A Valhalla a skandináv mitológiában egyfajta égi palotát jelent. A skandináv mitológia "mennyországában", Asgardban helyezkedik el. Ide kerül a hősi halált halt harcosok fele, a másik fele Freyja palotájának, a Folkvangnak a Sessrymnir nevű termébe kerül. Az elesett harcosokat valkűrök kísérik fel a Valhallába, Odin csarnokába. Hermod az, aki fogadja a legkiválóbb elesett harcosokat, akik ülőhelyet kapnak a Valhallában. Az elesett harcosokat einherjarnak nevezik, és amikor eljön a világvége (Ragnarök), Odin égi seregében fognak harcolni. A palota főkapuját Valgrindnek hívják, melyhez a szivárványhíd vezet. Ahogy az Edda-énekek említik, elvarázsolt kapu, mivel senki nem tudja, milyen módon zárul és nyílik az ajtaja. A Valhallának 540 ajtaja van, és mindegyiken nyolcszázan férnek át egymás mellett, érzékeltetve ezzel a méreteket és az einherjarok számát.
Thor, Odin idősebb fia. Thor apját kéri nagy tisztelettel, hogy nagy és igaz harcos lehessen. Így a rossztól és az óriásoktól megvédelmezheti anyját, családját és barátait. Mamája ezzel szembben azt szeretné, ha Thor fegyverkovács lenne, s nem harcos... Égi jel érkezik Odin palotájából a földre. Egy "Mozsár", azaz egy varázskalapács zuhan Thor házába. Thor öklének része és társa lesz a "mozsártörő", varázserejével Thor, a kalapácsos isten egymaga szál szembe az óriásokkal.