Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

A gyerekek jól vannak

The Kids Are All Right
18 éven aluliak számára nem ajánlott amerikai vígjáték, 106 perc, 2010

Értékelés:

162 szavazatból
Szerinted?
89 hozzászólás
Videó
Videó + 2 kép

Értékelés:

162 szavazatból
Szerinted?
89 hozzászólás
A leszbikus pár, Nic és Jules együtt nevelik két tinédzser gyereküket. A srácok annak idején mesterséges megtermékenyítéssel fogantak. Mivel Joni éppen betöltötte a tizennyolcat, és főiskolára készül, öccse megkéri egy nagy szívességre: derítse ki, ki kettejük biológiai apja. Paul, az életművész étteremtulajdonos elsőre nagyon meglepődik, amikor kiderül, van két gyereke. Már az első találkozás elindít valamit, ám hamarosan váratlan fordulatok egész sorozatát hozza mindannyiuk életébe.
Bemutató dátuma: 2011. április 14. Forgalmazó: Budapest Film

Stáblista

Szereplők

Annette Bening profilképe Annette Bening
Nic
Julianne Moore profilképe Julianne Moore
Jules
Mark Ruffalo profilképe Mark Ruffalo
Paul
Mia Wasikowska profilképe Mia Wasikowska
Joni
Josh Hutcherson profilképe Josh Hutcherson
Laser
Yaya DaCosta profilképe Yaya DaCosta
Tanya
Kunal Sharma
Jai
Eddie Hassell
Clay

Alkotók

Linkek:

Kapcsolódó cikkek

Családi kör

Habár a leszbikus pár és a spermadonor szerelmi háromszöge kevéssé hagyománytisztelő felállásnak tűnik, A gyerekek...

További cikkek mutatása

Díjak és jelölések

  • Golden Globe-díj

    2011
    Legjobb film - zenés film és vígjáték kategória

  • Golden Globe-díj

    2011
    Legjobb színésznő - zenés film és vígjáték kategória: Annette Bening

  • Oscar-díj

    2011
    Legjobb férfi mellékszereplő jelölés: Mark Ruffalo
További jelölések mutatása

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
offtopic
Xxy92 2023 febr. 03. - 23:56:01
2023. február 04. (szombat)
00:00
Paramount Network

Értelmes, ígéretes filmnek tűnik; ám hosszú latolgatás után úgy döntöttem, mégsem nézem meg a Paramount pofátlanul hosszú (40 percnyi) reklámjaival :(
Válasz
7/10
Ildikó Nóra 2020 dec. 09. - 21:05:06 7/10
Jó film, nekem inkább dráma kategória, mint vígjáték; jól játszottak a színészek (néha azonban idegesítő volt Annette B. karaktere), szuper a magyar szinkron!
Válasz
10/10
ABanonym 2019 febr. 14. - 17:44:01 10/10
Nagyon kedvelem még így sokadjára nézve is, életszerű és őszinte, tele drámákkal. Viszont a pasas nagyon mesterkélten játszik, irritáló. A többiek mind jók, főleg Julianne Moore: lenyűgözött, eszméletlen miket kihozott a jelenetekből, csak ámultam! :)
Válasz
9/10
Vilmácska 2014 dec. 09. - 22:51:23 9/10
Nekem tetszett a film, de nem sorolnám vígjáték kategóriába, inkább dráma-szerû volt az egész...
Spoiler-szerûség:
Én megsajnáltam Paul-t. Szerintem rosszabbnak lett beállítva a gyerekek szemében, mint amilyen valójában. Értékes ember és õ beleszeretett Jules-ba, szóval ez nem valami felszínes baromság volt tõle. Szerintem.

9 pontot adok neki mert nekem kicsit lógott a levegõben az egész. Nem tudom pontosabban megfogalmazni.
Válasz
offtopic
tortura 2014 jún. 06. - 15:00:29 Előzmény Edmond Dantes
Jahh, igazad van. Kicsit lelökte az agyam az ékszíjat, és ilyenkor elfeledkezem, hogy hol vagyok. És hogy nem kell mindent mások orrára kötni.
Hát, én sem vagyok már pelyhes tollú kiskacsa, sajnos.
Viszont beírtam magamnak egy nagy egyest. Újra olvastam az írásomat, és a "meg volt határozva" - résztõl felsikoltottam. Szép ki magyar fejezés, másrészt meg még egybe is írtam.... Mondhatnám, hogy csak gépelési hiba, nem helyesírási, de az sem jó takaró, mert abból is versenyeztem, szóval azért mégis csak szégyen, na.... Megyek is a konyhába hamuért, hogy a fejemre szórjam.
Válasz
tortura 2014 jún. 06. - 14:53:32 Előzmény olahmiki1959
Szerintem semmi gond az amerikai (vagy bármilyen) filmdömpinggel. Egy értelmes ember sajátja az, hogy tud szelektálni és nem nyel le mindent.
A nagy számok törvénye alapján pedig nyilván több lesz a selejt az amerikai filmpiacon, mint mondjuk a Mali vagy az Etióp, esetleg a Fülöp-szigeteki filmpiacon.
Én is még az a korosztály vagyok, aki gyerek- illetve fiatalkorában jórészt szovjet, jugoszláv, NDK, csehszlovák filmeken nõtt fel. (még a magyar filmek voltak akkoriban a legjobbak) Nekem ezek után felüdülés amerikai filmeket nézni. Igaz, elég szûk a a választék, mivel inkább a drámákat és a (lélektani) thrillereket szeretem. És ebbõl egyre kevesebb van. Nem szeretem az akciófilmeket (tisztelet egy-két kivételnek), a horrort, a sci-fit, a fantasyt, és a vígjátékot sem, mert abból meg egyre gagyibbak vannak. Erõltetett poénok, stb.
Arról nem is beszélve, hogy inkább leszedek egy csomó filmet, aztán vagy végignézem, vagy nem, de a tévében már szinte alig nézek valamit. Nem nézem a valóságshowkat, Balázs mûsorát, Mónika-showt, meg ilyenek. Tehetségkutatókat se nagyon. Néha egy-egy kivétel azért van. Inkább az ismeretterjesztõ csatornákat szeretem, pár a Digi jól kiszúrt velünk. Kiherélte a legjobbakat: ID, Discovery, Discovery World. Aztán jöhet még foci, és egy gyenge pontom van, a Barátok Közt. Bár az a legjobb benne, hogy sokat nem vesz el az ember életébõl, a két rész összesen nincs félóra.
Egyébként szerintem a sokat szidott Hollywood is a saját kategóriájában a legjobb: tényleg igazi illúziógyár. Szemfényvesztésben legalábbis. Nemrég jártam már másodszor a Universal Filmstúdióban. A borsos belépõ ellenére is jó félóra, mire bejut az ember. De ott aztán tényleg amiket lát, csak les, mint csóka a vidravasra.
Válasz
pneklara 2014 jún. 06. - 10:52:48
Lehet, hogy a szokásaimban van a baj: nem keresek filmeket, hanem a tv-re szánt idõben próbálom kicsemegézni az adott 11 csatornámból az akkor legjobbnak ígérkezõt. És hogy hogy nem, ezek között rengeteg az amerikai. Így szûrtem le azt, hogy igyekeznek nem lemenni a lélek mélyére, hanem elfedni a problémákat, legfeljebb a drágán vett pszichológus majd kimossa õket.És a rózsaszín szemüvegen át semmi nem olyan riasztó.
Ahhoz képest, hogy ez vígjátéknak volt titulálva, elég kemény film volt. Én egyetlen vígjátéki elemet fedeztem fel benne, de az az volt: mikor az "ízig-vérig" leszbi nõ meglátta "azt", amit régen látott, és eszét vesztette érette. Minden más jelenet szomorú, sajnálni való, kínos, gyötrelmes eseményeket mutatott be.Mert a mosoly mögött, amit esetleg kicsalogattak a nézõbõl, volt egy adag szomorúság is: milyen élet lehet ez?
Ez a megbocsájtás mostanában uralkodik el. Néha belenézek délután a családi titkok-veled is megtörténhet-magánnyomozók epizódjaiba. 50 perc alatt, bármi is történik az érintettek között: megcsalás, lopás, árulás, prosti feleség, bigámista férj..., az 50. percben visszatalál mindenki a másikához, kéz a kézben andalognak, elfeledve már minden szemétség, amit a szerettével szemben elkövetett a bûnözõ. Ez egy szemléletté kezd lenni: meg kell adni az újabb esélyt mindenkinek. És ez összemos mindent és mindenkit. Eleve úgy indulnak, hogy van még vagy 5 esélyem, és ennek égisze alatt nincs tartása, elkötelezettsége már senkinek.Hibázhatsz, csak csikard ki a megbocsájtást, ami neked amúgy is jár. Én nem szeretem az ilyen világot. Ez nem szabad világ, hanem laissez faire, minden mindegy, úgy jó, ahogy van, nem kell korlátozni magam, akinek meg nem tetszik, ny. k. a f.
Egyébként ma este is bajban leszek: a hülye sorozatok, a rongyosra nézett Columbo mellett amerikai filmek lesznek.Még ráfanyalodok a Brazília-Szerbiára:)
Válasz
Edmond Dantes 2014 jún. 06. - 10:10:46
OFF
Bizalmad megtisztel, olyan életérzéseidet, élményeidet osztod itt meg, amik még egy privát mailnek is "dicsõségére" válnának, de mert itt írtad, itt válaszolok. Sokkal fiatalabb vagy mint én, a rendszerváltás friss (mert az volt!) levegõjét tényleg fiatalon szívhattad be. Én a Ratkó-generáció sûrûje vagyok, ami egy idõben "elveszett nemzedéknek" számított, annak összes kockázatával és mellékhatásával :) Az általad leírtakat értem, átérzem. Nincs ellentét, nincs ellentmondás.
Másrészt nem esem abba a hibába sem, ami egyidõs az emberiséggel: a "bezzeg a mi idõnkben még..." stb. Úgyhogy remélem, az elõzõ hszom (73) idevágó része nem tûnik általánosításnak és fõleg: nem irigykedem a tehetõsebbek tehetõs nívón nevelt gyerekeire, csupán kb. annyit írtam, h addig nyújtózzunk, ameddig a takarónk ér. A "takaró" hossza pediglen országonként, koronként, családonként! stb. eltérõ. Az érintett fiatalokat érõ, e filmhez kapcsolódó hatásokról (73) elején már írtam, ott és most itt csak OFF-oltam egy általánosabb jelenséget.
Válasz
Edmond Dantes 2014 jún. 06. - 09:38:42
A hiba (ha ez hiba) ezek szt bennem van. A távol-keleti és -ahogy ma mondják- feltörekvõ országok filmmûvészetét kevéssé ismerem, pedig ma már igencsak beépültek!, na de Európa!? Almodóvar (!!), Amenábar, Trier, Haneke, Özpetek, Loach, Hazanavicius, Leigh, Frears, Kusturica, Holland, Benigni, Kaurismäki, Mihalkov, Boyle, Mendes, Hallström neve/filmje(i) mindenhol ismert(ek)/keresett(ek), az USA-ban is. (Hirtelen õk jutottak eszembe.) Azért ez sokkal több mint üdítõ, szabályt erõsítõ kivétel. Az európai film igenis betört a saját! (európai) piacára is, és az USA-ba is. Az amerikai film egyeduralma, legalábbis bizonyos mûfajokban (!) megszûnt. Átjárás lett. Az amerikai filmek között mind több olyan van, amely valós/nem "csak" amerikai társadalmi, emberi, mondjuk így, egyetemes problémákat feszeget/ábrázol, nem "csak" hollywoodi" v nem "csak" pl. woody alleni stílusban. Az európai (mûvész)filmek számosa pedig nyitottabb, pörgõsebb, hogy ne mondjam, "amerikaiasabb" lett, nagyrészt megtartva sajátos európaiságát. Nemcsak a fentiek mûvei, sokan mások is. Az általad felsorolt (és fel nem sorolt) régi ikonok egy elmúlt korszak ikonjai voltak, filmmúzeumok díszei. Más korszak más szakmai és közönségigényét elégítették ki, más társ.-pol. viszonyok között...és most nem mennék bele h a régi "nagyok" népszerûsége mekkora körre terjedt ki. Az európai filmnek igenis meg kellett tanulnia, el kellett sajátítania azt a filmes nyelvet, kifejezésmódot, ami a már említett európaiság mellett érthetõbben, cselekményesebben szólítja meg a nézõt, nem csupán egy maroknyi (fesztivál)kritikus és pár maroknyi :) nézõ áhitatára ácsingózik. (Neveket ismét nem említenék..) És ez meg is történt! Talán a kétpólusú világ megszûnése is közrejátszott: pl. a szovjet tömb országainak filmmûvészete (is) felszabadult, egyúttal -érthetõen- megszûnt/átalakult spec.=pol.okok miatt kódoltan ellenzéki, ezért "kivételezett státusza".
Az amerikai film "egyeduralma" (ha van ilyen) ott érvényesül, ahol k o r á b b a n is, mindig is megvolt = nem új jelenség: giga-költségvetésû szuperprodukciók, akciófilmek, scifi, képregény-adaptációk, animációs produkciók: ezek nagy részét, bevallom (meg a hszaimból is kiderül), nem ismerem. Ám e filmes mûfajokba sorolt darabok álltak mindig is a népszerûségi és a kasszabevételi listák élén, azaz ez se új jelenség. Az új (már nem is annyira új) jelenség mifelénk az h az 1990 elõtti (ismert okok miatt) nagyon megszûrt amerikai behozatal helyett ma már minden USA-film (is) naprakészen, szûretlenül (hogy ne mondjam, cenzúrázatlanul...v.ö. egy minapi hszommal, te is hsztál) itt van, megnézhetõ...és szidalmazható v dicsérhetõ. "Jó dolgunkban", elkényeztetettségünkben rászállunk erre-arra, belekötünk, kritizáljuk...mert megnézhetjük és mert kritizálni is szabad. Nem úgy mint pl. a szovjet filmet 1990 elõtt. Ez lenne a baj? Nagy baj lenne, ha ez lenne a baj.
Válasz
offtopic
olahmiki1959 2014 jún. 05. - 19:49:38
"mifelénk szinte csakis és kizárólag az amcsi filmeket "divat" szidni, mint a bokrot...meg közben persze nézni is, csak az v azt bevallani nem mindenkinek trendi."

Szinte minden üzenet váltásunkkor felbukkan egy olyan téma, amit érdemes körüljárni, továbbgondolni.
Az amerikai film, mint olyan...
Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, hogy napjainkban az amerikai film gyakorlatilag egyeduralkodó lett a világban, és Európában is.
Néhány éve született egy olyan gondolat, ill. szándék, miszerint az európai film megpróbálta felvenni a harcot az amerikai filmdömping ellen, ami nagy közönségsikereket és nem mellékesen, hatalmas anyagi bevételeket hozó filmek megszületését eredményezte, - ha jól emlékszem, nagyrészt Franciaországban, - de néhány valóban látványos, (amerikai stílusban forgatott), szórakoztató film elkészülte után ez a lendület megtört, és ma újból ott tartunk, hogy - kis túlzással - mindenki amerikai filmeket néz.
Ez ellen lehet tiltakozni, berzenkedni, a tény ettõl még tény marad.
És emiatt talán nem is szokatlan, hanem törvényszerû, hogy az amerikai filmet szidják, mint a bokrot, hiszen azzal vannak a nézõk napi kapcsolatban, - mi is, akik itt vitatkozunk, beszélgetünk, - az amerikai film határozza meg a mindennapos filmnézési szokásainkat, azzal kerülünk érzelmi viszonyba, azt nézzük, arra reagálunk, annak a hibáit - vagy erényeit - vesszük észre, azzal kapcsolatban indulnak el bennünk jobbító ötletek, érvek, másokkal is megosztandó gondolatok.
Ebben a film-cunamiban üdítõ kivételnek számít egy-egy skandináv, spanyol, szerb, vagy közel - esetleg - távol-keleti film, de ezek valóban csak szabályt erõsítõ kivételek.
Emlékszem, évtizedekkel ezelõtt név szerint ismertem olasz, francia, - akkor még - lengyel, csehszlovák, szovjet filmrendezõket, nyugat-és kelet-európai színészeket, színésznõket, ma gyakorlatilag szinte senkit.
Amerikaiakat igen, európaiakat - a mostani nemzedékbõl - nem.
Ez valószínûleg fõként az én hibám, de talán mégsem...
Vannak-e manapság Fellini, Truffaut, Bergman, vagy Tarkovszkíj szintû európai rendezõk? Szerintem nincsenek.
(Az ikonikus, Sophia Loren-szintû európai színészeket nem kezdem el felsorolni a múltból, mert szétfeszítené a fórum kereteit.)
De a maiak közül nem tudok - név szerint - szinte egyetlen olasz, francia, skandináv, cseh, lengyel, vagy német színészt sem.
Amerikaiakat estig tudnék sorolni.
Elment mellettem - mellettünk - az idõ?
Ennyire megváltozott volna a film, ennyire ránk telepedett az amerikai filmgyártás?
Nem tudom, de félek, hogy a válasz igen...
Válasz
Összes hozzászólás