Az X-Faktor receptjére fazonírozták át a főzőműsor eredeti formuláját, és mostantól fontosabb, hogy mennyire színes karakter az adott versenyző, mint az, hogy tud-e főzni, a családtagok pedig sikítozva drukkolnak.
A formulán egy idő után változtatni kell, ha megfárad a recept, ha csökken a nézettség és fogy a lendület. A Konyhafőnök receptjén már akkor változtattak, amikor Fördős Zé műsorvezető mellől lecserélték a mindig méltóságteljes, nagy tudású Bernáth József séfet a kicsit színesebb, a rocker fazonnal kacérkodó Sárközi Ákosra, illetve a néha valóban száraz, de mindig korrekt, fanyar humorú Vajda Pierre ételkritikusról a reflektorfényt kifejezetten kereső Rácz Jenő séfre váltottak. Próbálkoztak a harsány Wossala Rozinával is, volt VIP kiadás meg gyerekverzió, és ha már két séf van a csapatban, mindkettő saját versenyzőket kapott, egyvalami viszont állandó volt. A versenyzők tudtak főzni, és ez alapvető szempont volt. Sajnos már nem az.
Nem véletlenül a „Benned van az ízfaktor?” szóviccel reklámozták az új évadot, A Konyhafőnököt ugyanis átfazonírozták az X-Faktor receptjére, ahol a tudás csak a legvégén érvényesül, addig a felhajtás és az izgalmas karakter számít, az előválogatóban pedig tényleg mindenkit odaengednek a kamera elé, még a hülyéket is, már elnézést a kifejezésért. Az előválogatás ugyanis eddig nem volt a műsor része, korábban nem láttuk, hogyan rostálnak, most már igen, és a versenyzők tökéletesen tisztában vannak azzal, hogy főzésbeli hiányosságaikat képesek valami extra műsorral kompenzálni, és az első adásban pontosan ez történt. Azon túl, hogy extrém alapanyagokból, krokodil, zebra, kenguru, tücsök, próbáltak – rendre sikertelenül – valami ehetőt kotyvasztani, mindenki magánszámmal igyekezett felhívni magára a figyelmet, miközben odakint a hozzátartozók ugráltak és sikoltoztak - és volt, akinek ez össze is jött. Értem én, hogy kell a fejhajtás, unalmas versenyzőkkel pedig nem lehet műsort csinálni, de az igenis visszás, amikor a zsúri kóstoláskor elsőre pocséknak nevezi a belépőnek szánt ételt, majd a jelentkező addig produkálja magát, amíg át nem engedik.
Az előválogatáson még csak kötényt osztogatnak, ha a jelentkező a három zsűritag közül legalább kettőtől igent kap, már bent is van, és konkrétan megtörtént, hogy az a srác, akinek az ételére azt mondták, hogy ehetetlen gagyi, hüppögve megkérdezte, hogy nem lehetne-e mégis, hogy átjusson, mert megígéri, hogy majd jó lesz, a zsűri meghatódott, és megkegyelmeztek neki. Ami egy vicc. Mert ebben a felállásban a zsűri is produkálja magát, nonstop jópofizik, „veszik a lapot”, partnerek a ripacskodáshoz, mert eddig tényleg csak ripacskodás ment, jó főzés nem volt. És persze, a dolog majd letisztul, lemegy az előválogató, ami gondolom, még legalább két rész, hiszen 100 jelentkező van, a most bejutott exhibicionista amatőröket egy idő után kiejtik, előtérbe kerülnek a jó szakácsok, és úgy a hatodik adástól elkezdődik a rendes főzés, csak addig nem főzőműsor van, hanem cirkusz.
A Konyhafőnök első évadaiban sokszor elmondták a versenyzőknek, hogy alázatosnak kell lenniük. Alázatosnak az étellel, a recepttel, az alapanyaggal, a séffel és egymással, és én ezért szerettem ezt a műsort, mert komolyan vették a főzést. Ezzel az ízfaktoros marhulással pont ezzel mennek egyenesen szembe, és ha ki is esnek a pancserek, a szórakoztató magamutogatók, nagyon nehéz lesz számonkérni az alázatot a megmaradt versenyzőkön, ha a zsűri és maguk a műsor készítői is beáldozták azt a szórakoztatásért cserébe. A jó hír viszont az, hogy belenéztem a TV2 párhuzamosan indított főzőműsorába, a MasterChef VIP-ba, és az még így is nagyságrendekkel érdektelenebb és rosszabb.
