1. Marlon Brando 47 évesen játszotta el az idősödő Don Corleonét. A színészt a Paramount filmstúdió fejesei eredetileg nem nagyon szívelték, ám a próbafelvételek során igen meggyőzőnek bizonyult. Brando trükkje az volt, hogy két vattapamacsot tömött a szájába, így arca egy teljesen más korú és fizimiskájú karaktert mutatott. A készítőknek ez annyira megtetszett, hogy megtartották az ötletet, és maszkmester alkalmazása helyett speciális szájüregi protézissel érték el, hogy az öreg Corleone olyan egyedi külsővel rendelkezzen, ami kitörölhetetlenül beleégett a nézők emlékezetébe.

2. A macska eredetileg nem is szerepelt a forgatókönyvben. Marlon Brando talált rá a kóbor jószágra, amikor az állat a stúdió környékén mászkált. A cica azonban

olyan hangosan dorombolt a forgatáson,

hogy később utószinkronnal kellett pótolni a hibás, zajos felvételeket.

3. Igazi lófej volt az ágyban. Egészen megdöbbentő, de A keresztapa egyik legkeményebb jelenetében, amelyben egy zsoké kedvenc lovának a levágott fejét találja az ágyában, nem kelléket használtak. A lófejet egy vágóhíd biztosította a produkció számára, a színésznek pedig nem szóltak az eredetéről. Így a kultikussá vált jelenetben nem is a karakter, inkább az őt eljátszó férfi őszinte ordítását hallhatjuk.

4. A szereplőknek a kamerákon kívül is úgy kellett viselkedniük, mint egy nagy családnak. Francis Ford Coppola szerette volna, ha színészei elmélyednek a figurákban és megtestesítik azt az olasz családot, amiről a filmek szólnak. Ennek érdekében arra kérte sztárokat, hogy a kamerán kívül is maradjanak szerepben: a forgatás során például végig együtt kellett vacsorázniuk a munkanap végén.

5. Hollywood színe-java esélyes volt Michael Corleone szerepére. Többek közt Dustin Hoffman, Burt Reynolds, Martin Sheen, Jack Nicholson és James Caan is. Végül azonban az akkoriban új arcnak számító Al Pacino lett Michael. Ám nem volt könnyű a közös munka a fiatal színésszel: Pacino és Coppola között rendszeresek voltak a konfliktusok; az 1974-ben bemutatott második rész forgatásán pedig még inkább kiéleződtek az ellentétek.

A színész a nagyobb fizetés kiharcolásán túl a forgatókönyv alakításába is rendszeresen beleszólt, a rendező pedig kénytelen volt alkalmazkodni a sztár igényeihez, aki többször megfenyegette, hogy kilép a produkcióból. Az 1990-ben bemutatott harmadik résznél azonban a rendező már keményebben ellenállt Pacinónak, és megmondta neki: ha több pénz szeretne, mint 5 millió dollár, akkor a film a karaktere temetésével kezdődik majd.

6. Eredetileg szó sem volt arról, hogy Carlo eltöri a bordáját. Amikor Don Corleone öntörvényű fia, Sonny (James Caan) megtudja, hogy húgát, Connie-t (Talia Shire) bántalmazza a férje, Carlo, akit Gianni Russo alakított, a báty az utcán akarja megleckéztetni a goromba frátert. Elkapja a férfit, behajítja a szemeteskukák közé, és agyba-főbe kezdi verni. Bár a pofonoknál néha látszik, hogy James Caan valójában nem üti meg Gianni Russót, a Carlót alakító színész fájdalmas összecsuklása nem volt színjáték. Russo ugyanis olyan szerencsétlenül zuhant a kukák közé (amiket Coppoláék eredetileg pont azért raktak oda, hogy tompítsák a betonra esést), hogy eltörte a bordáját és kificamította a vállát.

7. James Caan improvizálta a fényképezőgép összetörését. Eredetileg nem szerepelt olyan a forgatókönyvben, hogy az odacsődült nyomozók miatt mérgelődve Sonny elkobozza és földhöz vágja az FBI fotósának masináját, így az ügynököt alakító színész ijedt reakciója nagyon is valódi. Caan találta ki emellett azt is, hogy ezután lesajnálóan pénzt dobjon oda a férfinak, hogy így kárpótolja az összetört fényképezőgépért – ezt utólag azzal magyarázta, hogy ahol ő felnőtt, ott ilyen esetekben vagy ki kellett fizetni az összetört holmit, vagy adni kellett helyette egy másikat a károsultnak.

8. Marlon Brando a legtöbb szövegét nem tanulta meg előre. A film nagy részében súgókártyákról olvasta fel elhíresült mondatait. Annak a színészi iskolának volt ugyanis a híve, hogy ösztönösen kell játszani, nem előre rákészülve és mindent megismételve, mert szerinte mindig az első, még be nem gyakorolt felvétel a legjobb. Pontosan ugyanezt tette egyébként a Superman mozifilm esetében is (erről itt írtunk bővebben): a Kryton bolygó díszlete például a kis Kal-El búcsúztatásakor tele volt a sztár ide-oda felragasztgatott kártyáival.

9. Marlon Brando egy igazi gengsztertől kölcsönözte Don Corleone összetéveszthetetlen, rekedtes hangját. Az illető az olasz-amerikai maffiát alkotó öt család egyike, a New York-i és New Jersey-beli alvilágot uraló Luciano família főnöke, Frank Costello volt. Az ő szenátori meghallgatását látta 1951-ben Brando a tévében, és innen emlékezett a gengsztercézár jellegzetes hanghordozásra.

10. Al Pacino és Marlon Brando is bojkottálták az 1973-as Oscar-gálát. Pacino igen dühös volt ugyanis amiatt, hogy őt „csak” a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában jelölték, holott szerinte Michael Corleone többet látható a filmben, mint a Don Corleonét alakító Marlon Brando – aki végül a legjobb férfi főszereplő kategóriában nyert Oscart. Viszont Brando is távol tartotta magát a gálától, így a díjat nem is ő, hanem egy amerikai őslakos, Sacheen Littlefeather (más néven Maria Cruz) vette át, aki a beszédében elmondta: Brando tisztelettel visszautasítja a rangos aranyszobrot, amiért az indiánokkal rosszul bánnak az amerikai szórakoztatóiparban.

A keresztapa január 8-án, 21:00-tól, A keresztapa II. január 9-én, 21:00-tól látható a Paramount Network műsorán.

Döbrösi Laura a SZESSÖN vendégeként elárulta, hogy karmesternek lenni a világ legmenőbb dolga és azt is, mit jelent noisemakernek lenni, de beszélt a nő zenészekről is.