Pataky Attila: Believe

Pataky Attila egy komplett generáció tudatának esett neki hegesztőpisztollyal, amikor Regős Bendegúznak öltözve először énekelt mulatósegyveleget a Dáridóban. Szerencsére következő hasonló megmozdulása, a Világslágerek Pataky-módra már jóval kisebb publicitást kapott, és talán csak ennek köszönhető, hogy a magyar lakosság nem költözött vissza Etelköz jurtáiba. Az ominózus album bármely szerzeménye felér egy hordó oltott mésszel a szürkeállomány számára, Cher Believe-jének átiratában azonban még a vocoder is sírva fakad a verzékben, amiért ehhez kell asszisztálnia. Ezek után semmi kétségünk nem lehet afelől, miért esett a földönkívüliek választása a miskolci Fox Mulderre. Abban viszont csak reménykedhetünk, hogy vizsgálatából nem vontak le hosszútávú következtetést az összes földlakókra vonatkoztatva.

Digital Scream: Túlélem én

1978-as megjelenése óta az I Will Survive az ilyen-olyan feldolgozások jóvoltából több hányattatáson ment keresztül, mint DiCaprio A visszatérőben. (Arról nem is beszélve, hogy a rádiós túljátszásoknak köszönhetően eleve égszínkék galambepét okádtunk tőle.) Ám 1993-ban a Digital Scream bebizonyította, hogy korábban a leghírhedtebb kényszer-újrahasznosítók is kesztyűs kézzel bántak vele. Az együttes bizonyos értelemben forradalmat írt azzal, hogy bemutatta, milyen lett volna a Pet Shop Boys, ha Neil Tennant eltanulja az orrpolip általi hangképzés technikáját, és a stadionok helyett a murcifesztiválok színpadjait célozzák meg. Nos, a csapat ebbe a muzikális demizsonba töltötte bele az ominózus slágert, és tette rajzó muslicák által is fogyaszthatóvá.

Poór Péter: Férfi vagyok

A Budapest TV-ben nem igazán az volt a horrorisztikus, hogy bármi megtörténhetett a képernyőn, hanem hogy bármi meg is történt. Ennek fényében egy laza felhúzott szemöldökkel konstatáltuk, hogy Poór Péter táncdalénekes kivetette hálóját a Bad Boys Blue You’re a Woman, I’m a Man című slágerére. Ám a „férfi vagyok, te meg nő, nincs itt semmi bökkenő” refrén hallatán immár veterán trash-rajongóként is erős kényszert éreztünk, hogy ablakmosó folyadékos flakonból vedeljük a Stroh-rumot. Azért tegyük hozzá, hogy a művész úr eleganciája a mű magas gyépéfaktora ellenére is a régi, élünk a gyanúperrel, hogy suttyomban üzbég vándorcirkuszokban is fel-fellépeget A Nagy Zsuscsinyov művésznéven.

Komár László: Mambó Lackó

Komár Laciról nehéz elfogulatlanság nélkül beszélnünk. Senki nem veheti el tőlünk azt az élményt, amikor a Sziget-nagyszínpados Prodigy után a fényeket követve, bódult cserebogárként érkeztünk meg a Táncdalfesztivál-sátorba, és nem tudtuk eldönteni, hogy ez vajon még ugyanaz a produkció-e, amit félórája láttunk. Laci bácsi rongylábfigurája láttán azonban minden világossá vált, és újabb fergetegparti vette kezdetét. A Lou Bega-féle I Got A Girl magyar nyelvű debilinterpretációját azonban a nosztalgikus emlékek sem tudják felülírni. „Hat, hét, nyolc, kilenc, tíz – a Komár Laci olyan, mint a gyümölcsíz” – valljuk be, Spielberg ehhez képest kíméletesen indította a Ryan közlegény megmentését. Ugyanakkor a (nem) komplett dalszöveg üvölt azért, hogy egyszer érettségi tétel legyen fukusimai sügérek irodalomérettségijén.

Z’Zi Labor és a Veresegyházi Asszonykórus: A fal

Nem kell kockás ingre pulóvert húzó, szemüveges progrock-rajongónak lennünk ahhoz, hogy felismerjük a The Wall című Pink Floyd-mű jelentőségét. Ugyanakkor joggal gondoltuk egykor: nem létezik akkora méretű bohócsapka, amit rá lehetne húzni a szóban forgó lemez gigaszerzeményeire. „Na, fogjátok meg a söröm!” – mondta Janicsák István, és jobban lebutította az Another Brick In The Wall-t, mint boráros téri punkot egy vödör csónaklakk. És mintha ez nem lett volna elég, egy imbecillis rapbetéttel, valamint a Veresegyházi Asszonykórus csatasorba állításával is próbálta kivívni, hogy az ízlésrendőrség faltörő kossal törje rá a bevasalt páncélajtót. Nincs kétségünk afelől, hogy törekvését siker koronázta.

Kép forrása: YouTube