Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Vacsora nyolckor

Dinner at Eight
amerikai romantikus dráma, 80 perc, 1933

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?
2 hozzászólás

Értékelés:

5 szavazatból
Szerinted?
2 hozzászólás
A Broadway korabeli sikerdarabjának filmváltozatában egy társasági vacsorán előbb-utóbb minden vendég drámai helyzetbe kerül...
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Marie Dressler profilképe Marie Dressler
Carlotta Vance
John Barrymore
Larry Renault
Wallace Beery
Dan Packard
Jean Harlow profilképe Jean Harlow
Kitty Packard
Lionel Barrymore profilképe Lionel Barrymore
Oliver Jordan
Lee Tracy
Max Kane
Edmund Lowe
Dr. Wayne Talbot
Billie Burke profilképe Billie Burke
Millicent Jordan

Alkotók

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
wzoli 2014 dec. 17. - 10:44:48 Előzmény Cesare82
Kedves Filmkedvelõk!

Sok éve keresem ennek a filmnek az eredeti, magyar kiadású DVD verzióját. Egyszer találtam, azt is elvitték az orrom elöl. Ha valakinek van egy már megunt példánya, szívesen megvenném.

Üdv
Zoltán
bartha.zoltan@univernet.hu
Válasz
10/10
Cesare82 2008 aug. 27. - 15:34:29 10/10
A múlt század harmincas éveinek elején Hollywood mesterei megteremtették a több cselekményszálon futó film modelljét. Miképp Edmund Goulding Grand Hoteljében a recepció és a bálterem, úgy George Cukor Vacsora nyolckor címû drámájában az "úri társaság" szalonja a cselekményszálak összefutásának és elvarrásának színtere.

Noha a szereplõgárda és a cselekmény bizonyos drámai fordulatainak alig leplezett egyezése arra engedne következtetni, hogy a Vacsora nyolckor megalkotásával az MGM nagyágyúi csak túl akarták szárnyalni egy évvel korábbi, a Legjobb Film Oscar-díjával jutalmazott mozijuk, a Grand Hotel sikerét, a Vacsora nyolckor jóval többet ér holmi "remake"-nél, hála George Cukor rendezõnek, aki a tõle megszokott könnyed vígjáték vagy keserédes melodráma helyett illúzióvesztett, kiábrándult hangulatú filmet forgatott, melynek szinte minden kockája a világválság kába Amerikája és az elit - a jött-ment pénzarisztokraták - feletti elmarasztaló ítélet.

John Barrymore most is egy Felix von Geigern báróhoz hasonló személyiséget alakít, bár itt egészen dekadens jellem. Õ a lecsúszott némafilm-sztár (1933-at írunk), akit csak azért hívnak meg a vacsorára - az ugyancsak a tönk szélén álló, deklasszálódó hajógyáros (Lionel Barrymore) és felesége (Billie Burke) pompás estélyére -, hogy fényezze az "elegáns" társaságot. Ahogy a filmben elhangzik, "Lord hogyishívják és neje lemondták a vacsorát, inkább Floridába hajóztak. Kell valaki, aki elbûvöli a vendégeket." A vendégeket, akiktõl a mágnás üzlete megmentését reméli: a politikai babérokra törõ, újgazdag és erõszakos parvenu Dan Packard-t (Wallace Beery) és feleségét, Kitty-t (Jean Harlow), a hajdanvolt prostituáltat, aki titokban orvosa (Edmund Lowe) oldalán keresi a boldogságot. (Az orvos természetesen a beteges hajógyáros bajaira is keresi a gyógyírt, és szintén vacsoravendég.) Harlow és Beery szellemesen aljas szitkozódásait korunk feleségei és férjei is megirigyelhetik!

Ahogy filmünk végére az álomvacsora egyre inkább menthetetlenül kudarcba fullad, úgy futnak zátonyra az életek is, ezt azonban George Cukor felettébb szenvtelenül, minden felesleges felhajtás nélkül mutatja be, így például alig hallunk aláfestõ zenét. Emberfeletti nehézség eldönteni, mi a nagyobb veszteség: hogy az ünnepi asztal dísze, az MGM "Lánchídi kõoroszlánjára" emlékeztetõ aszpikoroszlán a konyha padlójára esik - némi rejtett öniróniára vall? -, vagy hogy fény derül a hajómágnás halálos betegségére, és némafilm-színészünk tragikus öngyilkosságára. (A színész a gyáros fiatal lányának csapta a szelet.) Ennek az erkölcsi relativizálódásnak köszönhetõen nagyszerû és kicsinyes, erényes és bûnös veszélyes mértékben közelít egymáshoz: talán emiatt (is) a Vacsora nyolckor legfontosabb üzenete, hogy az "elõkelõ" hölgyek és urak szalonjában a hajógyáros testét-szellemét emésztõ halálos kórt, a titkolt szeretõ halálhírét és a nem éppen arisztokrata pólyába született pénzembert - oldalán rossz erkölcsû nejével - éppúgy emelt fõvel és arcunkon boldog mosollyal kell fogadni s elviselni, mint üzletünk megmentését, vagy egy méltó örökös világra jöttét, végtére is, noblesse oblige, akármilyen is az a nemesség...
Válasz