Új, életveszélyes kihívás terjed a Tiktok-felhasználók körében. A "szomszédokolás" lényege, hogy a versenyző belekezd egy Szomszédok-epizódba, és valahányszor a szereplők panaszkodni kezdenek, lehúz egy-egy fél konyakot. A részegség átlagosan öt, az alkoholmérgezés tíz, a klinikai halál húsz percen belül garantált.
Mi magunk, mint életösztönök által aktívan vezerélt lények, nem vetemedtünk hasonló kamikazeakcióra, az viszont kíváncsivá tett minket, hogy kerek 30 évvel ezelőtt mi volt a Lantos utcai munkásosztály fájdalma. Így hát előkerestük az 1992. június 25-én adásba kerülő 135. epizódot, és kigyűjtöttük a karakterek apokaliptikus megnyilvánulásait:
(0.47:) Vágyom arra, hogy egy kicsit több időt töltsünk együtt. De ez mostanában reménytelen
- fakad ki Alma, ám János azzal a lendülettel meginvitálja a Sportcsarnokba fegyver-, horgász- és vadászkiállításra. Ennél már csak egy közös bérszámfejtés lehetne romantikusabb a kőbányai vasútállomáson, Alma mégis fellelkesül. De János észbe kap, és gyorsan tesz ellene:
(0.52:) A fegyvereket csak nézegetem, arra nincs pénzem, hogy vegyek is. Szeretnék már elmenni horgászni egy kicsit, de soha nincs rá időm.
Na, teleportáljunk a Lantos utca 8.-ba! (Tudniillik az iménti pár jelenleg épp új értelmet adott a slusszkulcspörgetés fogalmának azáltal, hogy a nagyszülőktől albérletbe költözött.)
(1.55:) Rohangálás munka után, de reménytelen. Tavaly még tudtam újságot árulni, és megkerestem a nyaralásra valót. De most sehol nem adnak lehetőséget
- traktálja Julcsi Lenke nénit, aki – csak hogy ne kelljen tovább hallgatnia ezt – beprotezsálja a kislányt árufeltöltőnek éjszakai műszakba, így talán augusztus utolsó hetében le tud utazni két napra Ócsára.
(3.00:) Nem is tudok választani. Egyik drágább, mint a másik
- sápítozik Etus a piacon, ám Józsi micisapkája telepatikus bojtjának segítségével ráveszi a művésznőt, hogy vásároljon salátát, paradicsomot és zöldpaprikát (itt csendben emlékezzünk meg a 1995-ös még 100 forint alatti paradicsom kilónkénti áráról.) Közben azért megjegyzi, hogy a kemencék zabálják az áramot, és hanyatt esett a legutóbbi villanyszámlától. Ami ironikus annak fényében, hogy földrengés esetén az összetört Szikszai-kerámiák után keletkező eszmei kár nulla forint lenne.
(4.50:) Megnézheti a pénztárcámat, művésznő, nincs benne egyetlen felesleges peták sem
- vág vissza Józsi, mi pedig – tekintve, hogy kultikus fejfedőjét 1998-ig nem cserélte le – szó nélkül elhisszük neki.
(5.45:) Te devizaügyletekkel foglalkozol, mint egy külföldi szappanopera főszereplője, miközben a gyerek kinőtte a rácsos ágyat, a pelenkázó meg felesleges
- ecseteli Juli. Mi pedig hiába várjuk, hogy a fején helyet foglaló entitás feloldja a feszültséget a „Picúr, megvárhatlak?” kérdéssel. Juli ugyanis tovább folytatja a puffogást, és kitelik tőle, hogy szóváltás közben mindkét válltömését Mágen szájába tömi.
(11.15:)„A lakóközösség leszavazta, azt mondták, nem adnak ki rá ennyi pénzt”
- kesereg Kutya, amiért idén sem tudja leselejtezni az olvasószoba bútorait, és kénytelenek lesznek a kopott garnitúrában, tömény Pitralon-gőzt árasztani és nosztalgiázni a színház hőskoráról.
(13.45:) „Ettől féltem már régen, hogy egyszer bútorral tele, félúton lerohadok”
- bosszankodik Góliát a teherautó gajra ment kardántengelye miatt. A bútorszállító azonban azon unortodox karakterek közé tartozik, akiknek nem kenyere a hosszabb rinyálás. Sebaj, mérget vehetünk rá, hogy Vágási Feri majd ezerszeresen kompenzál minket.
(16.45:) Kozmetikai cikkeket, smukkokat, női fehérneműket reklámozok. Elég reménytelen. Olyan magas egy reklámperc ára, hogy lassan megfizethetetlen
- ecseteli Taki bácsinak Gábor Gábor a vállalkozói lét poklát, aki éppen a Magyar Televízió épületébe igyekszik, hogy a magyar reklámok színvonalát visszazüllessze az „Ági van?”, illetve a „cascót akarok” szlogenek vészkorszakába.
(18.52:) Apádnak volt igaza. Látszólag minden rendben, de elindultatok a lejtőn. Bútorszállító, rémes! Orvos, ügyvéd, vállalkozó, az illik egy Szöllősy lányhoz
- magyarázza feldúltan Zsuzsa Jutkának, aki türelmesen végighallgatja ahelyett, hogy azonnal visszazárná a szarkofágjába.
(22.10:) Én megszereztem mindent, mindent, amit követeltetek! Ma szerződtem a tévével reklámokra! És mi a hála? Oli néni kedvezőbb ajánlata, a te 60 ezer forintos fenyegetésed! Tudjátok, mit, menjetek...
- háborodik fel Gábor Gábor a szépségszalonban kitörő éhséglázadáson, ami az arcátlanság csimborasszója azok után, hogy magnót is beszerzett a Pet Shop Boys-slágerek MIDI-ben kazetta vég nélküli lejátszásához.
(30.44:) „Most kellene értenünk ahhoz, amiről egy életen át azt tanították, hogy aljas, csúf, kapitalista dolog. Ezért vagyunk bizonytalanok”
- vonja le a konzekvenciát Jutka az epizódvégi szentenciák tengerében, miután felismeri a tarthatatlan helyzetet, miszerint lassan nyolc perce nem siránkozott senki a szereplők közül.
Képek forrása: YouTube
