Az Irodalomtörténeti Akadémia Magyar Intézete ülésén dr. Kari Ernő irodalomtörténész megvédi disszertációját, s ezzel elnyeri a "tudományok doktora" fokozatot. A disszertáció Szalkai Mihályról, a századelő nagy magyar írójának munkásságáról szól. A fiatal tudós barátnőjével, Pirikével ünnepel éppen otthon, amikor váratlan vendég érkezik. Az ismeretlen férfi Szedlák Márton irodalomtanár Mezőszegről, aki a kezdeti udvariaskodó mondatok után a lényegre tér: bevallja, ő Szalkai Mihály író, és szeretné megcáfolni a történész néhány állítását. Kari nagyon megijed, s kéri a nyugdíjas tanárt, hallgasson erről, ha jót akar, hiszen neki köszönheti, hogy a középszerűnek sem mondható íróból nemzeti klasszikust faragott. Bár az öreg nagyvonalúan megígéri, hogy így lesz, a hallgatása egyre többe kerül a fiatal kutatónak. Szedlák ugyanis nem akar visszautazni szülővárosába, inkább Pesten marad. A vendéglátás, s az öreg társasági életének finanszírozása egyre reménytelenebb anyagi helyzetbe sodorja a férfit. A Kossuth-díjjal járó pénzösszeg gyorsan fogy. Az irodalomtörténész feszültségét az is fokozza, hogy munkahelyi ellenlábasai intenzív nyomozásba kezdenek, hogy disszertációját megtámadhassák. Már-már úgy tűnik, hogy a nyomozás Kari Ernő állítását igazolja, amikor az ügyre ráállított újságírónőt szimata Szedlák Mártonhoz vezeti. Szedlák gálánsan meghívja a csinos nőt egy étterembe, a számlát azonban nem tudja kifizetni. Odarendeli Karit, akinek utolsó fillérei alig teszik ki a számla felét. A csinos nő, s az étterem javarészt irodalmár vendégei előtt Kari és Szedlák összevész, s egymás fejéhez vágnak mindent. A botrány tudományos körökben "nagy sikert" arat.