A sorozat első részében kiderül, hogy az ógörögök már az időszámítás előtti harmadik században használták a fényt a kozmosz felderítésére. Kétezer évvel később a reneszánsz csillagász, Galileo Galilei már egyszerű teleszkópja lencséinek segítéségével kutatta valós helyünket a világegyetemben. Később, az 1670-es években a dán Ole Roemer felismerte a fény és az idő, illetve az idő és a távolság közötti kapcsolatot, amely jelentősen felgyorsította az univerzum megismerését.
A sorozat második része a sötétség oldaláról mutatja be a tudomány fejlődését. Az első arra utaló jel, hogy kint több van annál, mint ami látható, a szinte teljes sötétségbe burkolózó Neptun bolygó felfedezése volt 1846-ban. A 20. század közepén felfedezték a sötét anyag elméletét, majd felfedeztek egy ennél is furcsább és megfoghatatlanabb dolgot, a sötét energiát, amelyről jelenleg azt feltételezik, hogy ez az univerzum legmeghatározóbb összetartó ereje.
Hozzászólások