Programkereső
Hírek, érdekességek
Papír Buddhák Budapesten
Koreai handzsi papírból készült alkotások és Csoszon-kori papírrégiségek tárlata nyílik a Koreai Kulturális Központban.
Süveges Rita lett az Esterházy Art Award Közönségdíjasa
Az idén fennállásának 30. évfordulóját ünneplő Esterházy Privatstiftung Esterházy Now elnevezésű kortárs képzőművészeti programjának célja az Esterházyak mecénási tradíciójának folytatása és egyben kortárs aktualizálása. A program részeként az Esterházy Privatstiftung 2009 óta kétévente hirdeti meg az Esterházy Art Award képzőművészeti díjat, a három díj odaítéléséről nemzetközi zsűri dönt. Idén először a közönség is kiválaszthatta kedvencét.
Sétálójeggyel nyit újra a Skanzen
Fedezze fel a Szabadtéri Néprajzi Múzeumot a kora tavaszi hétvégéken is!
Most látható!
Mai Manó fotográfiái
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, április 14-ig
Az 1885-ben császári és királyi udvari fényképész rangot kapott Mai Manó (1855–1917) fényképészmester, szakíró és a gyermekfényképezés egyik legjobb hazai képviselője volt. Mai Manó univerzális módon viszonyult a fotográfiához, és tevékenységét nem szűkítette le a megélhetést biztosító, megrendeléseken alapuló üzletre. A fotográfia helyzetét, fejlődését teljes összefüggésrendszerében vizsgálta, és írásaival, lapszerkesztői, szervezői, közéleti munkájával, a hazai fotográfia közösségi kérdéseinek megoldásáért dolgozott. Egyik kezdeményezője volt a Magyar Fényképészek Országos Szövetségének, valamint 1906-tól alapítója és főszerkesztője A Fény című lapnak.Mai Manó műtermében portrékat, családi csoportképeket, s főként gyermekfotókat készített, de a külső helyszíneken készített korai riportjellegű felvételei is fennmaradtak (Kossuth Lajos temetése, 1894). Díjakkal kitüntetett portré- és gyermekfotói a mai nézőben ellentmondásos benyomást kelthetnek. Elismeréssel, tisztelettel, némi irigységgel adózhatunk a képek technikai tökéletességének, a beállítások eleganciájának, nosztalgiát érezhetünk a hajdan-volt boldog békeidők polgári életének elegáns rekvizitumai iránt, de az őszinte emberábrázolást ma már másképpen képzeljük el. A századforduló portrémestere nem hiteles lélekrajzot akart nyújtani, hanem a megrendelőknek önmagukról alkotott – többnyire hamis – ideálképéhez igazodott. A pazar külsőségek, az egyén karakterétől független pózokba való beállítás, valamint a megszépítő mértéktelen retus általában mind a fotóműtermek gyakorlatához tartozott. Természetesen mindez nemcsak Mai Manóról mondható el, hanem – nagyon kevés kivételtől eltekintve – döntően a megrendelő igényeinek kiszolgálása jellemezte az 1860-as és 1870-es évektől a századfordulóig a 19. század portré- és gyermekfényképezését.Találóan jellemezte a helyzetet a Mai Manó fotográfiái című könyvet bevezető esszéjében Nádas Péter, aki maga is fotográfus végzettségű lévén, jól ismeri e jelenséget és hátterét:„Mai Manó műtermi képein az éppen megszülető modern egyén áll elibénk az élő és igen bensőséges tekintetével. Ez az egyén elég hiú, s nemcsak gazdagságot és luxust, hanem ezeknek akár a látszatát is igen kedveli. Mai Manó azonban nemcsak kiszolgálja, hanem mintegy dokumentálja a megrendelő hiúságát és illúzióit. … S bizonyára szükségszerű, hogy a korszaknak ebben az egyszerre reális és ideális folyamatában minden egyén és minden család egy kicsit többnek akart látszani, mint amennyit a helyzete amúgy megengedett. Mai Manó az emberi élet kivételes napjain készítette a képeit, az első áldozás vagy a barmicvo, az eljegyzés, az esküvő és a keresztelő napján. A nagy nap egyetlen pillanatát örökítette meg, ám nem a köznapiság, hanem a reprezentáció és a feltörekvés jegyében.”Mai Manó utókorra fennmaradt portréi között megtalálható a korszak néhány neves személyiségének képe, köztük politikusok, művészek, főurak, Habsburg főhercegek, maga Ferenc József császár, Kossuth Ferenc képviselő, a Függetlenségi Párt vezére, Bárczy István főpolgármester, Baross Gábor közlekedési miniszter, gróf Batthyány István, a jeles lótenyésztő hazafi, Széchenyi barátja. A művészek közül Bartók Bélát ifjúkorában, a neves műkedvelő fotográfus Csörgeő Tibort gyermekként fényképezte. „... a Mai és Társa cég magának elsőrangú nevet vívott ki, [ezt] mi sem bizonyítja jobban, mint e műterem állandó, nagy és igen előkelő törzsközönsége, mely napról-napra növekszik. A Mai-féle fénykép ma már valóságos fogalom.” – írták a Pesti Hírlap 1912. december 25-én megjelent számában, azonban Mai Manó nevét szélesebb körben csak az 1990-es évek végétől kezdték újra megismerni. Mint annyi más fényképészmestert a századfordulón, korunkban csak a szűkebb szakma egy része tartotta számon. Mára azonban a nevét viselő egykori műteremháza – az idén 130. születésnapját ünneplő Mai Manó Ház – állít számára emléket. A PaperLab Galériában kiállított 50 fotóból álló válogatásban olyan alkotásokat láthatunk, amelyeket Mai Manó fotográfus a budapesti műtermeiben készített a századforduló környékén.
Róma-Budapest, 1800–1948.
Virág Judit Galéria és Aukciósház, március 28-ig
Képzőművészeti kapcsolatok a két város között A Virág Judit Galéria tematikus kiállítássorozaton keresztül mutatja be a három, kulturális szempontból kiemelten fontos európai főváros és Budapest között lévő művészeti kapcsolatok és kölcsönhatások rendszerét. A modern magyar művészet kialakulása és sokszínűsége szorosan összefüggött festőink és szobrászaink hosszabb-rövidebb ideig tartó berlini, párizsi és római utazásaival. Itália festői tájai mindig is lenyűgözték az európai művészeket és írókat. Évszázadokon át Európa valamennyi fontosabb művészeti központjában az akadémiai képzés kiegészítő eleme volt az itáliai, mindenekelőtt a római tanulmányút. Festők, írók, gondolkodók százai töltöttek el hosszabb-rövidebb időt az antik, reneszánsz, majd később a barokk emlékek tanulmányozásával. A képzőművészeti emlékek kimeríthetetlen tárháza mellett Róma a korszak legfontosabb vallási centruma is. Így az utazások elsődleges célpontja a 18-19. század fordulóján az örök város volt. A két világháború közt számos magyar művész, szobrász, építész kapott állami ösztöndíjat a Római Magyar Akadémián.A Róma-Budapest című, a sorozat harmadik és egyben lezáró részeként megrendezett kiállítás és a hozzá kapcsolódó kiadvány új kutatásokra alapozva foglalja össze e gazdag évszázad művészeti irányzatait, kiemelten foglalkozik a Római Iskolával, és végig tekinti, hogyan vált meghatározóvá az olasz főváros a hazai művészeti élet szereplői számára. Hiánypótló kiállítás, amely először mutatja be átfogóan Róma kiemelkedő szerepét a magyar festészet, szobrászat és építészet vonatkozásában, a közönség pedig eddig ismeretlen remekművekkel találkozhat.
Lee Seungchul: koreai festő vagyok - handzsi papírok, természetes színek, installációk
Koreai Kulturális Központ, június 28-ig
Lee Seungchul (Dél-Korea, 1964) képzőművész és kutató egyéni kiállításán handzsiból, azaz hagyományos koreai papírból készült domborművein és természetes alapanyagokkal, kézzel festett szövet-installációkon keresztül a handzsi és a természetes színek koreai kultúrában, valamint a restaurátor szakmában betöltött szerepével ismerkedhetnek meg a látogatók.A keleti festészet szakon végzett Lee a koreai papír kutatásának szentelte az életét. Több mint harminc éve tartó kutatómunkájáért számos elismerésben részesült a handzsi és a koreai természetes festési technikák európai művészeti közösséggel való megismertetéséért. A római és a bécsi Koreai Kulturális Központok után Budapesten bemutatkozó kiállítás Lee pályájának összefoglalása.A kiállítás további aktualitása, hogy 2026-ban valószínűsíthető a handzsi UNESCO szellemi kulturális örökségként való nyilvántartásba vétele, amely egy következő jelentős állomása lesz a koreai papír reputációjában.Lee Seungchul kiváló régiséggyűjtő is, aki hosszú pályafutása során először mutat be a handzsihoz kapcsolódó műtárgyakat.A kiállítás kísérő programjaként 2024. február 27-én és 28-án, a kiállítás megnyitóját követően Chang Seong-woo hagyományos koreai papírkészítő mester tart workshopot a Koreai Kulturális Központban a nagyközönség, valamint a kulturális örökség megőrzésében részt vevő szakemberek, például könyvtárak és múzeumok dolgozói számára. A programokról részletesen hamarosan beszámolunk a Koreai Kulturális Központ felületein.
Gergye Krisztián: Hasított emlékek
Artus Stúdió, március 27-ig
Valami személyeset is illene írni, talán a bizonytalanságaimat bevallani, hogy miért is merek előhozakodni ezekkel, hogy miért gondolom fontosnak felhívni a figyelmet ezekre a képekre, hogy ezek, most mik is ezek, milyen értékkel bírnak, művek -e, szépek -e.Ezek a képek, nekem fontosak. Talán átdereng belőlük, ahogy a világot látom, vagy látni szeretem. Talán felsejlik bennük, hogy mi ragadja meg a figyelmemet.Annyit tudok, hogy hagyom megszületni ezeket a képeket, szeretem, hogy létezhetnek, és megmozgatják az emlékezetemet, és általuk valós terek pusztulásának állíthatok emlékműveket.Talán ennyi hivatkozás elég, hogy a nézők is emlékezhessenek.(Gergye Krisztián)
Koronczi Endre: Kérem, sóhajtson Széchenyi Úr!
Godot Kortárs Művészeti Intézet, június 23-ig
Koronczi Endre több évtizedes kutató- és gyűjtő munkájának eredményeképp létrejövő Kérem, sóhajtson Széchenyi Úr! című kiállítás az embert környezetével összekötő kozmikus légáramlás felmagasztalása. A tárlat központi installációja a Magyar Tudományos Akadémia szellőztető rendszeréből épített monumentális műtárgy. A történelmünk során szimbolikussá vált, aktívan működő épület belsejében a több száz zseniális tudós együtt légzését biztosító elemek eddigi rejtekükből előkerülve mutatják meg nekünk a levegő útjainak egy különleges fajtáját. A szél és a lélegzet a lélek metaforájává válik a tárlaton, ahol Koronczi sóhajokat és forgószeleket hoz létre, valóságos légmozgásokkal kavarva fel a látogatók fantáziáját. A Kérem, sóhajtson Széchényi Úr! című kiállításon megjelenő videók, kinetikus installációk és grafikák a szél mindennapos élményéből merítkezve hozzák el számunkra a szakadatlan, láthatatlan légáramlás szépségét és erejét. Koronczi Endre a ’90-es évek óta meghatározó alakja a hazai progresszív képzőművészeti szcénának. 2022-ben Munkácsy Mihály-díjjal tüntették ki. Külföldi megjelenései mellett kiállításai voltak többek között olyan meghatározó hazai kiállítóterekben, mint a Budapest Galéria, Műcsarnok, Kiscelli Múzeum, Off-Biennálé, ICA-D, Ludwig Múzeum, Trafó Kortárs Művészetek Háza, Ferenczy Múzeumi Centrum, MODEM, Magyar Nemzeti Galéria, Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ.Nyitvatartáskedd-pétek 14:00–19:00szombat-vasárnap 11:00-19:00Belépőjegykedd-péntekTeljesárú: 2000,-Kedvezményes: 1500,-szombat-vasárnapTeljesárú: 2500,-Kedvezményes: 2000,-A belépőjegy a Godot Laborban március 1-től látható „it’s fine – A tehetetlen kiállítás” látogatására is érvényes.
Torzult pillanat - Határ Attila − Horváth Roland − Nagy Marcell kiállítása
Resident Art Galéria, március 30-ig
A XXI. század esztétikáját és képekhez való viszonyát leginkább az érintőképernyő változtatta meg, amely fénylő simaságával a szépség új definícióját hozta. A szépség nem fenséges többé, pusztán szemet gyönyörködtetően problémátlan, sima és kizárólag pozitív érzéseket közvetít. A „hézagmentes” (azaz hibátlan és problémátlan) felületek csodálattal vegyes kíváncsisággal érintésre ösztönöznek, miközben alig hagynak bármi fogódzót magukon. Ezen új esztétika a művek megrázkódtatások nélküli felületességét és pillanatnyi látványosságát hangsúlyozza. A fenti gondolatok Byung-Chul Han A szép megmentése című művéből származnak és ellentétesen bár, de szorosan kapcsolódnak mindhárom kiállított művész festői intencióihoz. Kiállítóink művészi megközelítésmódja tudatosan vagy ösztönösen, de mindenképpen hatásosan kérdőjelezi meg e látásmód felszínes esztétikáját. Mind festésmódjukkal, mint témáikkal szembefordulnak a problémátlan simaság szépségkultuszával. Festményeiket mindenekelőtt az anyagszerűség kapcsolja össze, amely szándékosan mutatja meg az ecsetnyomokat, a színek tökéletlen keveredéséből fakadó „hibákat”, de a befejezetlenség és a töredékesség látványa is szervesen épül be a kompozícióba. Bár témáik különböznek, mindnyájuk festésmódja érzéki és szubjektív. Mindhárman töredékes, torzult formákkal operálnak, melyek számos ponton kapcsolódnak festészeti hagyományainkhoz. Mindhármuk festészete az érzékelés, a tudás és a befogadás töredékességét, és a szépség újradefiniálásának lehetőségeit vizsgálja. Művészetükben azonban legalább ennyi a különbség is. Horváth Roland festészete a figurális hagyományokban gyökerezik, de kompozíciói ritkán idéznek meg egységes tereket, sokkal inkább egy képzeletbeli ódon raktár érzéki tárgyai kerülnek idézetszerűen egymás mellé. A vászon definiálatlan felületeiről sokszor a tiszta, érzéki festőiség megnyugtatóan lágy ecsetnyomai, barokkos bravúrokkal keveredve nem csak a retinánkat izgatják, de mélyebb összhangzatokat is megkongatnak. Festészetében a tökéletes technikai felkészültség, az érzékiség és az önreflektivitás egysége mély, telített színekkel vonja magára a néző figyelmét. Határ Attila pasztózus ecsetnyomai, ízes színkeveredései, roncsolt, töredékes, torzult látványt hoznak létre, amelyben az emberi alak és a táj viszonya kiemelten fontos szerepet játszik. A kitakart, elkent, hiányos felületek gyakran kerülnek a kompozíció középpontjába, és így elbizonytalanítják, zavarba hozzák a befogadót. Az elhagyások, a befejezetlenség töredékessége nagy szabadságot enged a befogadónak az értelmezésben, de ezzel együtt bizonytalanná is teszi. A táj gyakran dekoratív jellé, a növényzet színes ornamentikává, az arcok dinamikus gesztussá alakulnak a vásznon. A figurativitás és az absztrakció egymást kiegészítő játéka a világos, harsány színekből épülő kompozícióban nyeri el értelmét. Nagy Marcell visszatérő motívumai az emberi arc, a szem, a levél, a láng vagy az inda, melyek kollázsszerűen, látszólag minden kompozíciót mellőzve, szabadon kavarogva, a festmény felületén kapcsolódnak egymáshoz. A layerszerű komponálás, a pasztellszínek, a visszatörlések, a festékcuppantások nyomai mind a látomás, az álom és a vízió, tehát a tudatos és tudattalan tartalmak keveredését és festészeti megjelenítésének lehetőségeit vizsgálják. A kitakarás, a kitörlés, az elrejtés – Határ képeihez hasonlóan Nagy Marcellnél is – fontos elemei a kompozícióknak. A figurativitás az ő képein oldódik fel leginkább az absztrakcióban. (Schneller János művészettörténész, kurátor)
Jean-François Lepage - Timeless journey
TOBE Gallery, március 13-tól
A kezdetektől fogva Jean-François Lepage (Párizs, 1960) fényképészetét a fotózás pillanatának meghosszabbítása jellemezte. A kísérletezés, mint a fényképezés közvetlen és egyedi megértésének fizikai szükséglete az, ami Lepage munkásságának időtlen érzetét adja. 2014-től kezdve Lepage nyersanyagot és nyomatokat használ a saját archívumából, hogy új műalkotásokat hozzon létre. A 2023-as Paris Photo-n bemutatott anyagból álló Timeless journey című tárlat egy összetett áttekintés Lepage munkásságáról. Az 1980-as évek fekete-fehér zselatinos ezüst vintage kópiáin keresztül, a kézzel festett 8x10” Polaroid képeken át, a legutóbbi Genèse című projektjéig.
XXIV. Nemzetközi Tervezőgrafikai Biennálé
Magyar Képzőművészeti Egyetem, március 14-től
Idén a 24. Tervezőgrafikai Biennálé bemutatójára a Magyar Képzőművészeti Egyetem Andrássy úti Barcsay termében kerül sor, 2024. március 14. és 29. között. Az együttműködés eredményeként, a jövőben is a hazai tervezőgrafikai oktatás egyik legjelentősebb bázisa, a Magyar Képzőművészeti Egyetem lesz a Biennálé kiállítási helyszíne. A Tervezőgrafikai Biennálé óriási múltra tekint visza: a tervezőgrafika művészet hazai periodikus kiállítás sorozata 1978-ban indult útjára. A Tervezőgrafikai Biennálé célja, hogy átfogóan bemutassa a tervezőgrafika stílusainak hazai és nemzetközi alakulását, értékeit és generációit. A legutóbb megrendezett biennálén 130 művész több, mint 250 alkotása került bemutatásra. Az idei XXIV. Biennálén a korábbi két évben született tervezőgrafikai művek, illetve autonóm alkotások szerepelnek: többek között plakátok, kiadványok, arculatok, illusztrációk, emblémák, könyvek, információs rendszerek, bélyegek. Auth Attila, a MKE tanszékvezető docense, Ferenczy Noémi-díjas grafikusművész, a Tervezőgrafikai Biennálé elnöke kiemelte: “Az eltelt 46 évben jelentős változások következtek be a szakmában, a tervezési és kivitelezési technológiákban. Megszűnt a klasszikus tipográfiai rend egyeduralma. Az új technikai eszközök, az új képalkotó eljárások és médiumok kiszélesítették a lehetőségeket, utat nyitottak a változatos vizuális kifejezések felé. A művészeti egyetemek, illetve a legtehetségesebb hallgatók bevonása a Tervezőgrafikai Biennálé programjába felfrissítette, változatosabbá tette az összképet.” A Tervezőgrafikai Biennálé 2024-ben már második alkalommal nyitja meg a lehetőséget a nemzetközi, valamint a partiumi és felvidéki alkotók felé. A nyitás egyrészt elősegíti a hazai tervezőgrafika nemzetközi elismerését, másrészt a rangos külföldi alkotók műveinek megismertetését a hazai alkotókkal, érdeklődőkkel. A nemzetközi megmérettetés lehetőséget ad, hogy rálássunk a kortárs magyar tervezőgrafika helyére és szerepére a világ design kultúrájában. A 24. Tervezőgrafikai Biennálé további célja, hogy a magyar tervezőgrafika alkotásait és a kiállítás-sorozatot bekapcsolja a nemzetközi szakmai vérkeringésbe is. Népszerűsítse a mai magyar tervezőgrafika műveit, az alkotókat megismertesse a reklámmarketing szakma képviselőivel és a nemzetközi, hazai közvéleménnyel.
Képzőművészeti
Mai Manó Ház 130
Magyar Fotográfusok Háza - Mai Manó Ház, március 18., 12:00
A Mai Manó Ház 2024-ben ünnepli a Ház felépítésének 130., a Mai Manó Ház - Magyar Fotográfusok Háza megnyitásának 30., és a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtár megnyitásának 25. évfordulóját, ezért március 18-án jubileumi napot tartunk, és izgalmas programokkal várunk minden érdeklődőt. A Mai Manó Ház dolgozói a reggeli órákban tiszteletüket teszik a névadó Mai Manó Kozma utcai izraelita temetőben lévő sírjánál. Az évforduló keretében meghosszabbított nyitvatartási idővel, a császári és királyi udvari fényképész élet- és ház történetét ismertető vezetésekkel és vetítésekkel, archaikus technikát bemutató workshoppal, valamint Zalka Imre vándorfotográfus rendhagyó záró tárlatvezetésével várjuk az érdeklődőket.A workshop kivételével az összes programunk ingyenesen látogatható, és a Mai Manó Ház aktuális kiállításaira (Mások bőrében - Elsa és Johanna számos élete, A múlt megjövendölése - A Zohar Studios fotói Stephen Berkman interpretációjában, valamint Mai Manó fotográfiái) is ingyenes belépést biztosítunk egész nap nyitvatartási időben, 12 és 19 óra között. Részletes programEgész napos Mai Manó felvételek, fotók, vizitkártyák gyűjtése12.00 - 19.00Kérjük, Önök is járuljanak hozzá az évfordulók méltó megünnepléséhez. Amennyiben van a birtokukban, vagy családjuk birtokában Mai Manó által készített fénykép, vizitkártya, esetleg dokumentum, újság, könyv vagy egyéb, vele kapcsolatos dokumentum, műtárgy, kérjük hozzák be, mutassák meg, és járuljanak hozzá, hogy online is megmutathassuk az érdeklődőknek!Egész napos archív TV felvételek vetítése a Mai Manó Házról13.00 – 19.00A Napfény műteremben több, az 1990-es években készült televíziós interjút vetítünk, melyek a Mai Manó Ház izgalmas történetét mesélik el.● Mesélő cégtáblák / A "pesti Broadway" mulatói – 1994● Mai Manó – Napközi TV' – Székely Gábor főpolgármester helyettes interjúja – 1994. november 22● Stúdió ' 94 – Mai Manó 1994. november 22● Ráday Mihály – Mai Manó műterméről – Unokáink sem fogják látni... 1997. november 7.Cianotípia workshop Vékás Magdolnával11.00 – 13.00A workshopon egy régi fototechnikai eljárással, a cianotípia készítésével ismerkedhetnek meg a résztvevők Vékás Magdolna Balogh Rudolf-díjas fotóművész segítségével, a Mai Manó Ház századfordulós fényképészműtermében, a Napfényműteremben.Születtem 1956. július 23-án, Budapesten. A középiskola befejezése után a Dési Huber István szakiskola fényképész tanulója lettem. 1977-től tíz évig a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum fotográfusaként dolgoztam. 1977-ben felvételt nyertem a Fiatalok Fotóművészeti Stúdiójába, 1982 óta tagja vagyok a Magyar Fotóművészek Szövetségének. A Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületébe 1987-ben léptem be. 1988-óta dolgozom régi fototechnikákkal, leggyakrabban cianotípiával, albuminnal, sópapírral. Képeim számos egyéni és csoportos kiállításon szerepeltek Magyarországon és külföldön. 2000-ben Balogh Rudolf–díjjal ismerték el munkásságomat. – írta Vékás Magdolna a fotografus.hu oldalon.A résztvevők száma: maximum 12 fő.A részvétel a jelentkezési sorrend alapján áll össze és a részvételi díj kifizetése után válik teljessé. A már regisztráltak 2024. március 11-ig tudják visszamondani a jelentkezésüket, ebben az esetben a befizetett teljes összeget visszautaljuk. A határidőn túli lemondásoknál nincs lehetőség kompenzálásra. Kérjük, ezt minden jelentkező vegye figyelembe!Részvételi díj: 4.000.-Ft/főJelentkezni 2024. március 12-ig a maimano@maimano.hu e-mail címen lehet. A tárgy rovatba workshop – március 18. kell beírni.Házvezetés a Mai Manó fotográfiái című kiállítás alkalmából Romoda Klárával16.00 – 17.00Ismerje meg a Mai Manó Ház történetét! Fedezze fel Budapest leghíresebb fényképész műteremházát! A vezetés során bepillantást nyerhet a Napfényműterembe és a Pécsi József Fotográfiai Szakkönyvtárba is. Az épület múltjába, jelenébe, valamint névadójának életébe Romoda Klára, a Mai Manó Ház egykori munkatársa ad betekintést.Jelentkezni 2024. március 17-ig a maimano@maimano.hu e-mail címen lehet, a tárgy rovatba Romoda Klára házvezetése – március 18. beírásával.Zalka Imre vándorfotográfus rendhagyó záró tárlatvezetése A múlt megjövendölése – A Zohar Studios fotói Stephen Berkman című kiállításon18.00 – 19.00A tárlatvezetés tartalma némileg eltérő lesz a megszokottól. Nemcsak a szerző es képeik lesznek a középpontban, hanem annak a kornak a legérdekesebb technikai eljárásai is. A jelenlevők megízlelhetik a 19. századi fotóműtermeinek ízét és illatát ebben az autentikus környezetben.Zalka Imre fotográfus, vándorfotográfus az archaikus fotográfia szakértője. A vele készült interjúnk ezen a linken olvasható el. https://punkt.hu/.../tiz-kilo-fenykep-tortenete-interju.../A korlátozott férőhely miatt az eseményen való részvétel előzetes regisztrációhoz kötött.Jelentkezni 2024. március 17-ig a maimano@maimano.hu e-mail címen lehet, a tárgy rovatba a Zalka Imre tárlatvezetése – március 18. beírásával.
Kreatív alkotótér
Magyar Nemzeti Galéria, március 20., 16:00
Kreatív szakkör gyerekeknekÖnfeledt alkotás, kikapcsolódás és feltöltődés vár rátok a heti rendszerességű kreatív szakkörön. A havonta változó témájú projektek a mesék, a drámajáték, az animáció és a természet világába vezetnek el titeket.Drámajáték a múzeumban – Nézz rám!Márciusi foglalkozásokon a drámajáték világában merülhettek el. A műalkotások megismerését játékokkal és szituációs gyakorlatokkal fűszerezik, amelyek nem csak a kifejezőképességet, hanem a testbeszédet és az együttműködést is elősegítik. A foglalkozások során a fókusz a nonverbális kommunikációra helyeződik, kiemelve a tekintet, a mimika és a testtartás fontosságát. A hónap végére a képzőművészeti alkotásokból kiindulva egy rövid produkció születik.A foglalkozásokat vezetik: Király Zsuzsanna múzeumpedagógus, Nagy Zsombor drámainstruktorA jegy nem visszaváltható, de átruházható.Az alkalmakon a gyerekek önállóan, kísérő nélkül vehetnek részt.Találkozási hely: Főépület, információs pultA rendezvény után a gyerekeket 17.30–17.40-kor egy csoportban kísérik vissza az információs pulthoz. Jelezzék írásban, ha a foglalkozás végén a gyerekek kísérő nélkül távozhatnak: muzeumpedagogia@mng.hu
Tabuk nélkül: Szamurájok és keresztény vér
Déri Múzeum, március 22., 17:30
Mi a különbség az európai és a japán kereszténység között?Hogyan tudott egy új vallás meggyökerezni és elterjednia hagyományait szigorúan őrző szigetországban? Kik voltak a japán kereszténység mártírjai?Pataki-Tóth Angelika egyetemi tanársegéd (KRE-BTK) előadása
Énekes tárlatvezetés Szervátiusz Klárával és Tímár Sárával
Műcsarnok, március 23., 15:00
Szervátiusz Klára, a kiállítás kurátora és a Szervátiusz Alapítvány elnöke Tímár Sára Junior Prima díjas népdalénekessel énekes tárlatvezetést tart a Szervátiusz Jenő-díjasok című kiállításon.A kiállítás a 120 évvel ezelőtt született jeles erdélyi-magyar szobrászművész: Szervátiusz Jenő és a Szervátiusz Alapítvány húsz éves története során kitüntetett Kárpát-medence szerte élő és alkotó magyar művészek: festők, grafikusok, szobrászok, textil és keramikusművészek előtt tiszteleg.A 20 alkotó mellett a két Szervátiusz is szerepel a tárlaton két-két alkotással. Belépés: aznapi kiállítási jeggyel
Éjszakázz a múzeumban!
Néprajzi Múzeum, március 22., 18:00
A program családok számára (7-10 éves gyermekkel) ajánlott.Éjszaka a múzeum is elcsendesedik, sötétbe borulnak a kiállítótermek, csak a hold világítja meg a summás lány tükrét, amelynek visszaverődő fényében megjelenik a Máriás-ágy körvonala. De vajon biztosak lehetünk benne, hogy élettelen az épület, ha még sohasem láttuk, milyen egy éjszaka a bezárt múzeumban, mi történik lámpaoltás után a tárgyakkal? Most itt a lehetőség, hogy a saját szemeddel győződj meg róla. Gyere és tölts velünk egy izgalmas éjszakát a Néprajzi Múzeumban! Barangoljunk a terekben, folyosókon, raktárban, elemlámpával a kézben. Ismerjünk meg együtt egy kész kiállítást és fejezzünk be egy félkészet! Próbáld ki a subán alvást, szerelj össze egy priccset, pihenj meg pásztorbotnak dőlve, húzd ki az asztalágyat, hunyj egy rövidet buszülésen, bóbiskolj el függőágyban, vess fekhelyet tábori ágyon és építs kuckót a többiekkel. Közben elmerülhetsz az alvás és az éjszaka világában, mesélhetsz a szokásaidról, elmondhatod, hogyan ringatod magad álomba, és másnap együtt ébredhetsz a liget csicsergő madaraival.
Műcsarnok
Szervátiusz Jenő-díjasok
Műcsarnok, március 24-ig
„Ha nem tudsz mást, mint eldalolniSaját bánatod, örömed,Nincs rád szüksége a világnak,S ezért a szent fát félretedd.”(Petőfi Sándor: A XIX. század költői, Pest, 1847. január)Így hirdetett művészeti programot csaknem kétszáz esztendeje a nagy költőnk: Petőfi Sándor. Nem kopott időszerűsége és korszerűsége!Alig száz év múltán e szólamot erősítette a zenében Bartók, Kodály, a képzőművészetben Szervátiusz Jenő, amikor a „tiszta forrást” nevezte meg kiindulópontnak a művészek számára.Ez a forrás azonban – hitem szerint – nem hegyekben ered, hanem az „égi vizekből” való, és az emberi lélekben forrásozik szépséges, bőséges, megtartó erővel. S azért találhatta meg a nép körében a nyomait a két nagy zeneszerző, mert ők mindig közelebb álltak az Éghez.Szervátiusz Tibor a múlt század derekán ars poeticájában jelölte ki az alkotásra az utat:„Puszta formát létrehozni nem elég. Azt tartom alkotásnak, ha a művész nemcsak kísérletezik, de teremt...Ha szellemi erejét az anyagra tudja kényszeríteni.Ha az anyag kénytelen egy egész nép feszültségeit, az egész emberiség sorsát magába zárni és örökké hordozni."Amikor húsz esztendővel ezelőtt – miként Csoma Sándor – elindultunk férjemmel, hogy felkutassunk minden magyar művészt a Kárpát-medencében, tudtuk, hogy találunk értékeket. De nagy boldogsággal fedeztük fel azt a mérhetetlen gazdagságot, szellemi törekvést, megvalósítási sokszínűséget, amelyből most huszonegy alkotó művét állítjuk a figyelem erőterébe.Miről gondolkodnak ezek a művészek? Természetesen a legfontosabbról: életről és halálról, s a közbeeső stációkról, megmaradásunkról, értékeinkről, az örök életről.Nem tudom, hogyan lesz a jövőben, csak remélem, hogy egyre kevesebb művésznek induló személy hallja meg a pusztulás szirénhangjait, és ismeri fel a valódi művészet útját.A máról pedig ezt a helyzetjelentést adom:Él a magyar művészet és teszi a dolgát, amellyel a Mindenható megbízta.Gyógyítja a világ sebeit és előkészíti a magyarság feltámadását.(Szervátiusz Klára, a kiállítás kurátora)
Valós látomások | Benkő Imre a szubjektív dokumentarista
Műcsarnok, április 7-ig
Benkő Imre hat évtizedre visszatekintő fotográfiai életművének bemutatója a Műcsarnok 2024-es programjának első kiemelkedő eseménye. A térben és időben szerteágazó anyag három földrész húsz országát érinti, a hetvenes évektől napjainkig mutatja be az emberi viszonyok sokféleségét. A kiállítás az életmű teljességéből válogat: az 1975-ös World Press Photo díjnyertes felvételétől az ikonikus ózdi, budapesti és külföldi sorozatokon át, egészen a kínai utazásainak 2019-ben készített képekig.Benkő fotográfusi érdeklődése – akár a nagyváros, akár a vidék adja a hátteret – elsősorban az emberi viszonyokra összpontosít. Képei egyben kordokumentumok; visszaköszönnek, vagy megismerhetővé válnak a korszakra jellemző meghatározó életstílusok, kulturális szokások és attitűdök – keleten és nyugaton egyaránt. A fotók sajátos nyelven szólalnak meg: a társadalomábrázoló humanista fotográfiai hagyományból fakadó érzékenység Benkő egyéni látásmódjával párosulva emlékezetünkben megragadó képeket eredményez. Művei egy csoportjában a szocialista múlt és az átmenet éveinek illúzióvesztettsége kerül szembe a hétköznapok vagy épp az ünnepnapok véletlenszerű, enigmatikus mozzanataival. Hosszú távú fotóesszéi, mint az ózdi kohászat leépítésének stációi, a Sziget fesztivál zabolátlan, ritualizált koncert pillanatai, vagy épp az ikerpárokról készített sorozata, az időben kibomló folyamatok részletgazdag regiszterét nyújtják.Kurátor: Tulipán Zsuzsanna
Szurcsik József: A varázsló kertje
Műcsarnok, április 7-ig
Jelen kiállítás egyfajta összegzés és visszatekintés. Bemutatjuk a legfontosabb alkotói korszakok jellegzetes műcsoportjait: a korai grafikákat és ceruzarajzokat, lemezborítókat és olaj-karton képeket. Azokat a festményeket, amelyeken Szurcsik jellegzetes motívumai jelennek meg, mint a csapda, a hiány, a falak, az emberi viszonyok, illetve a formázott mitológiai kompozíciók. Különös hangsúlyt kapnak az utóbbi évek alkotásai, mint a tájképek, a fekete-fehér képek, vagy a Bestiárium Humanum lapjai. A kétdimenziós munkák mellett egy válogatás is látható a művész szobraiból. Célunk megmutatni azt a sokrétű alkotói folyamatot, amely az elmúlt közel negyven évben Szurcsik József munkásságát jellemezte. Nagyon fontos meglátnunk, hogy bár a művészt az egyén viszonyrendszerei foglalkoztatják leginkább, a lépték, amiben gondolkodik egyáltalán nem egyéni: sokkal inkább egy felülemelkedett helyzetből tekint rá az egyéni lehetőségekre, hibákra, rossz döntésekre. Archetipikus, ismétlődő, már-már kozmikus léptékű ez a figyelem. A megmutatás, a figyelemfelkeltés az a gesztus, amivel segíteni akar, hogy az egyéni, önző gondolatok helyett nagyvonalúan, egymásra fókuszálva hozzuk meg döntéseinket. Ez az ő mágikus képessége.
Gyermelyi Művésztelep 30 | A Széchényi Művésztelep Alapítvány 30 éve (1994 - 2024)
Műcsarnok, április 7-ig
A Gyermelyi Művésztelep 2024-ben ünnepli fennállásának harmincadik évfordulóját. Ebből az alkalomból a Műcsarnok impozáns tereiben mutatkoznak be azok az alkotók, akik meghatározzák a történetét és legfőbb irányvonalait. A telep fenntartója a Széchényi Művésztelep Alapítvány, melyet a képzőművész-jogász végzettségű Széchényi Péter, a jeles család leszármazottja alapított, aki híven annak mecénási tradíciójához, nemes ügyért hívta életre az alkotótelepet. Az Amerikában született festőművész a rendszerváltást követően nagy lelkesedéssel kezdeményezte, hogy ősei hazájában, elsősorban a pályakezdő művészek támogatására egy olyan helyet találjon, amely idővel komplex szellemi műhellyé nőheti ki magát. Az eltelt évtizedek bizonyították a kezdetben talán merésznek tűnő ötlet sikerét, hiszen a ’90-es évek ifjú, pályakezdő, akkoriban az egyetemről frissen kikerült művészeiből mára befutott, hazai és nemzetközi díjakkal elismert, műveikkel jelentős köz- és magángyűjteményekben is szereplő alkotók váltak, akiknek sikereihez a Gyermelyi Művésztelep munkájában való részvétel is hozzájárult. Gyermelyen azóta is minden évben újabb fiatal művészek tűnnek fel, akik a budapesti és egri képzőművészeti egyetemekkel együttműködésben érkeznek. Az elmúlt három évtizedben az itt megfordult közel 150 alkotóból most azt a 67-et mutatjuk be, akik jelentősen hozzájárultak a műhely fejlődéséhez. A telep művészeti vezetője 1998 óta Stark István képzőművész, e tárlat társkurátora, akivel közösen válogattuk ki a kiállításon látható alkotásokat. Kiállító művészek: Almási Gertrúd , Bánföldi Zoltán, Barabás Zsófia, Bodnár László, Bodoni Zsolt, Bodor Anikó, Bohár András, Csurka Eszter, Daradics Árpád, Deli Ágnes, Dóró Sándor, Dréher János, Dunai Edit, Erőss István, Eszik Alajos, FeLugossy László, Ferencz Zoltán, Ferenczy Zsolt, Filp Csaba, Gaál Endre, Germán Fatime, Győrffy Sándor, HAász Ágnes, Határ Attila, Herendi Péter, Herman Levente,| Horváth Kinga, Horváth Krisztián, Horváth Roland, Karattur Katalin, Kelecsényi Csilla, Kiss Botond András, Kondor Attila, Koroknai Zsolt, Kovács Lehel, Kovács Péter Balázs KBP, Könyv Kata, Kucsora Márta, László Dániel, Lévay Jenő, Lőrincz Tamás, Lucza Zsigmond, Maros Lili, Megyeri-Horváth Gábor, Nádas Alexandra, Nagy Árpád Pika, Nagy Gábor, Olajos György, Pataki Tibor, Pető Hunor, Posta Máté, Radosza Attila, Sebestyén Zoltán, Szabó Ábel, Széchényi Péter, Szegedi Csaba, Szenteleki Gábor, Szeszák Ádám, Szigeti G. Csongor, Szirtes János, Szőcs Géza, Tari Gábor, Varga Amár László, Varga Patrícia Minerva, Vass Tibor, Wróbel Péter, Zakariás István kurátor: Fazakas Réka
Sulyok Gabriella: Legenda-változatok
Műcsarnok, május 26-ig
Sulyok Gabriella zenével és költészettel átkarolt művei kivétel nélkül segítenek az élet-pillanatunk felfogásában. „Dús-gyönyörű” rajzaiban mindannyiunk közös emlékeit jegyzi, és öröknek ható idő-terekbe helyezve vándorlásunkat, a jövővel együtt a jelenben elérhető életélménybe sűríti azokat.Volt alkalma egy mára elfelejtett kultúrába is bepillantást nyerni – szellemi-művészi alkatán túl ez teszi lehetővé, hogy a dolgokat mindig több szemszögből lássa, értelmezze, megfelelően érezze és értékelje. Józan látomásokkal erősített világlátása a lehető legtisztább, közvetítőszerepre is alkalmas attitűddel jelenik meg műveiben.Számára alapvetően fontos a fehér és a fekete, „mert a fény a fehéret és a feketét ugyanúgy eltakarja” – vagy éppen mert ugyanúgy megmutatja. E két szín találkozásának ritmusa, egymás szépségének veszteség nélküli kiemelése fontos momentum a grafikáiban, ezáltal teljesedhetett ki a fekete-fehér tartományban létrejövő egyedi atmoszféra.A mozgóképpel (és zenével) történő kifejezés képességének birtokában film- és akár életélményt is képes két dimenzióba transzponálni, sokszor egy egész történetet láttatni, elképzelhetővé tenni.Ceruzával, tussal és olykor krétával megjeleníteni azt, ami egyszerre rejtélyes és lényegi. A filmkészítés folyamatának ismerete ugyanakkor lehetővé tette számára azt is, hogy a rajzaiban megnyilvánuló mozgás mozdulatlansága magával ragadó legyen, hogy a vonalak olyan állóképet vetítsenek elénk, amely bármelyik pillanatban újra mozgásba lendülhet.Képei Mezopotámiába, Orfeusz és Euridiké világába, a zsidó-keresztény kultúra alapvetéseinek a Bibliában megőrzött, megunhatatlan útvesztőjébe, egyúttal a saját, mindennel közös világunkba, a jelen és a múlt-jövő dimenzióinak origójába repítenek.A tárlaton egészen korai és a legutóbbi pár hónapban készült munkák is láthatók. A három terem az ókori keleti és a görög mitológia által ihletett, fehér papíron fekete tussal készült rajzokat, foltmaratott rézkarcokat, valamint a zsidó-keresztény világ Bibliája, különösen a Zsoltárok Könyve tanulmányozása során életre kelt, személyes érintettségéből született grafikákat mutatja be. Az Irakban töltött évek alatt, a leletek és a tudósok által egyengetett feltételezések alapján megrajzolta a sumer, babiloni-akkád és asszír öltözékeket, és a múzeumi közegben, a mezopotámiai kultúra vizuális művészetének és a tőle elválaszthatatlan költészetnek hatására kezdte el a Sumer agyagtáblákhoz című tusrajz-sorozatát, amelynek minden darabja egy-egy sumer vers részletét kapta címül.Az Orfeusz sorozat a kétezres évek elején született, Gaál István 1986-os Orfeusz és Euridiké című filmjének hatására. Itt szintén nem jelennek meg figurák: sem Orfeusz, sem Euridiké nem ölt testet, de érezhető a jelenlétük – azt látjuk, amit ők láttak, vagy amit ők is láthattak volna. Velük együtt vándorolhatunk és küzdhetünk meg a kiállító által gyönyörűnek nevezett problémákkal.A grafikák térszerkezetének, a mélységbe és magasba irányultságnak, ezen belül a gyakran felbukkanó „ürességnek” köszönhető az az atmoszféra, amely a döbbenet és az ujjongás határán lévő állapotot idéz elő a szemlélőben. Ugyanez vonatkozik a bibliai történetek feldolgozását célzó és a történetek helyszínét feltérképezni-elképzelni segítő gesztussal készült rajzokra is. Az élményeket, benyomásokat rögzítő képek sokszor költők és írók megfogalmazásai, például Thomas Mann vagy Rainer Maria Rilke interpretációi ihlették.Sulyok Gabriella művei imaként is értelmezhetők: már-már bizonyító erejű látomás-képek, amelyek kaput nyitnak az időtlenségbe.(Reischl Szilvia, a kiállítás kurátora)
Női fókusz | Eve Arnold, Nanna Heitmann, Susan Meiselas, Inge Morath, Marilyn Silverstone
Műcsarnok, március 23-tól
A BUDAPEST FOTÓFESZTIVÁL és a MŰCSARNOK 2024-ben nyolcadik alkalommal rendezi meg a fesztivál nyitókiállítását a Műcsarnokban, ezúttal Női fókusz címmel. A Magnum Photos válogatásának öt női fényképésze, az ügynökség szellemiségéhez híven, a humanista fotográfia emblematikus képviselői. A három, már lezárult életműben – Eve Arnold, Inge Morath, Marilyn Silverstone –, valamint két másik generációhoz tartozó két alkotó – Susan Meiselas, Nanna Heitmann – munkásságában egyaránt kiemelt jelentőséget kapnak a hírnév, a hatalom, a vallás, a hagyomány, a kisebbségi lét és a jogfosztottság problémakörei. Elkötelezett alkotókként – a portré műfajában éppúgy, mint a társadalomábrázoló dokumentarista sorozatokban – női érzékenységgel, empátiával és helyzetértelmező tudatossággal közelítenek témáikhoz.Inge Morath és Eve Arnold a Magnum Photos első női tagjai, pályafutásuk legelején, az 1950-es években nevet és elismerést szereztek maguknak a férfi többségű kollektívában. Robert Capa és Ingrid Bergman szerelme megnyitotta Hollywood kapuit a Magnum fotográfusai előtt: 1960-ban a John Huston Kallódó emberek című filmjének forgatásán dolgozó kilenc Magnum fényképész közé mindketten bekerültek.Eve Arnold színfalak mögé tekintő, riportfotós képei egyéni látásmódot tükröznek, természetes beállításai különböznek a megszokott színészábrázolásoktól. Marilyn Monroe-ról készített különleges portréi pedig vallanak a két asszony szinte baráti viszonyáról is. A kiállításon fesztelen, bensőséges képek szerepelnek többek között Sophia Lorenről, Charles Chaplinről, Richard Burtonről és Elizabeth Taylorról.Inge Morath egyszerre személyes és univerzális témaválasztásaiban jól kitapintható a művészetek iránti érdeklődés, valamint a szokatlan helyzetek és az eltérő kultúrák szeretete. A Life magazin számára készült híres felvételét, a kocsiablakból kukucskáló láma fotóját akkor, 1957-ben az alábbi képaláírással látta el: „Linda, a láma a New York-i A.B.C. stúdióból tart hazafelé a Broadwayen. Hosszú nyakával lazán szemléli a világ leghíresebb utcájának fényeit.” A kiállításon számos egyéb nevezetes fotográfiája is látható, többek között a Saul Steinberggel közös maszkos portrék.Susan Meiselas a hetvenes évek elejétől több nyarat töltött New Englandben, ahol sztriptíztáncosnők életét dokumentálta a színpadon és azon kívül. A Magnum azután hívta meg tagjai közé, hogy 1976-ban e fotókat Carnival Strippers címmel egy albumban is megjelentette. Fotográfiái messze túlmutatnak a szenzációs médiaképeken. Témaválasztásait mély etnográfiai, történelmi és politikai érdeklődés vezérli. 1978-ban a nicaraguai polgárháborút fényképezte, felvételei a véres leszámolásokról bejárták a világsajtót. A jelenlegi válogatásba a Sztriptíztáncosnők sorozat hét fényképe került be.Nanna Heitmann hosszú távú fotóesszéi főként az ember és környezete kapcsolatát vizsgálják: „Vonzanak azok az emberek, akiket a környezetük formál, akik úgy döntenek, hogy szélsőséges körülmények között élnek vagy dolgoznak.” 2019-ben két személyes projektjével nyert felvételt a Magnum fotóügynökségbe, mindkettő a fizikai és lelki elszigeteltséget járja körül. A Női fókusz című kiállításon látható képein a világ egyik leghosszabb folyóját követhetjük, bepillantva a Jenyiszej mentén élők hétköznapjaiba.Marilyn Silverstone 1955-től volt hivatásos tudósító. Egy New York-i fotóügynökség megbízásából szabadúszó fotóriporterként Európában, Ázsiában, Közép-Amerikában, Afrikában és a Szovjetunióban is fényképezett. 1959-ben három hónapot töltött Indiában, ez a megbízatás fordulópontot jelentett alkotói pályáján. A rákövetkező évtizedekben teljes elköteleződéssel dokumentálta a buddhista vallás és világkép sokrétű szellemiségét és közegét. Fotográfiái négy albumban láttak napvilágot, valamint Kashmir in Winter címmel képeiből díjnyertes film is készült. 1964-ben csatlakozott a Magnum Photos-hoz. 1977-ben felszentelt buddhista szerzetesnő lett, a rádzsasztáni és himalájai történelem eltűnőben lévő kultúráját kutatta. A kiállításon szereplő fotográfiák hiteles portrékon ábrázolják a vallási vezetőket és tanítókat, éppúgy, mint a nepáli, vagy indiai hétköznapi embereket.kurátor: Tulipán Zsuzsakurátorasszisztens: Dekovics Dóra