Látnok, újító és alkotó, aki szembeszállt a kategorizálással, és megtestesített mindent, ami menő. Stanley Nelson zenés dokumentumfilmje Miles Davis életébe és pályafutásába nyújt betekintést, a zenei ikon saját szavaira és önéletrajzára alapozva. Címét Davis 1957-ben megjelent és rendkívül innovatív hangszerelése miatt mérföldkőnek számító válogatáslemezéről kapta. A kultikus Sundance Filmfesztiválon debütált filmben eddig sosem látott archív felvételekből és a barátokkal, alkotótársakkal folytatott, személyes hangulatú beszélgetésekből tárul fel Miles Davis portréja, aki számára a művészet jelentett mindent. Olyan világhírű zenészek vallanak róla a filmben, mint Herbie Hancock, Wayne Shorter, Ron Carter, Jimmy Cobb, Lee Konitz, Carlos Santana vagy Flea a The Red Hot Chili Peppersből.
Mindazon megaláztatás dacára, amelyet a szegregáció miatt kellett elszenvednie, Davist semmi nem állíthatta meg abban, hogy valóra váltsa álmát, és megalkossa a zenei kifejezésmód merőben új formáját. Davis társaival együtt már-már tudományos módszerekkel dolgozott azon, hogy a zenei kísérletezés révén a dzsessz hangzása és líraisága kiteljesedhessen. Munkájuk hatása a mai napig érezhető. Ahogy a film egyre jobban belemerül a múltbéli szerelmek, személyes kapcsolatok és függőségek szövevényébe, úgy jelenik meg előttünk Miles Davis, a magánember: a félelmet nem ismerő, magával ragadó személyiség, akinek áradó intellektuális energiáit csak személyes bizonytalanságai korlátozzák. A három Emmy-díjjal elismert rendező, Stanley Nelson epikus ívű életrajzi dokumentumfilmje révén eddig soha nem tapasztalt mélységben érthetjük meg az egyik legnagyobb modern amerikai művészt.