A Dragon Ball Super a Dragon Ball Z manga- és animesorozat folytatása. A történet Buu legyőzése és a legújabb két Dragon Ball Z-film után, valamint a tízéves időugrás közötti és a 28. Harcművészeti Nagytorna előtt játszódik.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
8/10
Sindelar
2021 ápr. 26. - 10:59:07
8/10
A Szuper egy nagyon jó sorozat, mert végre felfedi azt, amire mindig is kíváncsi voltam: a Dragon Ball világát, feltérképezve a nagy képet, amelyben maga a Dragon Ball története játszódik. Korábban jártunk néhány bolygón, elszórva a galaxisban, de a Szuper fejti ki igazán ezt a világot, hogy hogy néz ki térben és felépítésben, ami mindeddig megválaszolatlan és kifejtetlen maradt. A másik hatalmas erőssége a sorozatnak, hogy végre elkezd foglalkozni a "döntéshozókkal". Ami a korábbi sorozatokban mindig is foglalkoztatott, hogy az "istenek" miért tétlenek, miért nem avatkoznak közbe, ha bármilyen torz folyamat vagy jelenség felüti a fejét, miért nem veszik elejét ezeknek, és miért nem segítik, miért nem mentik meg a pusztulástól azokat a lényeket, bolygókat, amelyeket bármilyen torz jelenség vagy gonosztevő fenyeget. Már az eredeti Dragon Ballban is láthattuk az istenek tétlenségét és passzivitását, passzív szemlélődését, a kisebb istenségek, mint Korin vagy Kami, többnyire ott is csak közvetett eszközökkel operálnak, és általában karjukat széttárva, a semmittevést választva végignézik a legpusztítóbb és legtorzabb folyamatok elszabadulását, anélkül, hogy bármit is tennének.
Az istenek súlytalansága, tétlensége, passzivitása már korábban is foglalkoztatott a sorozat során, a GT-ben ezt az öreg Doyen ezt a vádat meg is erősíti - és még büszke is erre... -, de a Szuperben lett igazán kielemezve és (rosszul) megválaszolva. A Dragon Ball világát kozmikus szinten kifejti a sorozat, és annak működését is, az istenek kifejezetten törekednek a tétlenségre, és a be nem avatkozás (rossz) politikáját választják. A sorozat erőssége, hogy kifejti a Dragon Ball világának felépítését és működését, ám a Zamasu-féle történeti blokk konklúziója tartalmilag kifejezetten nem tetszett. Zamasuban végre felmerült az, hogy az istenek passzív szemlélődésének semmi értelme, hiszen ha tétlenek maradnak, nem avatkoznak be a torz folyamatokba és nem hoznak létre a saját közbenjárásuk által egy értelmesebb és ideálisabb világot, akkor minek istenek ők egyáltalán? Akkor mire való egyáltalán az isteni lét, ha nem használják semmi pozitívra, semmilyen haladó cél megvalósítására a hatalmukat? Ez a történeti blokk végre elkezdte kielemezni és boncolgatni a Dragon Ball istenségeinek problematikáját: istenek, mégsem használják a természetfeletti erejüket pozitív tettekre, nem törekszenek egy ideálisabb világ létrehozására, nem használják fel erejüket semmilyen haladásra - annak ellenére, hogy a természetfeletti erejüknek köszönhetően ezt megtehetnék -, hanem a passzív szemlélődés stratégiáját választva nem csinálnak semmit, és ölbe tett kézzel néznek végig bármilyen torzulást, hagyva, hogy azok megtörténjenek és elszabaduljanak. Feltevődik a kérdés, hogy akkor miért istenek egyáltalán? Akkor minek vannak egyáltalán istenek, ha a természetfölötti erejüket semmilyen haladó célra sem használják? Akkor minek kellenek egyáltalán istenek, ha nem használják a természetfölötti erejüket semmi pozitívra? Akkor mitől istenek ők egyáltalán, miért van akkor rájuk szükség?
Ezt a kérdéskört a Dragon Ball Szuper végre górcső alá veti, bár tartalmilag rossz választ adtak. Zamasuban végre megfogalmazódott, hogy a passzív szemlélődésnek semmi értelme, ha megvan az erejük ahhoz, hogy pozitív irányba befolyásolják a világ alakulását, akkor ezt az erőt igenis használniuk kell, hogy egy ideálisabb világot teremtsenek. Az értelmetlen létformáknak véget vetni, az értelmesebb lényeket, kezdeményezéseket pedig segíteni és támogatni. Tartalmilag az esettanulmány hamis konklúziója az, hogy a beavatkozás csak torzulást eredményez, ami helytelen feltételezés, igenis lehet úgy a folyamatokba avatkozni, hogy az nem jár katasztrófával, igenis lehet úgy a folyamatokba avatkozni és közbelépni, hogy azzal egy értelmesebb és ideálisabb világot teremtünk. A sorozatban történtek ezt a közbeavatkozást úgy mutatják be, mintha ez a beavatkozás-párti megközelítés szükségszerűen, törtvényszerűen pusztuláshoz vezetne, amivel semmilyen tekintetben nem értek egyet, igenis lehet úgy a folyamatokba beavatkozni, igenis lehet úgy torz folyamatokba közbe lépni, hogy azzal egy ideálisabb világot hozunk létre, és ez nem szükségszerűen jár együtt az elszabadult vérengzéssel. Így sem az istenek passzív szemlélődésével, sem az ezt igazolni akaró, hamis konklúzióval nem értek egyet, mely szerint a folyamatokba való (jószándékú) beavatkozás szükségszerűen torzulásokhoz és pusztításhoz vezetne, éppen ellenkezőleg, éppen a be nem avatkozás, és a folyamatok szabadjára engedése, ellenőrizetlensége, a torz folyamatokba való be nem avatkozás és annak ölbe tett kézzel való passzív szemlélése enged teret a rombolásnak és a legtorzabb folyamatoknak.
Az Erő nagy tornája viszont kifejezetten tetszett. Olyan volt, mint egy foci vb, végig izgultam az egészet, szorítottam a 7. univerzumért, tényleg olyan volt, mint egy sportvilágbajnokság. Külön pozitívum, hogy nem tekertek bele, nem tekerték előre a sztorit, hanem végignéztük az egész tornát. Bár sejtettem, mi lesz a vége, talán egy kicsit kiszámítható volt, de ez nem gond, inkább egy sikerélmény a jó elemző képességű nézőknek, akiket a sorozat hátba veregetett, megdicsérve őket és össze kacsintva velük, hogy jól tippelték meg a végkifejletet. Kiszámítható volt, de jó sikerélmény, hogy az ember megtippelte, mi lesz a vége. A torna MVP-je meg kifejezetten nagy meglepetés, Zseniális Teknős életútját pedig méltóképpen lezárták. Azok után, hogy sutyiban sokat edzett ő a szigeten, és Macsek az ő személyére szabott edzésmódszerének köszönhetően a saját gyengeségeit is hátra tudta végre hagyni, remek tornát produkálva, mely során erőssége volt a 7. Univerzum válogatottjának. Emellett C-17 személyiségfejlődése és erőfejlődése is említésre méltó, Son Gohan pedig csapatkapitányként kifejezetten jó taktikát dolgozott ki a tornára, én is hasonlóval álltam volna ki, bár a 10 válogatottból csak 5-en tartották magukat a taktikához, a másik 5 különutas számára is érdemesebb lett volna minden harci szituációban az emberfölényes helyzetek kialakítására, bár így is eredményesen harcoltak. Már a 6. és 7. Univerzum közötti torna is felért egy nagy sportvilágbajnokság nyomon követésével, úgy izgultam az is végig, mint egy valós sporteseményt, az Erő nagy tornája még ehhez képest is tudott pluszt nyújtani. Szenzációs volt, végig izgultam az egészet.
Jövőbeli Trunks személyisége volt csalódás számomra, a hihetetlenül céltudatos, sallangmentes, koncentrált, az ügyhöz, a célhoz maximális és hihetetlen alázattal viszonyuló, határozott karakterből egy sokkal inkább tétova, bizonytalanabb, segítségért esedező, gyengébb karaktert csináltak, aki nem fejlődött lényegesen a Z óta, a többiek pedig kifejezetten elhaladtak mellette, miközben a Z-ben való megjelenésekor ez a roppant rejtélyes, titokzatos, misztikus karakter már szupercsillagharcosként még egy ligában volt Son Gokuval. Bár a sorozat ebben a történeti blokkban egy új szintre emeli az időutazás fogalmát, és új perspektívákat nyit meg ebben a kérdéskörben - az időutazás során nem csak egyszerűen mozgunk az időben, de új idősíkokat is hozunk létre, hiszen sosem pont ugyanoda érkezünk vissza, ahonnan érkeztünk, így minden egyes időutazással új téri-idősíkokat hozunk létre -, ami filmtörténelmi jelentőségű - és maga az elméleti fizika terén is roppant lényeges felvetés -, Jövőbeli Trunks karakterét degradálták. A minden elsöprően határozott, letisztult gondolkodású karakterből egy kissé elveszett karakter lett belőle, aki árnyéka önmagának, és már nem ő mutat utat a lényegre törő, céltudatos, megfontolt, józan, hallgatag, de egyértelmű személyiségével, hanem ő szorul útmutatásra.
Hibája még a sorozatnak, hogy túl könnyedén válnak már szupercsillagharcossá, így ami egykor lélegzetelállító változást jelentett, az ebben a sorozatban eléggé devalválódik.
Összességében a legjobb dragon ballos sorozat, a legjobb történeti blokkal. Pozitívum még emellett a kiváló betétzene, ami Son Goku kék szupercsillagharcossá válásakor csendül fel, a Bergamo és a Son Gohan elleni mérkőzésen kifejezetten magasztosan hat, sokadik újranézésre is libabőrös vagyok tőle.
Szívem szerint 1 csillaggal értékelném. (Ugyanis nem lehetséges a negatív értékelés.) Azért adtam rá 2 csillagot, mert őszinte tiszteletbe tartom a magyar szinkronszínészek munkáját (főleg Lippai László művészúrét - aki számomra a magyar No. 1 szinkronhang).
De ettől függetlenül ez a förmedvény a Dragon Ball és Dragon Ball Z széria megcsúfolása.
Az első rajongói trauma az életemben az volt, amikor a disney (szándékosan kisbetűvel) átvette a Star Wars-t, és azt egy az egyben kicsinálta: azaz megsemmisített közel 30 év Star Wars rajongói munkát - holott én magam is majdnem 23 évig SW rajongó voltam gyerekkoromtól kezdve - nemcsak a filmeké, hanem a többi munkáé is.
A második trauma pontosan a DB Superrel következett be. Ugyanis én kb. 21 éve ismerem és követem a Dragon Ball-t, vm. a Dragon ball Z-t. (Még annó a Tv-ben láttam a DB-t 21 évvel ezelőtt, utána kezdtem gyűjteni a magyar DB mangákat, utána jött a DBZ - azaz a kártyák, műanyag játékok, a matricák, a VHS és minden, ami a DBZ-vel kapcsolatos. (A tetű ORTT-féle fiaskó után még én magam is hozzájárultam nem kis pénzzel, hogy a le nem adott részeket újból láthassák a rajongók, közvetlenül a retek klub archívumából megvásárolva - persze kéz alatt, és súlyos milliókért - mindezt 10 évvel ezelőtt.)
A Super az eredeti sorozat megcsúfolása. Egy gusztustalan, undorító, dedós förmedvény, ami igazából a DBZ hype-ra alapozza magát, mert amúgy önmagába véve ötlettelen, stílustalan, gyermeteg és ostoba. Csodálkozom azon, hogy Akira Toriyama hogyan süllyedhetett ilyen mély szintre és hogy volt képes ilyen mértékben elárulni és lesz@rni a rajongóit - egyáltalán hogy volt pofája a nevét adni ehhez a förmedvényhez - ami normális körülmények között az ÉLETMŰVÉNEK kéne lennie. Ugyanis nincs még egy olyan japán franchise a világon, ami olyan hihetetlen népszerűségnek örvend, mint a Dragon Ball.
Látszik, hogy Akira Toriyama abszolút nem értékeli ezt, sőt, sokkal inkáb belesz@rik az egészbe (főként a rajongók pofájába), mert őt csak a pénz érdekli.
Most volt az ominózus rész ami miatt sokan kiakadtak külföldön :)
Jó választás volt Molnár Ilona szink hangnak. Ö már az INU-ban úgyis szerzet tapasztalatot a perverz alakokról :) (Miroku)
Egy kis hülyéskedés.
Beer(gano) sör + oregáno ? Az (ore)gáno ore fiús ,férfias szleng is mikor magukról beszélnek. Vagy valami ilyesmi :D
Pl itt a végén Goku köszöntése. "Ossu! Ora Goku!" Itt ora van de gondolom max életkori különbségre utalhat .
De lehet olvassa valami jap nyelvtanfolyamos, és javítja ha elrontottam.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások