"Zöld az erdő, zöld a hegy is,/ a szerencse jön is, megy is./ Megátkoztál, meg is vertél,/ örök csavargóvá tettél.// Egész világ ellenségünk,/ űzött tolvajokként élünk./ Nem loptunk mi, csak egy szöget/ Jézus vérző tenyeréből.// Isten, könyörülj meg nékünk,/ ne szenvedjen tovább népünk./ Megátkoztál, meg is vertél,/ örök csavargóvá tettél."

Az előadás a mottónak, a Cigányhimnusznak megfelelően a cigányság történetét meséli el hátborzongató epizódokban. Kolompár Károly (Kovács Zsolt), egy hányattatott sorsú cigányközösség vezetője, az előadás elején az Úristennel kávézik, de az Úr átmenetileg leveszi a kezét a cigányságról? Karcsi bácsi történetei rendre megelevenednek, és a romákkal kapcsolatos sztereotípiákat, valamint a társadalom képmutatását, az örökké jelen lévő rasszizmust, az ember javíthatatlanságát mutatják be. A darab végén felhangzó "nem loptunk mi, csak egy szöget Jézus vérző tenyeréből" refrénű himnusz a sorsüldözöttség metaforájának kibontása. A IV. Pécsi Országos Színházi Találkozón a darabban nyújtott alakításáért Kovács Zsolt kapta meg a legjobb férfi főszereplő díját, a csapat pedig a "Legjobb társulat" díját.

A színházi előadást Mohácsi János rendezte.