Jacobi Viktor a Zeneakadémián egy évfolyamon tanult nem kisebb nevű szerzőkkel, mint Kálmán Imre, Szirmai Albert, Weiner Leó. Két tanév elsajátítása után otthagyta az akadémiát és az addig megszerzett tudással belevetette magát az operett komponálás színes világába. Első darabjai a Király Színházban uralkodó magyaros daljátékízlésnek igyekeztek megfelelni, majd a nemzetközi sikerek reményében művészete a nyugati stílus, a dzsesszes elemektől gazdag angolszász világ felé tekintett. Az I. világháború kitörésekor a Sybill londoni bemutatójának előkészítésével volt elfoglalva, de mint ellenséges állam polgárát, kiutasították a brit fővárosból. Jacobi nagyoperettje a váratlan és kiszámíthatatlan szerelemről szól, amit a teljes felfordulás és zűrzavar kísér. Mindenki féltékeny mindenkire és mindenki szerelmes valakibe? Szabó Máté rendező és egyenrangú alkotótársa, a koreográfus Bodor Johanna erősen meg- és átmozgatta a Budapesti Operettszínház társulatát, amely hálásan fogadta a szokott praxistól eltérő munkamódszer és színházi gondolkodás megjelenését. Szabó Máté koncepciója szerint a Sybill nem hagyományos, "cukormázas" operett, hús-vér alakok, árnyaltabb, esendő figurák szerepelnek benne. Világuk életszagú, érzéseik valódi érzések, örömeikben, fájdalmaikban magára ismer a néző. A külső csillogást ellensúlyozzák a sorsukra vetülő árnyak, életüket meghatározó keserű döntések. A rendező jól egyensúlyoz tragédia és komédia között, tökéletesen visszhangozva azt a kettősséget, ami a szerelem és maga az élet.