Az évtized legjobb színészi alakításai

Összeszedtünk néhányat a nagyon erős kínálatból.

Kristen Stewart – A stylist

Az Alkonyat-filmek után Stewart ügyesen választott filmeket, hogy megszabaduljon Bella skatulyájától, és egész jól csinálja. A hamarosan érkező Charlie angyalai talán kakukktojás, de a girl power egyébként remekül passzol a színész magáról kialakított képéhez. A stylist ennek a filmográfiának egyik érdekes darabja, amelyben Stewart hírességek ruhatárát állítja össze, és egyébként szellemeket lát.

 

Robert Pattinson – Good Time

Pattinson is fényévekre hagyta maga mögött az Alkonyat csillámvámpírját, és Stewarthoz hasonlóan belemerült a szerzői filmek világába. És kiderült, hogy bitang jó színész. A Good Time című drámában egy elfuserált bankrablás során elkapott öccsét próbálja elszántan kiszabadítani a börtönből. Állítólag az itt nyújtott alakítása miatt kapta meg Batman szerepét.

 

Sally Hawkins – A víz érintése

Az Oscarok ellenére sokan kritizálták Guillermo del Toro legutóbbi filmjét, és még a plagizálás gyanúja is felmerült, ám az kétségtelen, hogy az addig a nagyközönség számára jószerével ismeretlen Sally Hawkins pompás alakítást nyújt a süketnéma, magányos, érzékeny takarítónő szerepében.

 

Chadwick Boseman – A James Brown sztori

Mielőtt Wakanda királya, a Fekete Párduc lett volna, Boseman eljátszotta James Brownt is. Életrajzi filmnél mindig a főszereplő alakításán múlik a siker, no meg egyáltalán: a hitelesség, de a színész tökéletesen átlényegült a soul keresztapjává.

 

Lady Gaga – Csillag születik

Mindenki legnagyobb meglepetésére Lady Gaga színészként is remekül megállta a helyét Bradley Cooper filmjében. A zenéért Oscart kapott, alakításáért pedig jelölték. Elég menő.

 

Toni Collette – Örökség

Az elmúlt évek egyik legjobb horrorjának tartják Ari Aster filmjét, bár igencsak megosztó, mert sokak szerint a befejezést tekintve egy marhaság. De bármi is legyen az ítélet, azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy Collette remekül játssza a lányát hirtelen elveszítő, megtört családanyát.

 

Hugh Grant – Paddington 2.

A Sötét Peruból érkezett maci második filmes kalandja egy igazi csoda, a szó legnemesebb értelmében vett igazi családi mozi. Hugh Grant mint a film főgonosza részint saját korábbi szerepeit parodizálja ki, méghozzá nagy élvezettel. Öröm látni, ahogy hivatásos pojácaként lubickol a szerepben.

 

Leonardo DiCaprio – A Wall Street farkasa

Scorsese vicces bukásfilmje gyakorlatilag DiCaprio one man show-ja. És a színésznek talán jobban is áll, amikor nem komolykodik végig egy filmet, emlékezzünk csak a Volt egyszer egy... Hollywoodra. Annak is listánkon a helye!

 

Oscar Isaac - Llewyn Davis világa

Mintha a semmiből jött volna a Coen-tesók különös hangulatú filmje, az akkoriban kevésbé ismert (azaz Star Wars előtti) Oscar Isaac-kel a főszerepben. Isac kiváló színész, és rokonszenvesen alakítja a csóró, sikertelen zenészt ebben a mesterműben.

 

Philip Seymour Hoffmann - The Master

A tragikus életű (és halálú) Hoffman korszakos zseni volt, még akkor is, amikor beszangott. Paul Thomas Anderson The Master című filmjében az L. Ron Hubbardról, a szcientológia atyjáról mintázott karizmatikus szellemi vezetőt alakít, méghozzá úgy, hogy megdelejezi a nézőt, miközben tart is tőle.