Cseke Eszter és S. Takács András beutazták a világot Gázától az Északi-sarkkörig, tudósítottak frontvonalról, földrengésről, elnyomásról és szabadságról. Néha elérhetetlennek hitt csúcspolitikusokkal beszélgettek, az ENSZ-főtitkártól Evo Morales bolíviai elnökig, de filmjeik középpontjában mindig a hétköznapi emberek történetei álltak. Forgattak gengszterekkel Johannesburgban, bemutatták a női körülmetélést Etiópiában, és olyan országokból is megrázó felvételeket hoztak haza, ahova újságírókként be sem tehették volna a lábukat, Burmától Iránig.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Szerintem nem rabjai a kütyüknek, facebooknak. Pont azt mondja el, hogy korlátozva van, de megvan a helye az életükben bizonyos időben, de az nem sok. A felnőttek ráadásul nem is öncélúan használják, hanem kapcsolatot tartanak vele a Tibetben maradtakkal. Nekem még szimpatikus is, de egyben meglepő is, hogy nem azt mondják, jaj de rossz minden kütyü, a mi világunkban egy kis helye sincs.
Teljesen lehangoló, hogy a Rinpocse láma is tulajdonképpen a Facebook rabja. Meg az összes szerzetes, fiatalok, öregek, ha csak tehetik, kütyüznek. Ezt nem biztos, hogy akartam tudni...
Ma is az észak koreai srác története volt, miközben az aktuális rész tartalmában a Kassáról deportált Edith történetét jelezték...jó lenne, ha frissülne a tartalom...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások