Hatalmas darázsfészekbe nyúltunk múlt héten, amikor a botrányosan rossz Alice Tükörországban kritikája mellé megírtuk, milyen minősíthetetlenül gyatra filmekben szerepel Johnny Depp az ezredforduló óta. Az 52 éves sztár ugyanis a Port.hu olvasók kedvenc színésze – még úgy is, hogy A Karib-tenger kalózai sikere óta ugyanolyan megélhetési színész lett, mint a minden gagyit elvállaló Oscar-díjas barátja és kollégája, Nicolas Cage. Aki nélkül Depp valószínűleg sehol sem lenne, mivel az álnéven filmező Coppola-rokon vette rá, hogy vállalja el a Rémálom az Elm utcában főszerepét.
Depp viszont ma már egyszerűen nem tud kilépni Jack Sparrow karakteréből, minden új szerepében visszaköszön a kifestett arcú, dilinyós kapitány. Pedig régen pont amiatt szerette mindenki a színészt, mert sosem játszott ugyanúgy két különc karaktert: Ollókezű Edward semmiben sem hasonlított Ed Woodra, Ichabod Crane-re, Raoul Duke-ra, William Blake-re vagy Don Juanra. A futószalagon gyártott, gyatra blockbustereit nézve hihetetlen, mennyi örök klasszikusnak számító filmet forgatott a 2003-as A Karib-tenger kalózai előtt, és milyen béna filmeket ont magából most. Lehetetlen feladat kiválasztani a 10 legjobbat, de azért megpróbáltuk. Íme:
Ollókezű Edward (1990)
Azt bizonyára mindenki tudja, hogy Tim Burton a '80-as években a Disney animátora volt, de eljött a rajzfilmgyártól, mert ott nem voltak vevők azokra a töklámpásos-kísértetes, sötét humorú meseötleteire, amelyek később a Beetlejuice-ként és a Karácsonyi lidércnyomásként valósultak meg. Ollókezű Edward kultikus figuráját Burton már gyerekkorában lerajzolta, a sztorit pedig az egyik kedvenc írójával, Caroline Thompsonnal fejlesztette forgatókönyvvé. A fiatal Johnny Deppet is Burton nézte ki főszereplőnek, mert ragaszkodott hozzá, hogy a gótikus mese furcsa karakterét egy ismert sorozatsztár kapja - Deppet pedig pont ekkor imádta minden tini a 21 Jump Street iskolások közé beépülő nyomozójaként. A többi, ahogy mondani szokás, mozitörténelem: Depp és Burton a mai napig közösen forgat dilis horrorvígjátékokat.
Arizonai álmodozók (1993)
Bár Emir Kusturicát mi leginkább a fergeteges szinkronnal forgalmazott Macska-jaj atyjaként ismerjük, a szarajevói író, rendező már sokkal korábban felkerült a filmvilág térképre, mivel A papa szolgálati útra ment és A cigányok ideje is díjat kapott Cannes-ban. Az Arizonai álmodozók azután készült el, hogy Kusturica Amerikában tanított filmkészítést, és európaiként szeretett volna egy Isten háta mögötti helyen élő, tipikus vidéki amerikai család vágyairól filmet forgatni. Eredetileg a szerelmi háromszöggel terhelt sztori akciódúsabb lett volna, egy menekülő gyilkossal a főszerepben, Johnny Depp és Faye Dunaway viszont így is annyira jól érezték magukat együtt a forgatáson, hogy Depp végül a Don Juan DeMarcót is közösen forgatta le pár évvel később a színésznővel.
Gilbert Grape (1993)
Lasse Hallström filmje sok szempontból hasonlít az Arizonai álmodozókra. Johnny Depp itt is egy amerikai porfészekben élő, fiatal srác, aki elvágyódik az ismeretlenbe, de nem mehet sehová, mert gondoskodnia kell a mentálisan sérült, hiperaktív öccséről. Utóbbi karaktert az ekkor még nem túl ismert, de a film után agyondíjazott Leonardo DiCaprio alakította.
Ed Wood (1994)
Hollywoodban mindig is hálás téma volt Hollywood aranykoráról hollywoodi stílusú filmet forgatni. Tim Burton sosem titkolta, hogy az '50-es és a '60-as évek gagyi sci-fijein és gumiszörnyes horrorfilmjein nőtt fel, de ugyanilyen nagy hatással volt rá a világ legrosszabb rendezőjének kikiáltott Edward Davis Wood, Jr. is. Aki ráadásul pont olyan mély baráti viszonyt ápolt a Drakula-filmek idős sztárjával, Lugosi Bélával, mint amilyet Burton Vincent Price-szal. Az, hogy a női ruhákban parádézó, csapnivaló horrorokat forgató, pecaboton belógatott, béna ufómakettekkel dolgozó, napszakokra fittyet hányó, bogaras rendezőt a különc figurákra szakosodott Johnny Depp alakítsa, magától értetődő volt. Depp több interjújában is elmondta: annyira tetszett neki Ed Wood bizarr története, hogy miután Burton 10 percben vázolta, miról szólna a film, azonnal elvállalta a főszerepet. Az idős, magányos és teljesen elfelejtett Lugosit Martin Landau alakította zseniálisan a filmben, Oscar-díjat is kapott érte.
Halott ember (1995)
Íme egy újabb film, amiben Johnny Depp egy kifestett arcú különcöt alakít, csak most nem Tim Burton egyik gótikus meseszereplőjeként, hanem a művészfilmes Jim Jarmusch bizarr westernparódiájaként. William Blake jól hangzó állásajánlattal érkezik egy Isten háta mögötti, poros amerikai kisvárosba, ám a munkát végül nem kapja meg, így csavarogni kezd egy indiánnal, aki összekeveri William Blake költővel. Az indiánt egyébként Jarmusch egyik kedvenc indián színésze, Gary Farmer alakítja, aki itt is és a Szellemkutyában is lehülyéz minden fehér embert.
Fedőneve: Donnie Brasco (1997)
Mike Newell rendező a brit filmgyártás egyik állócsillaga, aki ráadásul Hollywoodban is sikeresen megvetette a lábát. Sikerét elsősorban annak köszönhette, hogy jól kitanulta a filmgyártás alapjait, és minden létező zsánerben képes volt emlékezeteset alkotni a romantikus vígjátéktól (Négy esküvő és egy temetés) a látványos fantasy blockbusterig (Harry Potter és a Tűz Serlege). A maffiaeposzok történetébe pedig egy olyan klasszikussal írta be a nevét, amit nyugodtan együtt lehet emlegetni a műfaj nagyágyúinak (Scorsese, Coppola, Michael Mann) filmjeivel. A Donnie Brasco a valóságban is létező, fedett FBI-ügynök, Joseph Pistone életéből mutatja be azt a részt, amikor Donnie Brasco álnéven beépült a maffiába, és ott Lefty Ruggerio (Al Pacino) jobbkeze lett. Érdekesség, hogy a filmet eredetileg Tom Cruise-zal akarták leforgatni, csak senki sem akarta bevállalni, hogy versenyezzen Scorsese Nagymenőkjével, így végül csak évekkel később készült el Depp-pel a főszerepben - ezzel mindenképpen jobban jártak a nézők.
Félelem és reszketés Las Vegasban (1998)
Ahogy Ed Woodnak Lugosi Béla, Tim Burtonnek pedig Vincent Price volt a bálványa, Johnny Depp a gonzó újságírás atyjának, Hunter S, Thompsonnak volt a legnagyobb rajongója (legendás bulifotójukon John Cucasckkel és egy guminővel marhulnak egy kabrióban). Thompson a '70-es évektől a 2006-os haláláig tartó időszak sztárpublicistája, a véleményújságírás úttörője volt. Szerinte egy sivatagi motorversenynél nem a győztesek neve a lényeg, hanem az, hogy az esemény tudósítója mennyi füvet, meszkalint, LSD bélyeget, kokaint, étert, tequilát, rumot és sört fogyasztott el a cikk megírása előtt - ezt az őrült, pszichedelikus utalást az őrült, pszichedelikus animációk mestere, Terry Gilliam tökéletesen megmutatta a filmjében. Érdekesség, hogy Deppnek annyira szimpatikus volt az önpusztító életet élő újságíró, hogy a film előkészületei alatt beköltözött hozzá, sőt, a forgatáson Thompson eredeti ruháit hordta a tökéletes átlényegülés érdekében.
Az Álmosvölgy legendája (1999)
Tim Burton első alkotói válsága a '90-es évek közepére esett: hatalmasat bukott a Támad a Mars! című sci-fi paródiája és az utolsó pillanatban kútba esett a Superman-film terve is, amiben Nicolas Cage lett volna Clark Kent. Burton jobb híján a gótikus mesevilágába menekült, és a biztos siker reményében összecsődítette a régi barátait, Danny Elfman zeneszerzőt, Johnny Deppet és Christopher Lee-t, hogy megint kölcsönvegyenek egy régi horrortörténetet (ezúttal a fej nélküli hesseni lovas Amerika-szerte ismert legendáját), és újraértelmezzék azt, Burton jellegzetes töklámpásos-szomorkás, kultfilmekre kikacsintós stílusában. Az Álmosvölgy legendája talán az utolsó olyan Tim Burton-klasszikus volt, amiben az egykori rendezőzseni látványosan felvonultatta az összes ködös-havas-kísértetes rémmesekliséjét, és még Depp sem idegesítő, hanem szimpatikus bogaras karakter volt.
A kilencedik kapu (1999)
Az ezredforduló környékén Depp több hasonló stílusú, borongós hangulatú filmet forgatott, és mindegyikben egy-egy különc nyomozót alakított, a rajongói legnagyobb örömére. Roman Polanski, aki Tim Burtonhöz hasonlóan imádta a horror zsánert (lásd: Vámpírok bálja, Rosemary gyermeke) szintén Deppben találta meg a tökéletes színészt az okkult ügyek iránt érdeklődő, fura könyvszakértő, Dean Corso szerepére. A kusza történetvezetésű, de hangulatilag jól eltalált film középpontjába egy olyan könyvritkaság áll, amelyet állítólag maga a Sátán írt - ennek eredetiségét kell igazolnia a nyomozónak úgy, hogy az életét kockáztatva összehasonlítja két másik, hasonlóan istentelen grimoárral.
A pokolból (2001)
Johnny Depp egy reményteljes karrier előtt álló, lelkes, de igencsak különc nagyvárosi nyomozó. Legújabb, természetesen nem mindennapi ügye során különös kegyetlenséggel megölt emberek hullájába botlik, a gyilkosságsorozat hátterében pedig idővel egy sötét mágiával átszőtt, ördögi összeesküvés sejlik fel. Ez most nem Az Álmosvölgy legendájának tartalomismertetője, hanem A pokolbólé, ami a mai napig az egyik legjobb képregényfilm. A Londont rettegésben tartó, hírhedt viktoriánus sorozatgyilkos, Hasfelmetsző Jack máig kiderítetlen ügyét ugyanis a legendás képregényíró, Alan Moore dolgozta át 1989 és 1996 között egy olyan izgalmas konteóvá, amiben az őrült gyilkos valójában nagyon is tudatos munkát végzett, és a bestiális tetteivel voltaképp a brit királyi család érdekeit érvényesítette. Az ópiumfüggő, Sherlock Holmesra hasonlító, különc nyomozó szerepét mintha csak Deppre szabták volna, nagy kár, hogy a rendezőpáros, Albert és Allen Hughes nem forgattak együtt újabb geek filmet A pokolból és az Éli könyve óta.
