A filmben egykori katonák a riportalanyok, akik élményeikről mesélnek, s mikor már meseszerűvé válna mindaz, ami megtörtént, a hadtörténész szakszerű összefoglalója rávilágít a mögötte, a politikai "húzásokra", a kisded, néha személyes érdekhajhászásokra, amelyen ország, nemzet a tét. És közben a szövegkönyvíró folyamatosan kérdéseket vet fel, amelyek arra sarkallnak, hogy az idősek által mesélteket előkerítsük a memóriánkból, és felelevenítsük, kutassunk e négy év epizódjai után, s főként, hogy ne felejtsük el. Erdélyország e négy évét, amit bemutat a film, gyergyói szemszögből láttatják a filmkészítők: Zsigmond Attila és Bajna György.
A film a 2010-es Lakitelki Filmszemlén elnyerte a fődíjat és a Duna Televízió díját.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
5/10
adamnagysweetmovie
2012 máj. 23. - 11:51:34
5/10
A narráció is túl szubjektív volt, sosem lehett tudni, hogy épp egy anekdotát mesél vagy történelmi tényeket sorol.
A rengeteg frontjelentés sorolása pedig elég monotonná és nehezen követhetõvé tette a filmet. A kevesebb sztem több lett volna.
A képi világa is hatásvadász ennek az érzelmileg túlfûtött filmnek. Kár, mert a témája és a megszólalók pontosabb feldolgozást is megérdemeltek volna.
A történelmi hûségbõl, ha már említed, sosem szabad csak azt a szeletet kimarni, ami a szívünknek kedves koncepciót visszaigazolja, a többit meg nagyvonalúan feledni. A dualizmus államának három közös (!) államhatalmi területe volt: 1, pénzügy, 2, hadügy, 3, a külügy. A hadba lépéshez szükség volt a magyar országgyûlés, a kormánytöbbség jóváhagyására. Tisza István például elkerülhetetlennek, de adott idõszakban ('14 nyara) szerencsétlenül idõzítettnek és politikailag alkalmatlannak ítélte a pillanatot. Hogy a derekát végül beadta mégis, külsõ nyomás eredménye volt, és élete végéig súlyos hibának tartotta. A magyar állam törvényhozásának egyetértésére a hadüzenet megküldéséhez a közös ügyekrõl szóló cikkelyek értelmében szükség volt. A Monarchia Magyarországának e tekintetben van tehát a háború kirobbantása körül el nem évülõ sara. Kár ezt elhallgatni, pláne tagadni.
Mint ahogy a cseheket, szlovákokat, lengyeleket és az akkor a Monarchiába élõ összes kisebbséget, népcsoportot, mert nem csak német és magyar katonák szolgáltak a Birodalom hadseregébe, csak nekik nyugaton jobb volt a kultúrdiplomáciájuk, amiben mi magyarok nem jeleskedtünk. Milyen érdekes, hogy a II. vh. után Ausztria más megítélés alá került, mint Németország és vele csak államszerzõdést kötöttek. Persze lehet itt magyarázni az egészet azzal, hogy mindenki felelõs nem csak az államfõ, a kormány stb. de szerintem nekünk nincs semmiért sem szégyenkeznünk. 1920-ban egy igazságtalan békét kötöttek az országgal, amit még a Nyugat is elismert, volt aki fellázadt és sikerült megváltoztatni a Nyugat akaratát - mint pl. Törökország -, de ez inkább csak a kivétel volt, és a lényeges pontokat nem befolyásolta. Egy dolgot le kell szögezni az I. vh. után a konszenzusos béke helyett, ami addig bevett szokás volt, kizárólag a gyõztes érdekeit vették figyelembe, a vesztes félt még csak meg sem hallgatták, ezért is lehet nevezni diktátumnak és igazságtalannak. A II. vh. után tanultak a korábbi hibákból és az már nem vált annyira gyûlöltté mint az I.vh. lezáró békék. Ettõl függetlenül kár rágódni a történelmen, max. annyit érünk el, hogy az egykori gyõztesek elismerik hibáztak, de határokat akkor sem fognak módosítani. És még valami nekünk nincs miért szégyenkeznünk az I.vh miatt, azért az ország de még a Monarchia is annyira hibás mint a másik oldalon részt vevõ hatalmak. Ez is a nagyhatalmak "sakkjátszmájának" az eredménye. Ahol Magyarország a gyalog szerepét játszotta. Lezárásként ne keverjük össze az I.vh.-t és a II.vh.-t könnyen téves következtetéseket vonhatunk le belõle, mindent a helyén kell kezelni, és figyelembe kell venni a kor ok-okozati összefüggéseit, kapcsolatrendszerét.
Az nem mentesíti Magyarországot sem a felelõsség alól ,hogy Monarchia volt.A mindenkori veztõje egy országnak hivatott képviselni az országát és a felelõssége pont az hogy az egész nemzet sinyli meg a döntéseit .Ez így van ma is,amikor Magyarország renoméja tépázódik meg az Únióban pedig nem sokan értenek egyet személy szerint pl a médiatörvénnyel.
Te nagyon félreértesz engem. A "szép" szó ebben az esetben azt jelképezi, hogy figyelemre méltó, jó dokumentum film, és inkább ilyet kéne vetíteni mint a celebeket. Nem tudom mi értelme a kötözködésnek, "Szép, megható és igaz." egyértelmû volt, hogy mire gondol, ezek szerint csak neked nem.
Nekem tetszett (és ez nem azt jelenti, hogy az tetszett, hogy Erdélyt elvették...mielõtt valaki félreértene), tényleg látnia kellene minden magyarnak ezt a filmet.
"Mert a kiûzetés az Édenbõl is csak akkor értelmezhetõ, ha elõbb megismerjük és tudomásul vesszük a bûnbeesés tényét és históriáját. Az pedig az elsõ háborúba lépés nemzet- és országvesztõ politikája volt."
Csak a történelmi hûség kedvéért: 1914-ben nem volt önálló Magyarország. Nem Magyarország támadta meg Szerbiát, hanem az Osztrák-Magyar Monarchia, annak is császára, Ferenc József. Nemzet- és országvesztõ ezek szerint Ferenc József császár volt, aki döntésével - akaratukon kívül - a magyarokat is háborúba sodorta.
Nem vonom kétségbe a film és az abban megszólalók igazságát, dehogy. Ám Az ember tragédiáját sem a nyolcadik színnel kezdjük, mert akkor értelmetlen kuszasággá silányul. Az ehhez hasonlatos címmel soha celluloidra nem vitt "Így veszett el Erdélyország – 1867-1918" tartalmú opus volna itt a lényeg: ha azt a dualizmus állama és annak nagybecsû politikája nem viszi egykor színre, úgy ezt a második felvonást sem kellett volna soha a nemzetnek megélnie. Mert a kiûzetés az Édenbõl is csak akkor értelmezhetõ, ha elõbb megismerjük és tudomásul vesszük a bûnbeesés tényét és históriáját. Az pedig az elsõ háborúba lépés nemzet- és országvesztõ politikája volt. Minden utána következõ manõver és törekvés már eleve elrendelten kényszeres, szükségszerûen improvizáló és ideiglenes. A végtermék soha nem alakítható vissza kiinduló komponensekké. Ez itt a történelem, és nem a Május 35.
Egy csodálatos és mélyen megrázó film. Csak ma tudtam megnézni - felvettem - és elszorult a torkom. Megtartom és ha a politika miatt generált hazafiatlanság miatt elkeseredem, akkor újra elõveszem, megnézem és az elkeseredés meglett büszkeség tölt el majd, hogy minket nem lehet földbe taposni.
Nem, nem, soha!
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások