1944 nyarától a magyar zsidóság deportálása megkezdődött a háborús Magyarországon is. Minden család életébe beköltözött a félelem. Voltak azonban, akik sem ebben a helyzetben, sem később nem féltek. A páli Szent Vincéről elnevezett Irgalmas Nővérek Ménesi úti rendházában 120 zsidó gyermeket (és több felnőttet) bújtattak el, dacolva a háború és a nyilas terror következményeivel. Szüsz Gézánét, Verát 13 esztendős korában vitték a nővérekhez, s miközben családja nő tagjai Auschwitzba kerültek, apja munkaszolgálatos lett. Vera ma is él, akárcsak Kárpáti Zsuzsa, Rohonyi Ilona, Létay Zsuzsa, Messerschmidt Veronika és sokan mások. A film Ráth Klára nővér karizmatikus figuráján keresztül az Irgalmas Nővérek emberi helytállását örökíti meg, a túlélők visszaemlékezéseinek tükrében, dokumentumok és megelevenített jelenetek segítségével.
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Mikor megnéztem Mérei Anna filmjét az jutott eszembe, hogy
mennyire szerencsések vagyunk, nekünk nem kell választanunk a sorsunkat végzetesen befolyásoló helytállás vagy a kényelmes élet között.
Felötlött miképpen döntenék, esetleg hangzatos ígéreteket tennék a jelenben, hogy pl. Ruandában embereket menekítenék, vagy afgán gyermekeket ragadnék ki a halál torkából?
Magam sem tudom a választ és csak merem remélni annak az emberségnek melynek a film szereplõi birtokolnak talán nekem is tulajdonom.
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások