Julie kisasszony

Miss Julie
16 éven aluliak számára nem ajánlott norvég-angol filmdráma, 129 perc, 2014

Értékelés:

52 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

52 szavazatból
Szerinted?
Tizennégy évvel legutóbbi rendezése után, és hét évvel imádott mestere halála után, Ingmar Bergman múzsája és kedvenc színésznője újra a rendezői székbe ül. Ezúttal egy színházi klasszikust adaptál, mely végső soron mégis színdarab marad, kosztümös dráma minimális kosztümökkel – annál több drámával.
A Szent Iván éjszakáján otthon maradt bárókisasszony (Jessica Chastain) el akarja csábíttatni magát a progresszív nézeteket valló inassal (Colin Farrell), míg a konzervatív szakácsnő (Samantha Morton), a férfi jegyese, nem csupán vőlegényének, de a háznak a jóhírét is meg akarja védni. A kezdeti, hatalmi pozícióból történő incselkedést könnyű megérteni, de ahogy az idő telik, egyre inkább összekeverednek a motivációk és vágyak, már egyáltalán nem tiszta, ki csábított el kit, és miért oly nagy tragédia, hogy megtörtént.
Amit viszont nem lehet elvitatni tőle, Liv Ullmann remekel a színészvezetésben: keze alatt Jessica Chastain és Colin Farrell életük alakítását hozzák. Liv Ullmann – eltekintve a film bevezetőjét alkotó flashbacktől, amelyben egy magányos kislányt látunk a kertben kószálni – hű adaptációt készít. A kislány nővé érik, ami nem változik, az a magány és az árvaság érzése. Apja távol, anyját rég elvesztette, unalmában apja inasával kacérkodik. A nagyúri leereszkedés szerelemmé alakul, az ambiciózus, szúrós szemű inas, John egyre sötétebb hatalmi játékba bonyolódik a gazdag gróf lányával, Julie-val.
A teatralitás jelenléte nemcsak a színészek játékában, de a viktoriánus festészetet idéző díszletekben, a film látványvilágában is helyet kap. Mikhail Krichman képei magával ragadóak, neve A visszatérés és a Leviatán kapcsán ismerős lehet számunkra. A képi naturalizmust a legnagyobbak, Schubert, Schumann, Chopin, Arensky és Bach zenéje kíséri.
Nem Liv Ullmann az első, aki mozgóképen alkotta újra Julie kisasszony történetét (Alf Sjöberg: Fröken Julie, 1951; John Glenister, Robin Phillips: Miss Julie, 1972; Birgit Cullberg: Fröken Julie, 1980; Mike Figgis: Miss Julie, 1999; Michael Margotta: Miss Julie, 2009). Ennek ellenére olyan alkotás született, amely erős jelenlétével felfrissíti az ismert történet adaptációs hagyományát és azokkal, akik esetleg még nem ismerték Julie kisasszony történetét, élvezetes módon ossza meg azt.
Díjak és jelölések:
2015 - Norvégia - Amanda-díjra jelölés a legjobb színészi alakítás kategóriában: Colin Farrell
2015 - Filmkritikusok Szövetségének díja: Jessica Chastain
2014 - Chicago Nemzetközi Filmfesztivál - Közönségdíjra jelölés: Liv Ullmann
2015 - Ír Film- és Televíziós Díjra jelölés: a legjobb színészi alakítás díjára: Jessica Chastain és Colin Farrell
Bemutató dátuma: 2015. április 16. Forgalmazó: ADS Service Kft.

Stáblista

Szereplők

Hozzászólások

Szerinted?
szakatyi ápr. 14. 08:03:28
Az ismertetőben "osztja meg" helyett "ossza meg" szerepel, ami felszólító mód lenne, ha lenne.
8/10
Ildikó Nóra 2022 szept. 24. - 17:26:28 8/10
A filmet egyszer meg lehet nézni, különleges, színpadias, színházi jelleg, 3 szereplővel. Tetszett a történet, a szereposztás (nekem nem illett Samantha M. Colin F-hez), a színészi alakítások, a helyszín, a ruhák, frizurák, a filmzene és a szinkron is. A főszereplőknek jól állt a szerep és nagyon jól játszottak. A film szomorú vége kiszámítható.
Lpikk 2021 febr. 22. - 02:48:35
Intelligens film volt. Nagyon szeretem amikor a színházi és filmes hatások keverednek. Egy cseppet sem volt unalmas számomra, de kétségtelen, hogy nem mindegy milyen hangulatban találja el az embert. Egyáltalán nem biztos, hogy bármikor képes lettem volna végignézni, mert igényel nem kevés ideg-erőt - nyugis alaphangulatot. Vannak részei a párbeszédnek, ahol egészen érzékenyen kerül bemutatásra a láthatatlan szellemi fal ember és ember között - jelen esetben, amit a társadalmi különbség okozott. Jessica Chastain játéka szinte már félelmetesen kifinomult: helyenként már tényleg az őrülettől féltettem! :) Szerintem jó film, de semmiképp nem ítélnék el senkit, aki pár perc után menekülőre fogja - magam is azért ragadtam bele a film örvényébe, mert beleakadhatott a lábam valami hínárba. Ilyen hínár volt: a helyenként egészen festői képek, kidolgozott és intelligens párbeszédek és a már bosszantóan sokasodó fordulatok a viszonyulásokban; ...a mámor, a vágyak, a magány... rengeteg emberi kétség és érzelem, ami lealacsonyító, utálatos, amit az ember ha lehetne tudomásul sem venne - mind reflektorfénybe kerül.
fourdogs 2020 jan. 20. - 10:11:29 Előzmény Edmond Dantes
Jó, jó, tudom (bár nem emlékeztem rá), de hadd mondjak annyit: a hozzászólásaim (kiegészítéseim) a bejegyzéseidhez elsősorban "harmadik feleknek" szólnak. A "fórumadó" filmet nem láttam, köszönhetően a véleményednek - nyertem másfél órát(?)
3/10
naggi 2020 jan. 17. - 16:30:20 3/10
Nagy kedvelője vagyok a skandináv filmművészetnek, ezt előre bocsájtom. A film, mégis tragikusan egyhangúra sikeredett... és a nagy színészek sem tudtak életet lehelni a mélabús melankóliával átitatott képkockákba. Igen, tudom, a cél ez volt, hisz az alapmű is erről szól. A 2 óránál is több játékidőt viszont vontatottá tette ez a gyötrődően hömpölygő történet. Nem adtam fel, de szenvedés volt végignézni. Nagyon sajnálom. Ha 1972- ben láttam volna a filmet, bizonyosan nagy csodálója volnék, de ma eszt sajnos nem tudom róla elmondani.
Edmond Dantes 2020 jan. 15. - 17:13:11 Előzmény fourdogs
Ezt a "meccset" egyszer már lejátszottuk odaát :-) mint írtam ott, "a filmen végig átüt, hogy színdarab filmváltozata..." https://port.hu/forum/augusztus-oklahomaban/52512?comment=3617243&page=1
Meg hát a Julie kisasszony megírása idején (1888) még film sem volt mint olyan.
off Persze hogy csomó színdarabból híres film is lett, mást ne mondjak, halom Shakespeare.
fourdogs 2020 jan. 15. - 11:14:42 Előzmény Edmond Dantes
Ha ez szabály, akkor az "Augusztus Oklahomában" a ritka kivétel(ek egyike).
furfang 2019 jan. 18. - 19:05:00
Huh, ez nagyon nem tetszett. Aberrált nyavalygás. Kidobott idő volt számomra.
Szabó Simon 2019 jan. 17. - 18:07:34 Előzmény Quinn Mallory
...egyetértek!
Edmond Dantes 2018 júl. 21. - 20:02:02
Érdeklődéssel, szeretettel fogtam ehhez a filmhez, anno olvastam a Haláltáncot, ez is nagyon érdekelt...sajnos nem tudtam végignézni. Ismét beigazolódott: színdarabot nehéz vagy lehetetlen filmre átültetni. Jók a színészek, de a hosszú snittek, végeérhetetlen egyforma dialógusok képernyőn unalmasak. Liv Ullmann rendezése sem segített fogyaszthatóbbá tenni a történet nélküli történetet. Lenyűgözőek a zenék, de ez kevés a boldogsághoz. Strindberg pedig nem Ibsen, ezt már Szerb Antal is megállapította.
Összes hozzászólás