Amikor az Atlanti-óceán északi részén ritkán látott bálnafaj egyik tagja elpusztult a régióban, a tudósok azt gondolták, hogy csupán egy kissé szokatlan csontváz lesz belőle a helyi múzeum számára. Amikor azonban felnyitották a tetemet, és a gyomrából 30 nejlonzacskó került elő, a hír bejárta az egész világot. Bevásárlószatyrok, chipses zacskók és jégkrémek csomagolása dugította el teljesen az állat emésztőszervrendszerét. A film arra keresi a választ, hogy miként tudott ez az óriás ennyi műanyagot lenyelni, miközben a nyílt óceánon, egy mérfölddel a felszín alatt keresett magának élelmet. Hogyan téveszthette össze a háztartási hulladékot a természetes táplálékával? Mit mond mindez az óceánjaink állapotáról? A bálna pusztulása nem várt válaszreakciót váltott ki az emberekből. A teherhelikopterek és a flotilla mellett önkéntesek százai vettek részt a 60.000 mérföldes partszakasz megtisztításában. De vajon milyen túlélési esélyeik vannak a bálnáknak az egyre szennyezettebb tengerekben? Változtat valamin a bálna halála?