A bemutató utáni tiszteletkörök lecsengése után a színészek sokszor kendőzetlenül őszinték.
Legyen szó egy olyan szerepről, amit csak a fizetésért, meggondolatlanul vállaltak el, egy szenvedélyprojektről, ami nem úgy sikerült, ahogy várták vagy egyszerűen csak egy rossz alakításról egy jó filmben, még a legnagyobb hollywoodi sztárok is vallhatnak kudarcot. És amikor ez megtörténik, általában tudnak is róla. Aktuális produkciójukat a promóciós ciklus alatt persze elhalmozzák dicséretekkel, de ahogy telnek az évek, gyakran nekik is feltárulnak a valódi érzéseik egy-egy filmmel kapcsolatban. És olykor ők sem köntörfalaznak, amikor a legrosszabb alakításaikról beszélnek.
Jake Gyllenhaal és a Perzsia hercege – Az idő homokja
A Mike Newell rendezte, Jake Gyllenhaal főszereplésével készült 2010-es videójáték-adaptáció kritikai és kereskedelmi bukás volt, és több mint egy évtizeddel a bemutatása után leginkább a hollywoodi whitewashing egyik legrosszabb példájaként emlékszünk rá, mivel egy iráni származású színész helyett egy fehér bőrű amerikai színész kapta a főszerepet. Gyllenhaal később elismerte: rosszul tette, hogy elvállalta a szerepet.
Azt hiszem, sokat tanultam abból a filmből, és azóta sok időt töltök azzal, hogy megpróbálom nagyon átgondoltan választani a szerepeket”
– nyilatkozta a színész.
Halle Berry és A Macskanő
A színésznő nem várta ki a gyászidőszakot, tisztességgel megjelent a 2005-ös Arany Málna átadóján, ahol a neki ítélt díjat átvette, és még beszédet is mondott.
"Szeretném megköszönni a Warner Bros.-nak, hogy szerepet adtak ebben a szaros, istenverte filmben. Pont erre volt szüksége a karrieremnek – a csúcson voltam, most a mélyponton vagyok.
A Variety-nek nyilatkozva 2020 szeptemberében Berry elmondta, hogy azután kezdte érdekelni A Macskanő, hogy a Halj meg máskor című Bond-filmben alakított karakterével, Jinxszel a középpontban tervezett spinoff nem jutott előre.
„Azt gondoltam, ez egy nagyszerű lehetőség egy színes bőrű nő számára, hogy szuperhős legyen.
Miért ne próbálnám ki? De én csak egy felbérelt színész voltam, nem a rendező. Nagyon kevés beleszólásom volt a végeredménybe.”
Christopher Plummer és A muzsika hangja
Az ötszörös Oscar-díjas A muzsika hangja az egyik legnépszerűbb film a mozitörténelemben, de a néhai Christopher Plummer cseppet sem érezte így. A Boston Globe-nak adott 2010-es interjújában Plummer bevallotta, hogy egy kicsit unta a karakterét.
Bár elég keményen dolgoztunk, hogy érdekessé tegyük, egy kicsit olyan volt, mintha egy döglött lovat korbácsolnánk. És nem éreztem a magaménak a témát sem. Úgy értem, nem tetszhet a világ minden emberének. Ez nem az én világom.
És Plummer itt még finoman fogalmazott ahhoz képest, amit a következő évben a The Hollywood Reporternek mondott:
(A film) annyira szörnyű, szentimentális és nyálas volt. Borzasztóan keményen meg kellett dolgozni, hogy megpróbálj belecsempészni valami kis humort.
Robert Pattinson és az Alkonyat-filmek
Az Alkonyat nemzetközi szupersztárrá tette Pattinsont, de valószínűleg ő volt a franchise legkevésbé támogató rajongója. Egyszer egy talkshow-ban két, a filmekkel kapcsolatos poén közt ezt találta mondani:
Amikor olvastam, meg voltam győződve arról, hogy Stephenie azonosítja magát Bellával. Mintha egy olyan könyv lett volna, amit nem lett volna szabad kiadni, mintha az ő szexuális fantáziáját olvastam volna. Főleg, amikor azt mondja, hogy egy álom alapján írta. Egyszerűen biztosnak éreztem, hogy ez a nő őrült, teljesen megőrült, és szerelmes a saját kitalált teremtményébe.
Kate Winslet és a Titanic
A színésznőnek szép emlékei vannak James Cameron rekordokat döntögető filmeposzának a forgatásáról, de a benne nyújtott alakítását nem sokra értékeli. A film 3D-s újrakiadásakor Winslet a következőt nyilatkozta a Telegraphnak:
Minden egyes jelenetnél azt mondtam: ezt tényleg így csináltam? Ó, Istenem... Még az amerikai akcentusomat sem tudom hallgatni. Szörnyű. Remélhetőleg most már sokkal jobb lenne. A Titanic közben folyton csak arra tudok gondolni, hogy bárcsak újra megcsinálhatnám, ezúttal sokkal jobban.
(Forrás: IndieWire)
