Dr. Szentpétery Tibor életét meghatározta a fényképezés szeretete. Fiatal korában a természet megörökítésével kezdte, majd haditudósító lett, a háború után pedig családi fényképekkel kereste kenyerét. Több mint harmincezer felvétele századunk sajátos tükörképe.
"1956 októberében én - aki a keleti fronton a Don-kanyari Korotojak város utcai harcaiban egy szovjet mesterlövész két dum-dum lövedékétől súlyosan sebesültem, aki a m. kir. honvéd Haditudósító Század tisztjeként kerültem hadifogságba, akit a Rákosi-Kádár rendszer nem hadirokkantként kezelt, hanem csupán áldozatnak minősített - a fegyveres felkelésben nem vettem részt, de tudósítottam! Naponta - ballonkabátom alatt a nyakamban lógó felvételre kész fényképezőgéppel - jártam Budapest utcáit, és rögzítettem, amit megéltem... És ezeket a felvételeket - hasonlóan a Don-kanyari sok száz felvételemhez - meg is őriztem az utókornak." (Dr. Szentpétery Tibor)