"Arra gondoltam egyszer, még a hetvenes években, hogy be kéne zsúfolni különböző embereket egy zárt térbe egy hullával, és kideríteni, ki hogyan viselkedik ebben a szituációban? A zárt térből vonatfülke lett egy nemzetközi expresszen - innét a cím: Wiener Walzer, de ezt inkább csak az egyáltalán nem "valceros" krimi ironiája kedvéért választottam -, ahová sorra szállnak be a különböző utasok. A titokban házasságkötésre utazó prominens dámától a nyugalmazott államügyészig, és a családi életre vágyó kis kurtizánig. Mind későn veszi észre, hova szállt be, és mint menekülni akar a kínos helyzetből. De egyiknek sem engedik meg a többiek, hogy egyedül hagyja el a helyszínt. Sorsukat összeköti a titokzatos hulla. Végül - mire az első állomás következik, ahol leszállhatnának - sikerül megegyezniük, és nagy garral együtt készülődnek a távozásra a kellemetlen fülkéből.
De ekkor közbeszól a véletlen: váratlanul új utas érkezik!"