Happy, Happy

Bakancslistához adom
Sykt lykkelig/Happy Happy
16 éven aluliak számára nem ajánlott norvég vígjáték, 85 perc, 2010

Értékelés:

21 szavazatból
Szerinted?

Kaja és Eirik fiatal házasok mégis meglehetősen unalmas életet élnek egy civilizációtól távol eső házban. Nem csoda, hogy alaposan felforgatja az életüket, amikor új szomszédok költöznek a melléjük. Sigve és Elisabeth szinte a tökéletes ellentétjük, érdekesek és sikeresek. Kaja egyszerre irigylik őket és áhítozik a barátságuk után.
Bemutató dátuma: 2011. szeptember 15. Forgalmazó: Cirko Film

Stáblista:

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Szerinted?
delfinoraptor 2013 aug. 17. - 13:39:19
A képi világ és a sztori is nevetségesen egyszerû, és mégis remek a film, nagyon jó, akár példa értékûnek is mondhatnám. A rabszolgatartós mellékszál meg pláne nem semmi :)
Gneta 2011 szept. 28. - 12:41:41
Nekem nagyon tetszett, megérte megnézni.
10/10
FElepHánt 2011 szept. 23. - 20:01:02 10/10
FeHér ElepHánt Kulturális Ajánló Portál
HAPPY, HAPPY Anne Sewitsky norvég film
A kétszer kettõ = néha kiszámíthatatlan a világvégi elzártságban. Mert Mette M. Bolstad és
Ragnhild Tronvol forgatókönyvének alakjai közül csak a rettenetes mosolyú, tépett idegzetû német tanárnõ /Agnes Kittelsen/ megy néha dolgozni, a távolról jött páros otthon lelkizik két kóruspróba között, az alig rejtetten meleg ex-birkózó pedig dúl-fúl kalyibájában. A közös vacsorák teremtenek lehetõséget önmaguk leleplezéséhez, a változatos párosodások kialakulásához. Mesteri a szerkezet, erõteljesen rajzoltak a karakterek,
köznapian esetlenek a pompás dialógusok.
Anne Sewitsky színész-választása és -vezetése elsõrangú, ahogy Anna Myking kamerája
is professzionális érzékenységgel teljesít. A szalonpuhány városi férj szerepében, örökös
mosolyával, Henrik Rafaelsen emlékezetesen sodródik a vágyak örvényeiben, futása még
meztelenül is imponáló. Név/?/rokona, Joachim Rafaelsen eleven szobra a magába fojtott
csalódásoknak, ö csak kisemmizett vereségében képes elmosolyodni. Felesége, Kaja szél-
sõséges mimikájáról nehéz eldönteni, hogy szándékos színészi eszköz, vagy csak tikkelés.
Bazaltból faragott Maibritt Saerens emancipált karrier-ügyvédnõje, hihetetlen karizmájú
egyéniség, aki csak a vesztés pillanataiban bújik ágyba, akkor is csak fogadott csoki-fiával.
Robbannak a gyengéd humor-bombák, groteszk helyzetek képei peregnek, az értõen fe-
szültség azért észrevétlenül fokozódik. Hová lyukad ki az ágbogas történet, hogyan ala-
kulnak a személyes sorsok, van-e kiút, van-e visszaút? A két gyermek meg játssza bájosan
játssza iszonyatos rabszolga-játékait, a norvég táj meg festmény-fehér és még az autók is
némán közlekednek.
Kõmerev jazz-vokállal nyit, mennyei tisztasággal õlelkeznek a szólamok, a négy fiú késõbb
komikai vénáit is megmutatja, megjelenéseik ragyogóan ellenpontozzák a cselekmény for-
dulatait. Anne Sewitsky kivételes tehetségét talán az a jelenet bizonyítja legjobban, mi-
kor /micsodat giccs!/, Bach C-dúr preludiuma lebeg sejtelmesen a Wohltemperiertes Kla-
vierból, a szerelmesek premier plánban hanyatlanak alá, hosszú szünetekkel csak néhány
jelentéktelen szót váltanak: - és mégis!!!, - gyönyörûséges, áttetszõ költészetté nemese-
dik az annyiszor látott trivialitás...
Igaz, a rendezõ lengyel, de mi lehet az a norvég titok, amely minden filmesnek albatrosz-
szárnyakat ad? Szakmailag tökéletes munka, nézõpontja egyénien eredeti, mégis közön-
ségbarát, mégis mindannyiunkról mesélõ, elgondolkodtató alkotás.
Magyar filmesek! Irány Norvégia!!!