Rögtön két résszel indult az új Twin Peaks. Hajnalban keltünk, hogy megnézzük, és most vakarjuk a fejünket. Az első két rész zavarbaejtő, nyomasztó, a maga módján zseniális, de Twin Peakst csak nyomokban tartalmaz.
Szóval itt van. Huszonöt év (és még néhány hónap) után folytatódik a tévétörténelem egyik legmeghatározóbb, kultikus sorozata. Az elvárások nagyok voltak, és a félelem is, hiszen a felmelegített klasszikusok ritkán sülnek el jól - gondoljunk csak az X-aktákra -, és mindig elszomorító látni, hogy egykori kedvenceink mennyire megöregedtek.
A Twin Peaksről semmit sem lehetett tudni. Néhány hangulatkeltő összeállításon kívül nem volt igazi előzetes, rövidke tartalomösszefoglaló, semmi. Tudtuk, ki tér vissza, még olyanok is, akik az eredeti sorozatban meghaltak, de hát ez a Twin Peaks, abban meg bármi megtörténhet.
Nos, az új Twin Peaks Twin Peaksebb, mint valaha.
Annak idején Lynch kikötötte, hogy csak akkor csinálja meg a folytatást, ha teljes kreatív szabadságot kap. Megkapta - és élt is vele.
Nehéz az első két részről beszélni. Ezt tényleg át kell élni, ahogy a premier előtti napokban Lynch is mondta. És fel kell kötni a gatyát, mert nem lesz egyszerű, az új Twin Peaks nehezen befogadható. Akinek nem tetszett a Tűz, jöjj velem, túl lilának és érthetetlennek találta, az meneküljön, mert az egyszerű mese ehhez képest. Lynch olyannyira szabadjára engedte magát, hogy a mintegy két órában jórészt a vörös szobában és más, különös helyeken bolyongunk. A sorozat mitológiája temérdek új elemmel gazdagodik, és végre megtudjuk, mi történt Cooperrel, sőt az egész sorozat egyik legijesztőbb jelenetében megjelennek ők is - akik olvasták a Twin Peaks titkos történetét, tudni fogják, mire értem.
Lassú, nyomasztó és hihetetlenül feszült két órát láthatunk. Alig van zene, leginkább csak a Lynchtől megszokott zúgás és ipari zajok hallatszanak a komótos tempójú jelenetek alatt.
De mi köze ennek a Twin Peakshez? Egyelőre szinte semmi. Az biztos, hogy ez az évad a természetfeletti erők elleni harcról fog szólni, bármik is legyenek azok, és a szálak a kisvárosban fognak összefutni. Egy-két ismerős figura beköszön, de érdemben még semmi sem történik velük, kapunk egy új, elég durva gyilkosságot, de akik azt várták, hogy ez majd egy olyan, a nosztalgiára építő harmadik évad lesz, ami szépen leutánozza a klasszikust, azok nagyon csalódni fognak. Sőt: úgy általában a sorozatnézők csalódni fognak. Nagyon. Nincsenek szereplők, akikkel azonosulhatnánk, nehezen követhető a történet (vagy micsoda), nincs benne érzelem, sem humor. Szóval az eredeti sorozat emberi oldala (egyelőre) hiányzik.
Sorozatban ilyet még nem láttam. Hogy ennyire magasról tett volna mindenre. A történetmesélésre, a karakterekre, a nézőkre. Lehetne mondani, hogy Lynchnek már nem egyszerűen elgurult a gyógyszere, hanem már jó ideje nem találja, de aki hajlandó feladni a történetmesélés hagyományos kellékeit, annak valami egészen különleges élményben lesz része. Aki imádta a Radírfejet, a Twin peaks - Tűz, jöjj velemet és a Lost highwayt, sírni fog a gyönyörűségtől. Bőven van még szufla Lynchben, de tény, hogy 18 részen keresztül nem őrültködhet, lassan ideje lesz, hogy elmesélje, mégis, mi a fene történt Twin Peaksben.
Értékelés:
Lynch-rajongók 10/10
többiek: Ez meg mi a tök volt?/10
