Máriás Ferenc már gyerekként, 12 évesen biciklivel járt Mindszentről Budapestre (164 km.) kubikos munkát végezni. A hadifogságból regénybeillő módon szökött meg, miközben a háborúban töltött évek alatt egyetlen embert sem ölt meg. Hazatérve erdészként a természetben élt, bikáit és lovait a Tiszában úszni tanította, 77 évesen is többször átúszta a folyót, s továbbra is biciklivel járt Budapestre nyugdíjasként. Lovai, melyeket tenyésztett számos országos versenyt nyertek. Háza, melyet felépített pl. a lovak padlásról való etetése leleményességét és logikus gondolkozását jól tükrözi. A forgatás kedvéért 2011-ben, 89 évesen még örömmel ült fel Felhő nevű lovára. A filmben saját szavaival meséli el az életét, melyet a film sajátos képi dramaturgiával, archív felvételekkel kísér végig, mely közel száz évet ölel fel az alföldi élet hely és kortörténetéből, egy tiszta, őszinte, példamutató ember életútján keresztül.