Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Véres trón

Kumonosu jo
japán történelmi dráma, 110 perc, 1957

Értékelés:

21 szavazatból
Szerinted?
3 hozzászólás

Értékelés:

21 szavazatból
Szerinted?
3 hozzászólás
Kurosawa a középkori Japánba helyezte át, de híven követte a Macbeth cselekményét, s formailag bravúros filmet alkotott. A hatalomvágy, a gátlástalanság és a félelem diktálta cselekvések a misztikus horror egységes folyamatává szerveződnek, festői eszközökkel érzékeltetve "azt a filozófiai dilemmát, miszerint az önmegvalósításhoz ambíció szükséges, az pedig gonoszsághoz vihet, és szembefordíthatja az embert embertársaival" (Berkes Ildikó).
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Toshirô Mifune profilképe Toshirô Mifune
Washizu tábornok
Isuzu Yamada
Ashaji, a felesége
Minoru Chiaki
Miki
Takashi Shimura
Noriyasu Odagura
Akira Kubo
Yoshiteru

Alkotók

Kapcsolódó cikkek

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
10/10
feketevipera 2010 júl. 25. - 20:13:28 10/10
Rendkívül sokszor hallunk-olvasunk arról, hogy a Kelet hogyan hatott a nyugati mûvészetre (jelen esetben a filmmûvészetre), a fordítottjáról már kevesebbet tudunk. A Véres trón nagyszerû példa arra, hogy a Nyugat is megtermékenyítõen hathat más égtájak rendezõire. Kuroszava nem egyszerûen csak átültette a Macbeth-történetet, hanem ki is bõvítette azt. Egyrészt a középkori japán társadalmi-politikai viszonyok, az életmód ábrázolásával, másrészt pedig pl. a szellem mondandójával. Ha jól emlékszem, valami olyasmirõl szól a szöveg, hogy az ember mennyire elszántan keresi a vérontást, a pusztulást, s ezzel Kuroszava egy plusz jelentésréteget csempészett bele a történetbe (egyébként erre erõsít rá a kórus is, ráadásul kétszer: egyszer az elején, egyszer pedig a leghangsúlyosabb helyen, a végén, amikor már tanúi voltunk a tragédiának). Érdemes elgondolkodni azon, hogy ahogyan a Macbethben is tkp. a Lady a valódi fõszereplõ, itt is Washizu felesége, Ashaji irányítja az eseményeket a cselszövésével, de talán még gátlástalanabb, mint a Lady, legalábbis érzelemmentesebb. Itt - emlékeim szerint - nyoma sincs az ujjongásnak az örömhír hallatán, egybõl Ashaji gyanakvó természetét ismerhetjük meg, szóval szerintem kicsit színtelenebb figura, mint a Lady. Ami viszont idegesített a filmben, az az volt, hogy szinte folyamatosan "kiabálnak", mintha képtelenek lennének normál hangerõn beszélni. Elképzelhetõ, hogy akkoriban ez megszokott színészi eszköz volt, mindenesetre rám zavaróan hatott. Amúgy pedig Toshiro Mifune az egyik kedvenc japán színészem, és jó volt õt újra látni.
Válasz
verdeleth 2008 márc. 02. - 16:41:25
Kurosawa Macbeth- feldolgozása nemcsak saját életmûvében de az egész filmtörténetben az egyik legkiemelkedõbb alkotás Költõi és félelmetes hangulatával. Bár kimaradt pár rész a történetbõl, a leglényegesebb megmaradt: a mû mondanivalója és hangulata. Félelmetes és varázslatos alkotás.
Válasz