Johnny Depp mostanság kétféle témával szokott bekerülni a hírekbe. Hol a bűnrossz Alice Csodaországban 2-t reklámozza elkeseredetten, hol az exneje, Amber Heard vádolja azzal, hogy a sztár a kapcsolatuk alatt folyamatosan részeg volt, ha éppen nem forgatott valami filmet. Az 52 éves Deppről persze eddig is köztudott volt, hogy nem veti meg az italt és a többi élvezeti szert: legendás a Hunter S. Thompsonnal közös, guminős bulifotója, és az is, hogy a Winona Ryderre utaló Winona Forever tetkóját Wino Foreverre javíttatta át, miután szakított a színésznővel.

Az ezredforduló előtt ez a fenegyerek stílus még nagyon jól állt Deppnek. Ő volt mindenki kedvenc csodabogara, aki profin hozta a furcsa különcött (Arizonai álmodozók, Ed Wood, Don Juan DeMarco, A kilencedik kapu), a részeges drogost (Félelem és reszketés Las Vegasban, Betépve) és a festett arcú bolondot (Ollókezű Edward, Halott ember).

Mostanra viszont kiderült: a 15 éve még zseninek tartott Depp a Karib-tenger kalózai óta belekövült Jack Sparrow karakterébe, és már tényleg semmi mást nem tud csinálni, csak saját magát adni, azaz festett képű, részeges bolondként dülöngél az összes filmjében. Ami már iszonyú unalmas, úgyhogy most összeszedtük a 10 legrosszabb Depp-produkciót.

Charlie és a csokigyár (2005)

Sosem felejtem el ezt a filmet, mert itt éreztem először azt, hogy Tim Burton és Johnny Depp egyszerűen kiégtek. Bárhogy is szerettem volna nevetni Willy Wonka bizarr csokoládégyárán, folyamatosan ott szirénázott az agyamban, hogy ez a film már nem olyan jó, mint az Ollókezű Edward, az Ed Wood vagy az Álmosvölgy, amelyek a mai napig ezerszer újranézhető klasszikusok. Itt viszont csak béna vicceket, szép díszletek közé bekalapált, ronda CGI-t és egy kínosan ripacskodó Deppet kaptunk, aki 18 millió dollárért csinált komplett hülyét magából.

Sweeney Todd - A Fleet Street démoni borbélya (2007)

Újabb Burton-Depp tandem, ami nem elég, hogy rossz, végig énekelnek benne. Pedig a torokmetsző borbély érdekes karakter lehetne, és a viktoriánus Londont is igen hangulatos díszletekkel elevenítették meg. A fahangú Depp szokás szerint egy festett képű idióta itt is, aki mellől természetesen nem hiányozhat a Tim Burton-filmek örökös mellékszereplője, Helena Bonham Carter sem - viszont ez itt már inkább egy idegesítő klisé.

Az utazó (2010)

Angelina Jolie és Johnny Depp külön-külön mindig jók voltak egy időben, együtt viszont vállalhatatlanul kínosak. Egyáltalán nem izzik köztük a levegő, pedig ebben a történetben fontos lenne, hiszen Depp egy unalmas matektanár, akit Velencében elcsábít egy gyönyörű kémnő (Angelina Jolie). Depp viszont csak rutinból előadja az évtizedek óta jól bejáratott, bogaras különc figuráját, néhány jelenetben meg pont olyan idétlenül dülöngélve fut a háztetőkön és sikátorokban, miközben gengszterek lőnek rá, mintha csak Jack Sparrow-t alakítaná valamelyik Karib-tenger mozifilmben. 

Alice Csodaországban (2010)

A College Humor legendás Tim Burton-paródiájában is elsütötték azt a poént, hogy a borzas hajú rendezőnek csak két színész száma van elmentve a telefonjában: Helena Bonham Carteré és Johnny Deppé. Utóbbi a jól ismert, pszichedelikus Lewis Carroll-történetben természetesen megint egy festett arcú hülyét alakít, csak itt nem Jacknek hívták, hanem Bolond Kalaposnak. Totálisan érthetetlen, hogy hogyan tudott ez a film 1 milliárd dollárt kaszálni, az pedig még furcsább, hogyan volt képes Depp kiharcolni magának 50 millió dollárt a főszerepért. Ráadásul úgy, hogy ekkor már a kasszarobbantó kalózos filmjei is egyre gyengébbek voltak.

Rumnapló (2011)

Avagy a szegény ember Félelem és reszketése. Johnny Depp megpróbálta előcsalni magából az ezredforduló környéki drogos hibbantat, csak nem nagyon sikerült elérni a kultikus Terry Gilliam-film és a Betépve szintjét. Hiába szolgáltatta itt is az alapanyagot Depp egykori országos cimborája, Hunter S. Thompson, egyszerűen nem jön át az az őrült hangulat, ami a gonzó újságírás atyjának másik történetét áthatotta. Ami viszont minden képkockán látszik: Depp valószínűleg nemcsak a szünetekben, de a forgatáson is be volt állva, azaz saját magát alakította 15 milliós sztárgázsiért.

Éjsötét árnyék (2012)

A filmipar elleni merénylet, amit én csak úgy szoktam emlegetni, hogy Éjsötét árnyszékszék. Depp ezúttal is egy festett arcú, különc idiótát alakít, csak most nem egy kalózhajón vagy egy fantasy világban ökörködik, hanem a spanglis-diszkógömbös '70-es években, mint ódivatú vámpír. Tim Burton az Addams család és a Maniac Manson videojáték stílusában akart remake-et forgatni a '60-as években futó Dark Shadows tévésorozatból, de hiába rendezte be hangulatosan a bonyodalmak helyszínéül szolgáló, családi kísértetkastélyt, a John August (Nagy Hal, Charlie és a csokigyár, Halott menyasszony) elfelejtett humoros jeleneteket tenni a forgatókönyvbe.

A magányos lovas (2013)

A Disney óriásit bukott ezzel a blockbusterrel (az 500 millió dollárosra saccolt büdzsé és marketing mellé mindössze 260 milliót szedett össze), holott tudhatták volna, hogy a Wild Wild West óta halálra van ítélve ez a műfaj, ráadásul a Cowboyok és űrlények is elhasalt a pénztáraknál. Depp természetesen ezúttal is egy furán gesztikuláló, zavaros beszédű, festett arcú idiótát játszott, csak itt nem Jack Sparrownak hívták, hanem Tontónak, és a változatosság kedvéért nem karibi kalóz volt, hanem egy bolond indián.

Transzcendens (2014)

2013-ban még úgy tűnt, ez lesz az év sci-fije, 2014 végére viszont egyértelmű lett, hogy a Transzcendens valójában az év gagyija. Pedig akár jó is lehetett volna: Depp, ugyanolyan SZTK-szemüveges, különc szobatudós, mintha csak újraforgatta volna A kilencedik kaput. Egy nap azonban lelövik, és a tudata bekerül egy szuperszámítógépbe. Ezután jön a film rosszabbik fele: a kettyós mesterséges intelligencia el akarja pusztítani az egész világot. A készítők ahol csak tudták, elrontották ezt a filmet a sok klisével, a dramaturgiai fekete lyukakkal és a pocsék színészi játékkal. 100 millióba került, de csak 103 milliót hozott - kisebb csoda, hogy Depp ezek után még kapott szerepeket a nagy stúdiókból. 

Mortdecai (2015)

Depp szokás szerint ebben a filmben is egy idióta különc, csak most nincs befestve az arca, van viszont helyette egy idétlen huszárbajusza. Viszont egyetlen percre sem tudott elszakadni a Jack Sparrow-maníroktól, pedig itt nem is kalózok üldözték, hanem dühös műkereskedők, orosz gengszterek és a brit titkosszolgálat emberei. 

Alice Tükörországban (2016)

A héten mozikba kerülő, új Disney-blockbuster biztosan nem fog 1 milliárd dollárt szakítani úgy, ahogyan az első rész tette. Akkoriban ez az őrülten színes, harsány látványvilág még bizonyára az újdonság varázsával hatott a nézőre, manapság viszont már minden második héten mozikba kerül egy gigaköltségvetésű látványfilm, és kezd a műfaj baromi unalmas bazári haknivá válni. Az Alice 2 ráadásul még csak nem is látványos (talán az óraműfejű Sacha Baron Cohen mechanikus időkastélyát kivéve), mert mindent, de tényleg mindent láttunk már az előző részben Helena Bonham Carter óriási fejétől kezdve a sóhajtozó giccskirálynő Anne Hathaway-en át Johnny Depp kifestve vigyorgó, hülye fejéig. Nem csoda, ha Tim Burton már nem akarta magát leégetni ezzel a marhasággal, csak az a kár, hogy a legjobb haverjának eddig nem tudta elmagyarázni, hogy ha továbbra is az unalmas Jack Sparrow-manírjait hozza az összes filmjében, akkor pár év, és lehúzhatja az egész eddigi karrierjét a vécén.

Ha valaki viszont  jó Johnny Depp-filmet akar nézni, akkor a Digi Filmen június 2-án 14:05-kor, június 3-án 8:10-kor csípheti el az Arizonai álmodozókat.