1915. május 7-én német torpedó csapódik az RMS Lusitania nevű brit utasszállító testébe. Néhány másodperccel később egy hatalmas második robbanás rázza meg a hajót. Újabb húsz perccel később pedig a Lusitania már az óceán fenekén pihen? Miért kellett hullámsírba vesznie 1200 ártatlan, férfinek és gyereknek egy "egyszerű" torpedótalálat után? A kazánt találta volna el a lövedék? Netán illegális hadirakományt vitt a hajó? Vagy a szénpor robbant be? A film nyomozói az óceán fenekén és egy a kaliforniai laboratóriumban igyekeznek választ találni a közel száz éves rejtélyre.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
vino-et-veritas
2013 ápr. 05. - 14:14:30
OFF
Az USA (mint politikai állam) - függetlenül attól, hogy milyen háttéralkuk folytak még - felismerhette, hogy a belépés a háborúba egy "kihagyhatatlan" lehetõség a gazdasági, politikai és persze katonai nagyhatalmi hegemónia megteremtésére viszonylag kis véráldozat, de annál nagyobb gazdasági hasznon megszerzése árán (1917-re az európai államok már erõsen "leharcolták" egymást és magukat)! Ahogyan ezt már ekkorra megtették az amerikai kontinensen (és részben a Csendes-óceán térségében) sokkal gyengébb ellenfelek (mexikóiak, spanyolok) ellen. Hogy a társadalomnak ehhez milyen "meggyõzésre" volt szüksége, politikai "marketing" kérdése, ahogyan azt azóta is látjuk napjainkig...
Az új "Pax Americana" persze nem alakult ki teljesen az I. VH után, de a lehetséges európai "vetélytársak" megrogytak (Nagy-Britannia, Franciaország) vagy eltûntek (Oroszország, Németország). S, ha a gazdasági világválság nem következik be (bár a történelemben nincs "ha"), minden bizonnyal ez a státusz már a 30-as évek végére visszavonhatatlanul megerõsödött volna.
És nem szabad elfelejteni - bár ósdi "marxista" szövegnek tûnik -, de ugye ami jó a tõkének, az általában jó Amerikának...
No, amirõl itt hosszasan lehet írni, azt röviden talán úgy lehet összefoglalni "csúnya kifejezéssel", hogy a háború "eszkalálódása". Ekkor már olyan szintet érnek el a harci cselekmények, hogy tulajdonképpen értelmetlen az egyes esetekben a felelõsséget vizsgálni és igyekszik mindkét fél egyre keményebben megtorolni a másik tetteit...
Természetesen a végén a mindenkori gyõztesek majd "eldöntik", hogy mi háborús bûntett és mi nem (lásd a VH után lefolytatott Lusitania-vizsgálat).
Azért Schweiger mégis "beleköpött" a levesbe, mert ez, sok más mellett, hatott az amerikai közvéleményre és persze a politikusokra is és majd közel két év múlva elvezet a tényleges belépéshez is. 1915-ben s józanul mérlegelve késõbb sem akarhatta ezt a német vezetés.
A kezdeti idõszakban az USA helyzete ("angolszász" volta mellett is) elég "kényelmes" és viszonylag "semleges" volt, mert mindkét hadviselõ szövetséggel fenntartotta a kapcsolatokat, ami azért egy ekkora konfliktus esetében jelentõs gazdasági érdekekkel és haszonnal járt...
Az is idetartozik, hogy az USA 1915 körül még nem volt eléggé "felkészülve" a háborúra (meg a közvélemény sem - "ez nem a mi háborúnk, hanem az európaiaké"). A gazdaság nem "hadi" alapon mûködött, a hadsereg/haditengerészet létszámban talán, de szervezetileg, mûködésében és részben technikailag is elmaradt az évtizedek óta fejlesztett európai seregektõl.
"A tengeri blokád, a kiéheztetés ugyanúgy az angol stratégia központi eleme volt"
Tengeri blokádot már Napóleon is bevezetett Angliával kapcsolatban (kontinentális zárlat), de ugyanígy blokád alatt tartották az uniós hajók a konföderációs kikötõket az amerikai polgárháborúban. Mindkettõ évtizedekkel megelõzte az angolok II. világháborús intézkedéseit.
Ha jól emlékszem, a németek tizedelték tengeralattjáróikkal az angolszász konvojokat az Északi-tengeren.
"Ami a légi hadviselést illeti, az angolok kezdték el a német városok bombázását"
Mondjuk a városok bombázását a németek kezdték 1939. szeptember 1-én. Anglia és Franciaország a lengyelek szövetségese volt, miért is ne viszonozhatták volna a náciknak a polgári lakossággal szembeni "kedvességét"....
A Sir James Bisset aki 1896-tól hajózott a tengereken, másodtisztként szolgált a Titanic túlélõit kimentõ Kárpátián, késõbb a Cunard társaság Komodore-ja lett és a Queen Elisabeth parncsnoka, a következõket írja 1800 oldalas önéletrajzában a Lusitaniáról:
- A hajón 1959 lélek volt, akik 702 fõ személyzet, 1257 utas. Ebbõl csak 150 amerikai állampolgár volt. Hírességek:Arthur Vanderbilt, Charles Frohmann, Elbert Hubbard
- A rakományban szerepelt élelmiszer; fémlemez, mint feltételes csempészárú; 4200 láda kézifegyver lõszer, és 100 láda robbanólövedék töltés nélkül, ezek mint teljes értékû csempészáru.
-Ezeket a rakományokat tételesen feltüntették, a New York-i kikötõhatóságnál letétbe helyezett rakományjegyzékben!
- A németek elõre figyelmeztettek újsághirdetésben, kifejezetten a Cunard hirdetések mellett. A német ellenblokád ekkor már 3 hónapja tartott.
- A haditengerészet azt hitte, képes a hajó sebessége miatt bármilyen háborús veszélyhelyzetbõl kimenekülni. Ez eleve naivitás volt. Üzemenyagtakarékoskodás miatt maximum csak 21 csomóval közlekedett, több kazánja nem is volt begyújtva.
- Május 7-én pénteken délután 2óra 10perckor 18 csomóra csökkentették a sebességet Old Head of Kinsale magasságában, így a Mersey torkolatában lévõ homokpadot pont dagálykor érte volna el. Ekkor 270 mérföld volt a célig.
- Ekkor a hajó 40 percig egyenesen haladt pontos iránylat vétel céljából, ami bevett gyakorlat volt azon a vidéken (90fok, és 45fokos iránylatok).
- Queenstownból egyetlen hadihajó sem jött kísérni az óriást, annak ellenére, hogy a szûk Ír-Brit szigetek közt az elõzõ hét napban 23 hajót süllyeszettek el az U-boat-ok. Ezt az információt titokban is tartották Will Turner Kapitány, elõtt is.
- Nem csak kiséretet nem kapott, hanem õrjáratozó hadihajók sem futottak ki egész álló nap. Azok a Bantry-öbölben, Queenstownban horgonyoztak, illetve ki voltak kötve.
- Az U-20 kapitány Walther Schweiger elsõ kaptányi útja volt, 3 hajót lõtt ki, és hazafelé tartott. 20 mérföldre Queenstowntól a FELSZÍNEN haladt, a fõ hajózási útvonal közepén!
- Két torpedója volt, és annyi disel, hogy hazaérjen. Ekkor vette észre távcsövön a Lusitaniát. Lemerült és a csökkentett sebességû, egyenesen haladó hajót egyszerüen kilõtte, középen, egyetlen torpedóval ~1800 m-rõl.
- A Schweiger nem ismerte fel a hajót elsõre, csak akkor, amikor periszkópról figyelve közeledett, és célzott. A hajónaplója szerint nem várta, és külön parancsa sem volt a kilövésre, csak véletlen meglátta, majd cserkészett, és kilõtte.
- A hajó második robbanása ami belül történt szétzúzta a belsõ válaszfalakat, így 20 perc alatt elsüllyedt.
- 761 túlélõ, és a 159 amerikaiból, 124 halt meg.
- Jogi és gyakorlati érv sem volt, lõszerszállítás ellen, mert senki nem gondolta komolyan, hogy figyelmeztetés nélkül kilövik.
- Innentõl kezdve már egyértelmû volt, a polgári lakosság számára is, hogy a háborúban mindent szabad, mindkét oldalról. (elõtte is voltak már jelek, mindkét oldalon.)
- Ez a háború 9. hónapja volt, és az USA csak 2 év 8 hónap után lépett be a háborúba.
A elsüllyedés fõ felelõse a Brit Admiralitás, aki nem vigyázott, még minimálisan sem.
Ezek a tények. Ezt mind leírja Sir James Bisset, akinek a Lusitania Másodtisztje bizalmas barátja volt.
A könyveit ajánlom mindenkinek.
Azért ez elég egyoldalúan ment. Az esetek döntõ többségében az angolok-amerikaiak voltak azok, akik elkezdték felrúgni a szabályokat (elvégre õk voltak az erõsebbek, bármit megtehettek), a németek meg nem voltak olyan naivak és bolondok, hogy eleve hátrányosabb helyzetben lévén a szigorú szabálykövetés miatt elveszítsék a háborút. Ez úgy is felfogható, hogy ha az ellenfél nem tartja be a „játékszabályokat”, milyen alapon formál jogot arra, hogy élvezze ugyanezen szabályok védelmét?
I. világháború:
A németek ellenezték a nem hadianyagok (pl. élelmiszer, gyógyszer) blokádját, a hadijog is így rendelkezett, az angolok mégis blokád alá vonták azokat. A németek ellenezték a semleges hajók kereskedelmének megtiltását, a hadijog is így rendelte, az angolok mégsem engedtek egyet sem német kikötõbe. Teljes blokád alá vonták Németországot, hogy kiéheztessék és gazdaságilag tönkretegyék. Ez túl van mindenen, amit háború idején megengednek a nemzetközi egyezmények. Erre jött válaszként a tengeralattjáró-háború. Az angolok álcázott fegyverekkel ellátott kereskedelmi hajókkal (Q-hajók) csalták csapdába és semmisítették meg az átvizsgáláshoz felszínre emelkedõ tengeralattjárókat. Ez bizony háborús bûncselekmény. Erre volt válasz, hogy az U-Bootok felszínre emelkedés nélkül lõttek. Az amerikaiak mindkét világháborúban semlegesnek nyilvánították magukat, aztán nyakló nélkül öntötték a hadianyagot a számukra szimpatikusabb harcoló félnek. A németek meg nem süllyeszthették el a hajóikat, mert hivatalosan semlegesek voltak. A sor még folytatható, pl. az angolok rendszeresen semleges államok zászlaja alatt hajóztak, fõleg amerikai lobogó alatt, ami ellen az amerikaiak „elfelejtettek” tiltakozni.
II. világháború:
A tengeri blokád, a kiéheztetés ugyanúgy az angol stratégia központi eleme volt, amire a németek megint csak a tengeralattjáróikkal tudtak válaszolni. Ami a légi hadviselést illeti, az angolok kezdték el a német városok bombázását, a német bombázók Hitler utasítására mégsem viszonozták a csapásokat. Csak azután tettek így, miután Berlint is több légitámadás érte. Akkor is csak hadi célpontokat támadhattak. Ehhez képest ma is minden dokumentumfilmben úgy vezetik be a német városok felperzselését, emberek százezreinek élve elhamvasztását, hogy „aki szelet vet...” Ismét a németek tehetnek mindenrõl.
A franciák meg sokkal több pusztulást és halált „köszönhetnek” az amerikai Liberatoroknak és az angol Lancastereknek, mint amennyit a németek az egész második világháború alatt okoztak, a harcokat és a megszállást is beleértve.
A filmre visszatérve:
Egy történelmi szempontból teljesen érdektelen, harmadlagos kérdés ürügyén a németeket állítják be egyedüli felelõsnek a modern háborúk eldurvulásáért (így globálisan). Ez már csak azért is elfogadhatatlan, mert épp az angolok voltak azok, akik már korábban áthágták az újkornak a hadviselés emberibbé tétele érdekében felállított szabályait, és mutattak példát más népeknek a modern eszközökkel végrehajtott népirtásra. Õk irtották a frissen feltalált géppuskával a kõkori szinten élõ afrikaiakat, õk kötötték ágyú elé a szabadságukért felkelt indiaiakat, és õk zárták elõször koncentrációs táborba civilek tömegeit. Az angol gyarmatosítók elõtt semmi sem volt szent, a bennszülötteket faji alapon alacsonyabbrendû lényeknek tekintették, és nincs bûn, amit ne követtek volna el ellenük már évszázadokkal az elsõ világháború elõtt. Egy ekkora gyarmatbirodalomtól mi mást is várhatna az ember. Ehhez képest most hipokrita módon mindenért a németeket, az örök bûnbakokat hibáztatják. 1945 óta ez a hazudozás uralja a médiát, és még maguk a németek sem mernek tiltakozni ellene. Szabadon lehet hülyíteni a népet.
A történelmet általában a "gyõztesek" írják - mégha az alapvetõen objektív dolog a történések miatt...
Ez a film is részben ennek a példája - hiszen a németek voltak a "gonoszak", a végsõ gyõztes angolszászok a "jók". Pedig ma már csak tanúlságokkal szolgálna, ha valóban kiderülne az igazság (más ügyekben is). A közvetlenül érintettek már nem élnek, de a politika még mindig erõsen rányomja a bélyegét az akkori események értékelésére.
Ugyanakkor - ha jól emlékszem - a háború elején (ahogyan a II. VH elején is) azért még jobban betartották a "játékszabályokat" és a tengeralattjárók a felszínen megállítva, átkutatás után (pl. hadianyag, zugáru) süllyeszették el az ellenséges hajókat, megbizonyosodva a legénység és az utasok biztonságos csónakba szállásáról.
Világos, hogy a háborúk elõrehaladásával és a harcok elmérgesedésével ez egyre inkább eltûnt a hadviselésbõl.
OFF
Pár éve Reims-ben jártam. A katedrálisban egy középkorú idegenvezetõ hölgy beszélt annak történetérõl, kincseirõl, építészeti remekeirõl és olyan szenvedélyesen ostorozta az I. VH. miatt a németeket - akik miatt sok kárt szenvedett az épület -, mintha csak tegnap vonultak volna ki onnan. Elég sok francia (személyes és hivatalos) kapcsolatom van az ország számos vidékérõl, de ilyenfajta megnyilvánulással még nemigen találkoztam.
A brit viszonyokat nem ismerem, de lehet, hogy a társadalom hasonló "érzékenysége" is közrejátszhat abban, hogy a Lusitania-féle "titkok" még mindig titkok maradnak...
„Sikerült kiválasztaniuk a legkevésbé lényeges kérdést az egész üggyel kapcsolatban, a lényeggel kapcsolatban meg közben szépen mindent a visszájára fordítottak.”
Tudniillik a film alapkérdése az volt, hogy mi okozta a második robbanást, míg a lényeg a felelõsség kérdése volt, és a film végén is ezt nyomatékosították, persze a valódi bûnösöket felmentve.
A bizonyosságot éppenséggel megadja a film, csak az nincs szinkronban a tényekkel, csupán a készítõk elõítéleteit tükrözi. Mivel a Lusitania esete mára már elég világos, a NatGeo-nál vagy rossz brossúrát vettek elõ, vagy szándékosan ferdítettek. Nem ez lenne az elsõ eset.
A film elején a következõ megállapítások hangzanak el:
- a civilizált világ szabályai 18 perc alatt felborultak
- a Lusitania tragédiája újraírta a hadviselés szabályait
- elsöpörte a jó és a rossz általánosan elfogadott fogalmát
- a civil szó értelmét vesztette
- jelentõsége csak szeptember 11-ével mérhetõ össze
Hangzatos megállapítások, csak épp nulla a valóságalapjuk. A Lusitania elsüllyesztése ugyanis az angol propaganda állításaival ellentétben nem a németek háborús bûncselekménye volt. Már korábban ismert volt a hajóroncsnál végzett kutatásokból, hogy a Lusitania nagy mennyiségû lõszert szállított - ez egyébként a filmben is elhangzik (négymillió töltény) -, tehát a hajó a német tengeralattjárók számára legális célpontnak számított. A német követség fizetett újsághirdetésekkel jó elõre figyelmeztette a leendõ utasokat, hogy ne szálljanak fel a hajóra, mert hadiövezetbe tart, és hadianyagot szállít. Az USA kormánya semmit sem tett, hogy lebeszélje állampolgárait a veszélyes útról.
A tények és az elemi logika ellen vétenek a film készítõi, amikor a film elején csalárd módon úgy teszik fel a kérdést, hogy valakinek el kellett követnie ezt az „elsõ háborús bûncselekményt”, tehát ha aluminiumpor vagy lõgyapot okozta a második robbanást, akkor lõszert szállítottak a hajón, és az angolok a felelõsek, ha viszont a szénpor vagy a kazán robbant be, akkor a németek. (Ha így teszik fel a kérdést, akkor a vájtfülû tévénézõ mindjárt tudja, hogy az utóbbi kettõ verzió közül kerül ki a gyõztes.)
Bizonyított tény, hogy volt lõszer a hajón, amit a németek tudtak, tehát jog szerint jártak el, és nem követtek el bûncselekményt, amikor a háborús zónában megtorpedóztak egy fegyverszállító hajót. Az angolok a felelõsek a tragédiáért, amiért civileket pakoltak a lõszerszállító hajójukra. A NatGeo által feltett kérdés tehát felesleges, a válasz ismert. Sikerült kiválasztaniuk a legkevésbé lényeges kérdést az egész üggyel kapcsolatban, a lényeggel kapcsolatban meg közben szépen mindent a visszájára fordítottak.
A filmben bemutatott expedíció semmiféle eredményt nem hozott. Kudarcba fulladt a rossz idõ miatt. A laboratóriumi vizsgálatok érdekesek voltak, de nem bizonyítottak semmit. Egy zárt kamrában végrehajtott robbantás nem pótolhatja a modellekkel végzett kísérletet. Ráadásul a kazánrobbanást ki sem próbálták. Nagy talány, hogy a bizonyító erejûnek vélt számítógépes szimulációt miért csak a kazánrobbanással végezték el, a többivel pedig nem. Fõleg hogy utána egybõl ezt a verziót kiáltották ki gyõztesnek. Külön „érdekes”, hogy kijelentik, hogy a kazánrobbanás nem okozhatott jelentõs sérülést a hajótestben, majd pár perccel késõbb megállapítják, hogy ezért süllyedt el olyan gyorsan a hajó, és ez volt a Lusitania Achilles-sarka. Csak nem elfelejtették kivágni az egyik robbantási szakértõ elméletükbe nem illõ mondatát?
Összegzésként (vagy inkább az elõre megfogalmazott üzenet ismételt besulykolásként), megállapítják, hogy a hadviselés szabályait szándékosan félresöpörték, és többé nem léteztek civilek, csak célpontok. Mindez igaz, csak épp nem a németekre, ahogy a film készítõi gondolják, hanem az angolokra! Az angolok élõ pajzsnak használták a saját és a semleges államok civiljeit. Ez súlyos háborús és emberiesség elleni bûncselekmény. Olyasmit tettek, amirõl ma azt tartják, hogy arra csak „fanatikus muszlim terroristák” vagy „õrül diktátorok” képesek. Háborús bûnt követtek el a civilek tudatos veszélyeztetésével, és most, amikor már kiderült a turpisságuk, mintha mi sem történt volna, ismét elõveszik a régi lemezt, és a németeket vádolják bûnökkel. Nagyon „elegáns”.
Egy másik dokumentumfilmben bemutatták egy elsõ világháborús angol matróz naplóját, amelyben leírta, hogy lõszert pakoltak fel egy sebesültszállító hajóra. Minden jel szerint napi rutin volt a vöröskeresztes hajók hadianyaggal való megpakolása, a sebesültek és ápolónõk mellett, persze. Csak hogy ne vesszen kárba az értékes szállítókapacitás. Angol pragmatizmus. Viszont a derék angol történészek a súlyos tényekkel szembesülve nem azt mondták, hogy 'Úristen, mit mûveltek a mi nagyszerûnek hitt vezetõink, hogyan engedhették ezt, és miért hazudtak nekünk végig?', hanem azt, hogy 'Úristen, hogyan írhatott le ilyet egy angol matróz, micsoda hihetetlen felelõtlenség!'. Ez jól megvilágítja az angol-amerikai mentalitást a háborús bûnökkel kapcsolatban.
Sajnos azt kell mondanom, hogy ennek a filmnek semmi köze sem a tudományhoz, sem az ismeretterjesztéshez. Propagandafilm a legsilányabb fajtából.
Valószínûleg nem sokakat érdekel a téma, de azért talán érdemes néhány szót ejteni az adásról.
Nem elsõsorban a tartalom, hanem az NGC egyik "érdekes" gyakorlata miatt.
Nevezetesen nem ez az elsõ filmjük, ami egyszerûen nincs befejezve. A közel két óra után sem kerültünk közelebb a rejtély megfejtéséhez - pedig sok eszközt próbáltak bevetni -, mint amit elõtte tudtunk. Hasonló tapasztalat volt pl. Nasca-vonalak rejtélye és más filmek esetében is.
Persze a tudományos kutatásoknál a "negatív eredmény is eredmény", de ez nem tudományos, hanem ismeretterjesztõ csatorna, ahol a nézõ valamilyen bizonyosságot vár egy-egy érdekes kérdésben...
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások