Az ötvenedik évéhez közeledő Antonio Pane Milánóban él és meglehetősen érdekes foglalkozást űz: "helyettesítő", amolyan beugró ember, aki ott dolgozik, ahol épp szükség van rá. Egyik nap kőműves, másik nap plakátragasztó vagy villamosvezető. Antonio egyszerű lelkületű ember, akit a felesége elhagyott egy másik férfiért és így próbál boldogulni. Közben mindent megtesz fiáért, a tehetséges és befutott szaxofonista boldogságáért is, valamint segíteni próbál a folyton aggódó, titokzatos fiatal lánynak, Luciának és minden vele kapcsolatba kerülő embernek. Ebben a barátságtalan, elidegenedett nagyvárosban úgy él, hogy méltóságát, optimizmusát és vágyait sohasem akarja elveszíteni.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Egyszerűen nem értem. Pedig próbáltam, megnéztem oda-vissza.., de semmi. Illetve a végén az a szaxofon szóló.., no az tényleg klassz volt.
Egy biztos, akik a műfaj meghatározásakor ezt vígjátékként jelezték.., hát azok tutti nem látták ezt a filmet.
De igen, én...sajnos, szûk feléig, aztán pörgetés. Mak és makmak beírás helytálló. Talán akadt volna ennél nívósabb mûvészfilm. Nyilván nem telik az évi 80 milliárdból.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások