőkben öt példán át demonstrálnánk, miért volt 40-50 évvel ezelőtt különösen kegyetlen átkozódás a „dolgozzon fel téged a török filmipar!”

Seytan (1974)

A legenda szerint Az ördögűző 1973-as premierjén többen rosszul lettek, elájultak, a nézők egy részét pedig hónapokig gyötörték rémálmok a látottaktól. „Bakkfitty!” – mondták a török változat munkatársai, majd egy évvel később bemutatták a Seytant.

Metin Erksan művében egy leszázalékolt Pazuzu használja apartmannak egy fiatal lányka testét,

minek következtében portásbácsi-orgánumon kezd kommunikálni, arcát pedig olyan vérfagyasztó foltok jelennek meg, mintha csak beletüsszentett volna a finomfőzelébe. De mindezen borzalmak eltörpülnek a gyerekszoba falát borító tapéta mellett. A megszállt kishölgyet alakító Canan Perver karrierje mellesleg – Linda Blairrel ellentétben – ezt követően sem indult meredek zuhanásnak, hanem masszívan megmaradt a Föld magjának közelében.

Kara Simsek (1985)

Köztudott, hogy a bokszolók folyamatos fejsérülései idővel súlyos következményekkel járhatnak: egyeseknél a Parkinson-kór tünetei jelentkeznek, míg mások mulatóskarrierbe kezdenek. Paradox módon a Kara Simsek esetében

nem a főhős, hanem az alkotók produkáltak hasonló tüneteket

a török Rocky életre hívása során. Szulejmán népének Balboája ugyanazon évben látott napvilágot, amikor az 1.0-ás verzió egyhónapnyi tundrafitneszt követően kirobbantotta a peresztrojkát a Szovjetunióban. Papíron tehát magától értetődő lett volna, hogy a török klónt még keményebb megpróbáltatások elé állítják, ám Cetin Inanc rendező sokkal inkább a nézők toleranciaküszöbét tette próbára. (Fun fact: török nyelvterületen a Knight Rider ugyancsak Kara Simsek – azaz fekete villám – címen futott.)

Korkusuz (1986)

A török filmipar sok mindennel volt vádolható, csak éppen következetlenséggel nem: a török Rambót ugyanazon mimikai ráncoktól mentes színművésszel, Serdar Kebapcilarral játszatták el, mint akivel Rocky karikatúráját. Az alábbi monumentális jelenetben annak lehetünk szemtanúi, amint az általa alakított bozótharcos

rögbilabdával ostromolja a Dadaista Népfront gonosz katonáit,

akik ennek hatására az arcukhoz kapják a kezüket. Figyelemre méltó a lövedék 1,5 centis röppályája, valamint az azt követő hanghatás, melyet vélhetőleg egy demizsonba szorult aranyhörcsög szolgáltatott kimentésekor.

Badi (1983)

Mint tudjuk, az E.T. premierjét követően Drew Barrymore már kilencévesen Hello Kitty-s bögréből nyakalta a whiskyt, majd az Ablak-zsiráf borítójáról felpattintotta első kokaincsíkját is.

És még így is átkozott szerencséje volt,

hogy nem Törökországban futott be gyerekszínészként. Spielberg filmje ugyanis rövid időn belül klasszikussá érett, így a színésznő nem kényszerült rá, hogy - helyzetét súlyosbítandó - tudatalattijának legsötétebb izzasztókamrájába száműzze azt. Ugyanez nem volt elmondható azokról a szegény gyermekekről, akik a mozi különösen kegyetlen török változatában egy karókezű, hombárfejű mutánssal kényszerültek barátságot kötni.

Dünyayi Kurtaran Adam (1982)

Két kadét (űr)hajótörtést szenved egy távoli bolygón, ahol egy gonosz intergalaktikus nagyúr készül a hatalomátvételre – valahogy így hangzik a Star Wars sallangmentesített, Koccintóssal lebutított mutációjának alapsztorija. Mindeközben – paradox módon – képtelenség nem érzékelni az alkotók maximalizmusát, jóllehet, ez leginkább arra irányult, hogy még

az igazán harcedzett nézők agysejtjeit is szőnyegbombázásban részesítsék.

Ennek érdekében pedig attól sem riadtak vissza, hogy a török Han Solót Rocky-féle szürreál-edzésmontázsra kényszerítsék… az Indiana Jones főcímzenéjére. A következő jelenetben pedig az ominózus Cantina-jelenetnek lehetünk szemtanúi, melyben lampionfejű busójárók vegzálják hőseinket a török Neoton Família válogatáslemezére.