Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Pi

12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott amerikai sci-fi, 81 perc, 1998

Értékelés:

118 szavazatból
Szerinted?
62 hozzászólás
+ 2 kép

Értékelés:

118 szavazatból
Szerinted?
62 hozzászólás
A matematikus zseni Max Cohen egy új felfedezés küszöbén és az őrület határán áll. Körülöttünk minden rendszerekből áll össze, és Max az egyik legnagyobbat akarja megfejteni: a tőzsde rendszerezett káoszát. Egy hatalmas számítógép, az Euclid segítségével megpróbál rendszert találni a másodpercenként gazdát cserélő részvények forgalmában. Miután Max a számítógépbe táplálja a héber ábécét, az Euclid kiad egy kétszáztizenhat számjegyű összeget. Ez a számsor a Tóra szerint Isten neve lehet. Maxot eközben folyamatosan üldözi egy cég, amely bármit megtenne, hogy megszerezze a kapott eredményt. Ez az elviselhetetlen helyzet és állandó migrénjei, élet és halál közé sodorják a matematikust.
Darren Aronofsky a végtelen lehetőségek terrénumába kalauzol bennünket. A Rekviem egy álomért rendezőjének egyedi stílusa mindenki számára igazi csemege.
Bemutató dátuma: 2003. október 9. Forgalmazó: Odeon

Stáblista

Szereplők

Sean Gullette profilképe Sean Gullette
Maximillian Cohen
Mark Margolis
Sol Robeson
Ben Shenkman
Lenny Meyer
Pamela Hart
Marcy Dawson
Stephen Pearlman
Cohen rabbi
Ajay Naidu profilképe Ajay Naidu
Farroukh
Lauren Fox
Jenny Robeson

Alkotók

Linkek:

Kapcsolódó cikkek

Melyik Darren Aronofsky legjobb filmje?

Nem túl termékeny rendező, viszont annál jellegzetesebb és fontosabb filmeket gyártott eddig. Pankráto, Fekete hattyú,...

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
5/10
The Cortez 2022 márc. 14. - 21:23:13 5/10
Az állandó matekozás meg a számokba való beleőrülés miatt, a film leginkább az A 23-as számhoz hasonlítható. A Pi sztorija érdekes, rengeteg sok potenciál lett volna benne, de sajnos nincs kellően kidolgozva, mivel helyenként unalmas, és többször összecsapottnak hat. Pedig a vallási szál beemelésével 1 ideig úgy tűnt, hogy legalább kapunk valami odavágós lezárást a végére. A hangulat, valamint a dráma sem olyan erős, mint a rendező más mozijainál. A látványvilágot, operatőri munkát tekintve a Rekviem egy álomérthez van legközelebb, bár az nem volt fekete-fehér. A film legkiemelkedőbb pontja a soundtrack: ütősek voltak az underground elektronikus zenei, azon belül leginkább drum & bass számok, főleg a Clint Mansell-féle D'n'B főtéma.
Válasz
sednatrip 2022 febr. 16. - 13:58:00
Ahogy én értelmeztem, az egész film zseniális allegóriája a megvilágosodás folyamatának.

Már gyerekként lerázza magáról a korlátozó paradigmákat (anyja tanácsa ellenére belenéz a Napba), szabad akarattal választja a valódi tudást, megkérdőjelezését a már tudottnak, és folyamatos keresését a saját válaszainak. Bár végig próbálja elutasítani, mégis kezdetben segítségére van az anyagi világ (el kellett fogadnia a chip-et a wallstreet-i brigádtól), aztán segítségére lesz a vallás is (az ő segítségükkel kerül be a fibonacci sor a képbe), de a végső következtetés az, hogy egyedül ő az akinek ez a válasz jelenthet bármit is, egyedül ő értheti meg a saját válaszát. Amikor már ehhez közel jár, igaz valójában kezdi el látni a világot, valójában érteni kezdi. Majd egy végső nagy csatában legyőzi az utolsó dolgot ami még útjában áll, a saját egóját (átfúrja az elméjét), ami egyébként az egész folyamat közben csak gátolta, ezért gyógyszerekkel próbálta elnyomni/kordában tartani. És végül főhősünk megvilágosodik. Az utolsó jelenetben egy valódi megvilágosodott embert láthatunk, benne Istent magát, a végtelen intelligenciát, ami időtlenül szemléli a világot, csak megtapasztal, beenged, érez és gyönyörködik. Minden kérdésre tudja a választ, mégis egyikre sem.

Nagyjából ez lehet az út! :)
Válasz
1/10
ligetiz51 2019 jan. 14. - 20:56:35 1/10
Értem én az egész filmet, de egyszerűen lila ködös (fekete fehérben ami nem baj) beteg film.
Válasz
sexykex 2018 márc. 09. - 17:06:36
Amire emlékszem: Valaki eldobta az agyát, ami nyomásra érzékeny. Én bizony nem nyomiznám orrvérzésig. Mi az? Nyúlós, nyálkás, zöld színû és takony ízû. Lehet, hogy a computerben császkáló hangyák tojásrakási procedúrájának mellékterméke? A zene jó! Illik a filmhez. Újabb kérdés: vajon film nélkül is jó lenne a zene?
Sajnos annyira elmerültem a Tóra és a tõzsde matematikai analízisébe, hogy elaludtam. Ezért nem sikerült a film lényegét megragadnom, de sebaj. Ígérem, visszatérek.
Válasz
9/10
Ra 2016 aug. 07. - 00:02:39 9/10 Előzmény Andrew8
216

Ez kb. azt jelentheti, hogy ez az univerzum a hármas ((szám)) (mint alapelv) mentén generálódik.

Dilettáns megfogalmazással:
ezt az univerzumot (keletkezése, = generálódása) mentén a hármas szám határozza meg. (...és a hármas szám, mint elv többszörösei, különösen a hatos szám, mint elv, és a kilences szám, mint elv).

A kilenc(es szám, mint elv) kb. a középsõ tengely, a konklúzió (=a kiegyenlítõdés mértéke).

....

Ahogyan ez az univerzum generálódik, (a keletkezés, fennmaradás, elmúlás mentén) végig ugyanaz a mintázat fut, a számok, mint (formáló) elvek, egytõl kilencig.

Ez talán régi idõk nagy tudományának kis részlete, olyan õsi civilizációk megmaradt, töredékes emléke, melyek nem csak egyetlen bolygóra vagy Nap-rendszerre terjedtek ki. (hanem sokkal többre)
Válasz
pie85 2015 márc. 20. - 10:20:34
Hihetetlen atmoszférája volt, és lenyûgözött a hangulata. Hazudnék ha azt mondanám, értettem amit láttam, pláne a vége egy erõs kérdõjel. Viszont nagyon tetszett a képi világ, a vágások, és a zene! Meg úgy ánblokk ez a szürrealista, Radírfej-szerû világ. A film végén rendesen szédültem... :) Ezt a filmet ahhoz tudnám hasonlítani, mintha hallanék egy olyan zenét, aminek a szövegébõl egy kukkot sem értek, vagy csak töredékeket, viszont maximálisan bejön. Már az intrótól kirázott a hideg a szó legpozitívabb értelmében.
Amúgy a film elsõ pár mondata külön libabõrös meglepetés volt, ugyanis egy 10 évvel ezelõtti sokat hallgatott szám elejére be van vágva, és felismertem. Mostmár tudom, hogy ebbõl a filmbõl vágták be :)
https://www.youtube.com/watch?v=VrMi2kNDtQI

Amúgy valaki írhatna egy érthetõ elemzést, h mi történik a végén+ mit jelentenek azok a látomások amiket a rohamai során flessel.
Válasz
1/10
Rahar 2014 márc. 31. - 22:59:08 1/10
Nagyon egyedi és erõteljes hangulata van a filmnek. Nekem személy szerint nem jött be, valahogy az elmebeteg zsenik elméjét így képzelem el. Jó pár dolgot összehoztak az alkotásban, melyeket iskolai tanulmányokból azért lehet tudni, már ha valaki valóban megtanulta és emlékszik is rá. A közvetlenül elõttem fórumozó ezeket részletezi is. A gondolatvilágomtól és az érzésvilágomtól nagyon messze van, röviden megfogalmazva borzasztó, de ez természetesen erõsen szubjektív vélemény.
Válasz
Csirketaxi 2014 jan. 31. - 22:42:19 Előzmény kleavenae
A film fõhõse a mindenség mögötti alap mintát, rendet, rendszert kutatta megszállottan, mivel úgy vélte a matematika nyelvén megfogalmazható a minden mögött álló rend, értelem, ami a "vallási fanatikusok" részérõl az istennel való kapcsolatot, isten megértését jelentené. Például amikor említették a számítógép öntudatra ébredését is erre utalhattak. Hogyha létezik ilyen, akkor mivel ez a mindent átfogó alap indok, és rendszer (amit a 216 számjegy jelölt, ami önmagában ugye értelmetlen, csupán az azok között fennálló összefüggés halmaz adja az igazi jelentését (a szintaxis, ahogy említette a filmben a fõ hõs is)), akkor ez például a számítógépet is alapvetõen felruházhatja a minden megértésével, kvázi öntudatra ébredésével. Ugyan akkor említik is, hogy ezt nem is képes elviselni, ami azt a nézetet tükrözheti, hogy a mindenség megértése alapból paradox, mivel erre a fürkészõ tudat jellegénél fogva képtelen (akár mesterséges, akár organikus) a vége úgy is az, hogy egy ütvefúróval szétdurrantod az agyad.
Erre utal az Ikarusz sztori említése is a filmben. Ikarusz aki túl magasra repült hogy elérje a napot (istent, mindent stb.) végül a mélybe zuhant. Arkhimédesz sztorija is megjelenik a filmben, ami viszont utalhat pont arra, amit fentebb írtam, hogy a tudat, a koncentráló Ego nem lehet képes felismerni a mindenség mögött álló rendszert. Arkhimédesz is akkor jött rá a megoldásra, mikor dekoncentrált állapotba került-->intuíció segítségével akadt rá a megoldásra, ami implicit, tudaton kívül álló, erre utalt mikor a go partin (vagy mi volt a neve a játéknak) mondta az öreg matekos, hogy ne gondolkozzon, hanem érzés alapján játsszon--> ez meg már a misztikum kérdésköre.

Ismeretelméleti szemszögbõl nézve az ókor óta fennálló filozófiai szembenállást is felvillantja a film: Idealizmus vs Objektivizmus. Létezik e világ a tudatunkon kívül vagy a tudatunk konstruálja meg a létezõ világot. Bármely válasz is igaz, a tudat akkor is képtelen a megértésre. Ha csak önmaga konstruálja a világot, akkor alapból csak olyan rendszer létezhet, amit az egyes ember önmaga hoz létre a világ értelmezésére. Ha viszont van objektív valóság, akkor pedig a fürkészõ tudat nem képes egyedül a teljes összefüggést feltárni, mivel a tudat az csak az észlelés egy kicsiny része, túl szûk keresztmetszetû perspektíva.

A végsõ jelenete a filmnek a fõhõs menekülése e helyzetbõl. Az egyedüli kiút ami kiviszi a fõhõst élete dilemmájából: az alap minta megtalálását tûzte ki célul amibe végül bele õrült. A legvégén pedig, mikor kérdezi a kislány tõle a számokat, már nem tudja rájuk ami jelzi, hogy megszabadult ettõl a nyomasztó tehertõl.

Elsõ megtekintésre nekem ez szûrõdött le, de ez az a típusú film, amin 10 nap múlva is agyalni fogok. Igen mély és többrétegû.
Válasz
kleavenae 2012 dec. 19. - 22:57:48
Valaki megmagyarázhatná, hogy mirõl is szólt a film. Az elsõ kb. fél órája fantasztikus élményt nyújtott, aztán... nem értettem, amit nézek. Hogy jön ide a vallási fanatizmus, meg mit akart az a titkos társaság, mi történt a fõszereplõvel a végén? Nagyon tetszik a film hangulata, és az elsõ harmadának a története, de onnantól egy nagy katyvasz volt nekem az egész. Talán második nekifutásra megértem...
Válasz
10/10
sanderb 2012 júl. 26. - 17:21:37 10/10
Ez a film egy ifjú titán kezdõ szárnypróbálgatásainak a tökéletes fõpróbája. Nagyon kevesen vannak azok a mesterek (szakmájukat magas színvonalon ûzõk), mûvészek, akik mûveit nem mûfajba lehet besorolni, mert õk maguk a mûfaj. Nos, Aronofsky ilyen - szerencsére. 10/10
Válasz
Összes hozzászólás