Vegyünk tehát egy kávéházat, benne boldogtalan vendégek sorával és vegyünk egy pincért, ki nyitott, talán egy kicsit boldog is, szeretetet adni képes, csak még nem tudja pontosan, hogyan. Kezdődjék itt a mese, s a kezdést kövesse majd egy apró csoda. Az egyik kávéházi betérő az Öreg, kinek pincérünk papírbankókat csúsztat a zsebébe történetünk napján köszönete jeléül, megfújja hősünket. Megajándékozza őt egy csodával. Az Öreg szemét becsukva hosszú, lassú fújással rálehel a pincérre és a végén ujjaival csettint egyet. A kávéházi ifjún, valami különös jóérzés, borzongás fut át. Mintha valami megváltozott volna kívül és belül. Innentől más szemmel figyeli vendégeit, lesve a pillanatot, mikor fújhatja meg őket. Láss csodát, a pillanatok sorba el is jönnek, és a csodák sem maradnak el.
Boldogtalan vendégeink a fújás és a pincérünktől ajándékba kapott somlói galuskák hatására kivirulnak és a végén jóérzésük már oly határtalan, hogy szavakba már nem, csak énekbe és táncba tudják foglalni azt. Így dalra fakadnak és a fináléban a somlói galuskáról énekelnek, önmagukat tánccal kísérve. Pincérünk teljessé téve a kört, nem feledkezik meg jótevőjéről sem...
Keserédes kávéházi filmmese humorral és habbal, zenével és csokoládéöntettel 15 percben.
Bemutató dátuma: 2004. május 6.
Forgalmazó: SPI
Hozzászólások