Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Kutyaszív

Sobache serdtse
12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott szovjet filmdráma, 130 perc, 1988

Értékelés:

18 szavazatból
Szerinted?
6 hozzászólás

Értékelés:

18 szavazatból
Szerinted?
6 hozzászólás
Oroszország, húszas évek. Preobrazsenszkij professzor, a szervátültetések mestere egy közönséges kutyába emberi szívet ültet át. És csoda történik: a kutya fokozatosan átalakul. Mind külsőre, mind belsőre emberre kezd hasonlítani.
Bulgakov egyik leghíresebb regénye az 1917-ben kezdődött történelmi folyamat veszedelmeire figyelmeztet látnoki erővel: "Terrorral semmit sem lehet elérni egy élőlénynél, bármilyen fokán is álljon a fejlődésnek. (...) Ezek hiába gondolják azt, hogy a terror segít. Nem, kérem, nem segít, bármilyen terror legyen is az: fehér, vörös, vagy akár barna! Teljesen megbénítja az idegrendszert."
Vlagyimir Bortko (aki a nagysikerű A Mester és Margarita című, hasonlóan Bulgakov-, valamint A félkegyelmű című Dosztojevszkij-adaptációt rendezte) magas színvonalú tévéfilm-változatát több nemzetközi fesztiválon is nagydíjjal jutalmazták.

Egyéb epizódok:

Epizód lista

Stáblista

Szereplők

Jevgenyij Jevsztignyejev
Filipp Filippovics Preobrazsenszkij professzor
Borisz Plotnyikov
Dr. Bormenthal
Vlagyimir Tolokonnikov
Poligraf Poligrafovics Sharikov
Nyina Ruszlanova
Darija Petrovna
Olga Melihova
Zinocska

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
Yorgos 2010 márc. 11. - 11:19:07 10/10 Előzmény feketevipera
Számomra igen érdekes a professzor jelleme - nem átkozódik, mert ellopták a kalucsniját, csak az íratlan etikett be nem tartása miatt van fölháborodva, miszerint fölhordják vele a sarat. Õ testesíti meg a szent embert, az arhatot, aki a pusztításra nem reagál pusztítással, sõt azt meg is tiltja, és a film folyamán mindvégig kitart a bántás helyett beláttatás buddhista eszményénél jóllehet egyre inkább zavarja az elszemtelenedõ és veszéllyé váló, kormánytámogatást élvezõ kutyamber (bár ne sértsük a kutyákat!). Kiváncsi voltam a megoldásra, hiszen az nem mehet a végtelenségig, hogy az egyik mindig csak ad, a másik meg nem hogy csak elfogad, hanem egy idõ után, vérszemet kapva a jámborságon, el is vesz; hogy a szent embernek kell csak mindig alkalmazkodni a rongyemberhez. Pedig nem õ az egyetlen szegény, nehézsorsú lény az életben/filmben - a titkárnõ, a professzor segédje, etc. mind tud illeszkedni, ha kell tûrni s közben a munkáját rendesen elvégezni. A tisztesség és szeretet isteni rendjének felbomlását vetíti elõre a film egészen a hirtelen megoldásig, amely számomra itt azt sugallja, hogy a tisztességes embernek is van joga a nyugodt élethez, van joga védekezni.
Válasz
mérlegelõ 2010 márc. 11. - 00:27:01
Pár éve adtak egy - ha jól emlékszem olasz - filmfeldolgozást ebbõl a kisregénybõl. Tán fölösleges hangsúlyoznom, noha nem volt kimondottan gyenge, vagy méltatlan, mennyivel tompább, felszínesebb volt a ma estinél! Ámde nincs okunk csodálkozásra: ugyanez az orosz rendezõ /V. Bortko/ jegyzi a "Mester és Margarita" 10-részes csodálatos filmverzióját is!!
Válasz
9/10
idlosza 2010 márc. 10. - 23:09:18 9/10
Maximálisan egyetértek az elõttem szólókkal.
Legfeljebb annyit, hogy pergõs a cselekményvezetés, egyáltalán nem tûnik vontatottnak, ha esetleg valaki ettõl tartana.
Na és az édes kis bénafülû, mosolygós kutyus...szegényt így megbántani. :))
Válasz
gtothistvan 2010 márc. 10. - 22:19:31
Remek fanyar ironikus darab. Gratula Duna.
Válasz
Borella 2010 márc. 10. - 22:02:29 Előzmény feketevipera
Nagyszerû film! Remek, hogy a Duna tévé mûsorára tûzte! Kitûnõ rendezés, elsõrangú színészek, isteni technikai megoldás ez a barnás, régi fotó szerû filmezés, tökéletes miliõk, Bulgakov élvezné, ha látná. És persze ez a fojtott elementáris humor... ez a keserû és szörnyû kor, amit ennél jobb eszközzel, mint a finom irónia és vérfagyasztó humor, nem lehetett volna jobban érzékeltetni.
Válasz
feketevipera 2009 nov. 06. - 18:52:42
Sajátosan bulgakovi humorú, keserû történet ez. A professzor az értelmiségi jelképe, aki fokozatosan kiábrándul az új rendszerbõl, jóllehet azelõtt sem szerette. Gömböc/Gömbös pedig a felkapaszkodott bolsevik szimbóluma (vagy inkább torzképe), aki csekély mûveltsége és szinte minimális értelme ellenére meglehetõsen magas pozícióba jut, és inkább csak az ösztöneinek él. A történet maga a bolsevikok azon utópiájának bírálata, hogy õk képesek lesznek megteremteni az új embert (habár burkoltan benne van a nemzetiszocializmus bírálata is). A film alapkérdése az, hogy az emberek hogyan tudják megtalálni a helyüket ebben az embertelen, bürokratikus világban. Bulgakov - és a rendezõ - igen szigorú bírálatot mond a 20-as évek Szovjetuniójáról, és õszintén szólva csodálom, hogy 1988-ban elkészülhetett ez a film.
Válasz