Évtizedekkel a háború után négy afro-amerikai veterán visszatér Vietnamba, hogy felkutassák parancsnokuk maradványait – és az elrejtett aranyat. Spike Lee filmje.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
2/10
bogotizsolt
2021 máj. 28. - 00:50:16
2/10
Gagyi. Öreg Spike szentimentális hülye lett. A film egy gyenge Tarantino utánzat
A "háborús filmdráma" besorolás sokakat megtéveszthet, akik azután csalódottan kelnek fel a fotelből. Számomra ez a perui szórakoztató műsor, és nigériai tévéfilm ötvözetéből létrehozott formanyelv nem illett a kifejezni szánt eszmei tartalomhoz. Egy percig sem tudtam komolyan venni az üzenetet. Lehet, hogy a rendező direkt alkalmazott olyan fogásokat, amik egy európai ember számára nehezebben befogadhatók. Persze az is lehet, hogy a banalitásba hajló, CGI torkolattüzes harci jelenetek csak nálam eredményeztek heveny agyhúgykövet. Mindenesetre nekem ez a film 10-ből 5 bajtársat ér.
Egy két és félórás film durva támadás az ember hólyagjával szemben. Ráadásul teljesen indokolatlan volt ennyit húzni az elejét, mert az igazi dráma úgy másfél óra után indul be. Megéri kivárni, mert a limonádénak indult történet egy teljesen egyedi hangulatú akciófilmé alakul.
Az mozi könnyed hangulattal és kincskeresős kalandfilmes feelinggel indít, viszont később fokozatosan egyre súlyosabbá válik benne a dráma. A jelenben játszódó részekben végigkövethetjük a néger vietnámi veteránok veszélyekkel teli utazását, majd Delroy Lindo karakterének megőrülését, a múltban történőkben pedig háborús jeleneteket láthatunk.
A rendező az elnyújtott 2,5 órás játékidő alatt, szinte végig a képaránnyal játszadozik (pl: a flashback-ek mindig 4:3-ra váltanak), valamint ősrégi képeket, archív felvételeket, Marvin Gaye-dalokat + popkult-utalásokat dobál a nézőknek. Dicséretére váljon, hogy igaz nem túl mélyen, de valamennyire azért a PTSD-témába is belemegy.
A legerősebb képsor a lebilincselően feszült aknamezős szekvencia. A fegyveres harcok a színészi alakításokkal együtt szintén jól sikerültek, ám a végén itt sem bírta ki a direktor úr, így a lezárásban megint csak kínosan erőltetett – ezúttal konkrétan Black Lives Matter-es – propagandával kínál meg minket. Tehát a befejezés ismét kellemetlen, de legalább közel sem annyira, mint a BlackKklansmanben.
Kicsit többet vártam én is (olvastam az előttem írottakat). A filmes fogások keverve vannak a dokumentarista elemekkel, ami érdekes ugyan, ám ahhoz kevés, hogy felemelje a filmet a szerző többi műve közé. Ugyanakkor vontatott is, valamint a szereplők abszolute nem érdekesek (az alakítások).
Ez csak egy vélemény. Másnak lehet épp emiatt tetszik meg a film, bár erre nem fogadnék nagy tétekben. Sziasztok, mondanám, hogy jó filmnézést, de ....
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások