Szűcs Judithnak, ahogyan legismertebb dalában is megénekli a diszkóban a helye, mi pedig szeretnénk, ha nem csak az űrben, hanem Nézőink otthonában is buli hangulat alakulna ki. A popdíva nótái gondoskodnak a talpalávalóról, de ha valaki nem táncoslábú, a vizuális élmények is bőven elégségesek a jó hangulathoz.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
vino-et-veritas
2016 júl. 13. - 13:35:46
Nem volt soha a kedvencem az Edda. De az elsõ két lemezt mondanám a legerõsebbnek, egymást kiegészítve. Õk valami frissebb hangzást is hoztak a korábbi, már megcsontosodó könnyûzenei világba...
Különösebben nem érdekel/t sem a személye, sem a zenéje.
Annyira nem tartom rossz énekesnek, nála vannak/voltak sokkal gyengébb hangúak is, sõt.
A Janis Joplin hasonlítás meg egyértelmûen óriási túlzás...
Voltak direkt és indirekt beavatkozások a zenei világba (lásd Illés, késõbb Beatrice, stb.).
Az, hogy sokkal jobban "átgondolták" mit és hogyan írnak, adnak elõ azért valamelyest a minõséget is elõsegítette, szemben a mostani elcsépelt tucatzenékkel.
A rendszerváltás után a társadalom, a hallgatóság és a problémák is átalakultak (lásd Tankcsapda szövegei). Amúgy a 80-as években már egyértelmûen nagyobb számban megvoltak a társadalom peremére vagy a családjuktól eltávolodó került fiatalok. Nálunk gimnázumban ez a "csöves" vs. "digó" ellentétben jelent meg (ami részben inkább csak külsõségekben - babos kendõ, gázálarctáska, ködvágó cipõ, stb. - vagy éppen a zenehallgatási szokásokban jött elõ). Ez az idõ az "õs" Edda, a Feró-féle Beatrice, a P.Mobil vagy akár a Pokolgép "sikerkorszaka"...
A hakni ellenére valamiféle szintet azért tartottak õk is, a szerzõk is (G. Dénes, Szenes, S. Nagy, stb.).
Meg, ugye a 60-70-80-as években jobbára volt "a rádió" és a "televízió" (néhány "csatorna"), késõbb lemezek, kazetták, semmi más. A "fõvárosi mûvészek" meg vitték szét a "kultúrát" országszerte.
Elnézve (hallgatva?) a mai perczenekarokat, mûnyál számokat, amikre már tíz perc múlva sem emlékszik senki, a kor még a disco-ban is "termelt" maradandót. A nagy elõadókról már nem is beszélve (LGT. Omega, Illés, underground a 80-as évektõl, stb.). És pont azért, mert a rendszer nem volt jó és nem azért, mert dicsõítették volna (arra ott voltak a "munkásmozgalmi" zenék). Nem úgy mint néha manapság...
Persze ebbe bele-belenyúlt az agitprop, meg Erdõs is = TTT.
Meg azt sem szabad elfelejteni, hogy a mai hazai irányzatok egy része (pl. népzene-könnyûzene "házasítása") is ekkor indul el (pl. Illés).
Bocs, Tiberio. Elragadtattam magam. Ne haragudj.
(Megjegyzem én se értem, miért nem törlik a magamfajta bunkók vagdalkozásait. Szólnom kéne a cenzornak.)
Nem voltak könnyû évek senkinek. ld Kati és a kerek perec wiki bejegyzését (Erdõs egyszercsak úgy döntött, kicsi ez az ország két, hasonló profilú zenekarnak, maradjon a Neoton -- és a megdöbbentõen jó hangú Nagy Kati zenekarát a süllyesztõbe küldték...)
De Szûcs Juditról csak jó emlékeim vannak. Fiatal voltam, az hajlott, aminek kellett és az volt merev, aminek kellett, most meg lassan minden megfordul... :-))))
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások