Mostanában sokat hallani az új James Bond film körüli hercehurcáról - de miért szeretjük a 007-est, ha szeretjük egyáltalán? Hiszen egy erőszakos, nőgyűlölő bunkó.
A most készülő, 25. James Bond-filmmel kapcsolatos legfrissebb hír, hogy Danny Boyle azért hagyta ott a rendezői széket, mert a producerek ragaszkodtak ahhoz, hogy megöljék a 007-est, Boyle azonban nem akarta. Pedig ideje lenne végleg lezárni ezt a franchise-t, mert James Bond egy olyan eszmeiséget képvisel, amit régen elnéztek, mi több, természetesnek tartottak, de ma ez már nem járja. És nem csak a #metoo és hasonlók, hanem az alapvető emberi érzések miatt.
Nemi erőszaktevő
Pussy Galore a Goldfinger "rosszlánya", a film címadó gonosztevőjének csatlósa - és mellesleg leszbikus. Önmagában ez nem annyira fontos, ám az, ahogy Bond viselkedik vele, még aljasabbá teszi a 007-es viselkedését, már ha a nemi erőszakot egyáltalán súlyozhatjuk. Az alábbi jelenetben Bond és Pussy kölcsönösen meggyepálják egymást, majd a nő feladja a férfi elleni küzdelmet - John Barry játékos zenéjével ez afféle pajkos előjátéknak tűnik, de ha elfeledjük a jelenet irányított, manipulatív értelmezését, akkor azt látjuk, hogy a 007-es mosolyogva megerőszakolja a nőt. Mindehhez vegyük hozzá a regény szerzőjének, Ian Flemingnek felháborító magyarázatát, amiben azt fejtegeti, hogy Pussy Galore azért leszbikus, mert "még nem találkozott az igazi férfival, de az kikúrálja őt a pszichopatológiás betegségéből". Bondnak egyébként is bevett szokása - főleg a Sean Connery-féle filmekben -, hogy úgy bánik a nőkkel, mint a ronggyal.
Rasszista
Fleming regényeiben egyértelműen jelen van a rasszista hozzállás, de a filmekben sem rejtik véka alá, hogy a "nagy fehér ember" a más bőrszínűek fölött áll. Az Élni és élni hagyniban a feketék általában bűnözők, a Csak kétszer élszben pedig Bond japánnak álcázza magát, ami jórészt abban merül ki, hogy idióta parókát raknak rá. Tegyük hozzá, hogy az egész sorozat arról szól, hogy mindenkinél magasabb rendűként van ábrázolva, ő a faszagyerek, és csakis ő mentheti meg a világot az aktuális veszedelemtől. A modern Bond-filmekben ezt valamelyest árnyalták, megpróbálták sebezhetővé tenni a karaktert, de a lényeg mit sem változott.
Nőket használ pajzsként
Bond előszeretettel áldoz fel nőket, hogy magát megvédje. A Goldfinger elején, amikor épp légyottra érkezne, ám a nő szemében visszatükröződve észreveszi egy merénylő alakját, és reflexből a támadó felé fordítja, hogy őt üsse le helyette. A Tűzgolyóban Fiona Volpe a pajzs, aki így a 007-es helyett kapja a halálos pisztolygolyót. Mindkét esetben az a "mentség", hogy a nők rosszban sántikáltak, Volpe pedig egyébként is a SPECTRE ügynöke is volt.
Lelkiismeretfurdalás nélkül megcsalja a nőt, akit szeret
Az Őfelsége titkosszolgálatában című részben James Bond komolyan szerelembe esik, mi több, meg is házasodik. De ezt sem kell komolyan venni, mert a film végén - biztos, ami biztos - megölik Tracy Di Vicenzo grófnőt, hiszen milyen már, ha a 007-es nem csábítja halomra (és erőszakolja meg) a nőket. Bár a nagy szerelem azért nem akadályozza meg Bondot, hogy Blofeld svájci szanatóriumában ne vigyen az ágyába agymosott, védtelen és egyébként is pszichésen beteg nőket. Az sem okoz neki gondot, hogy rendre felpofozza élete szerelmét.
Csak a whiskyt sajnálja
A Skyfall egyik Bond-lánya, Sévérine szexrabszolga volt, de szörnyű múltja nem akadályozza meg abban Bondot, hogy a zuhanyzóban magáévá tegye a nőt. Később a gonosztevő Raoul Silva arra kényszeríti a férfit, hogy a megvert, megkötözött Sévérine fejéről lelőjön egy pohárka whiskyt, de Bond valószínűleg direkt elhibázza - erre Silva komótosan odasétál a nőhöz, hidegvérrel beleereszt egy golyót, mire Bond hogyan reagál? Sajnálja, hogy kárba veszett az a jó whisky. Talán macsó egysorosnak szánták, de lássuk be, alaposan mellément.
