Kim Ki-duk tizenkettedik játékfilmje elégikus példázat egy 60 éves öregember plátói szerelméről, aki egy nyílt tengeren horgonyzó hajón él. Az idős tengerésznek egy vonzó 16 éves lány a társa, akit kiskorában talált meg, maga nevelt fel, majd beleszeretett. A férfi tehetséges íjász, és türelmesen számolja a lány tizenhetedik születésnapjáig hátralévő napokat, amikor tervei szerint elveszi őt feleségül. Egy nap jóképű fiatal srác érkezik az öreg hajóra. A nevelőapa csalódottan látja, hogy fiatal menyasszonyának a fiú tetszik. Az öreg számára, aki ősi szertartások tisztelője, íjának három lényeges szerepköre van: gyors és biztos fegyver, amivel megvédheti önállóságát, ami megmondja a jövőt, továbbá hangszerként lehet rajta játszani. Az íjhoz tartozó hegyes nyilak férfiasságának, erejének szimbólumai.
Bemutató dátuma: 2006. április 13.
Forgalmazó: Mokép
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hozzászólások
1/10
offtopic
nick név
2019 jan. 25. - 06:05:37
1/10
Nem tudom direkt módon mi köze van a film - témájának, üzenetének - véleményezésének a koreai történelemhez, vagy éppen hogy hogyan jelenik meg benne a történelmi ismeret mibenléte, vagy hogy egyáltalán egy ilyen történettel rendelkező filmnek miben nyilvánul meg a történelmi - erőltetetten analóg? - relevanciája.
A valódi szeretet önzetlen, nem pedig kapzsi és nem beteges. A lány a film végén adott reakciója az öreg zsarnoki mivoltára sajnos sokkal inkább jellemtorzulás, Stockholm-szindróma, mint igaz, önként vallott őszinte szeretet. Tehát egy ilyen reakciónak a fiatal lány részéről nem felemelőnek, inkább tragikusnak kellene hatnia, ha persze empatikusan, felelősen akarjuk ábrázolni az emberi lelket. A rendező viszont ezt másképpen gondolta és a művészfilm elhasznált fogalmának égisze alatt közönséget is talált ehhez neki.
Egészen sok jó, illetve nagyszerű Dél-korai film létezik, ez számomra közelről sem tartozik közéjük, sőt lesújtó üzenete, konzekvenciája miatt a legrosszabb Dél-koreai alkotásnak tartom, amit eddig láttam.
Az öreg férfi a hajón az apaság tekintetében határozottan hajaz Woody Allen-re, ami azért eléggé kérdõjeles, sõt... Emberileg egy rettentõen nagy kérdõjel. Immorális, aki a felnevelés elõjogánál fogva "különös", nem létezõ járandóságokat követelne magának. Konkrétan olyan, mint egy türelmesebb liliomtipró, és most nagyon finom voltam.
A film maga borzasztó.
De a naptár ixelgetõs jelenet egyébként azon túl, hogy szánalmas volt, valahol a groteszkségében nagyon is vicces volt. Nyomorúságosan vicces.
Folyton arra gondoltam a film nézése közben, hogy amellett, hogy az öreg mennyire erkölcstelen és perverz, a 16-17 éves lány mennyire aranyos és tündéri. Egyrészt, amikor forgatták a filmet én is csak 15 éves lehettem, így valahol kortárs a filmben szereplõ lány karaktere, másrészt nem tudom, hogy mit kezdenék azzal, aki sokkal idõsebb emberként 16-17 éves forma lányokat akar feleségül venni, ilyen ártatlan és még kiforratlan személyiségeket.
Végül is, az öreg úgymond arra tartotta a lányt, hogy végtelenül önzõ módon majd egyszer az életben tapasztalatlan feleségként elvehesse, hogy ne kaphasson kosarat és hogy egy hajón ne hagyhassa el, hogy biztos legyen számára a párválasztás és kapcsolat kérdése.
Azért ez határozottan gusztustalan, erre tartani, ezért felnevelni egy gyereket, mint végül is saját gyereket, hogy aztán saját feleség lehessen belõle. A gyerek, mint tulajdon, a gyerek, mint rab.
Olyan az öreg, mint aki egy egyszemélyes háremdiktatúrát tart fent. Szánalmas, sötét alak.
Spojler - Az öreg öngyilkossági kísérlete kicsit sem tudott meghatni a tények ismeretében. - Spojler vége
A film végkicsengése volt az igazán borzasztó. Hogy legalizálja saját szándéka szerint az egész történetet. Spojler - A valós családon belüli gyerek-felnõtt házasságot. - Spojler vége
Itt nem a genetikával van a baj elsõdlegesen, hanem az erkölccsel.
Nem ez a mûvészfilm kérem, csak annak van hazudva. A mûvészfilm eredendõen nem ilyen. Ilyen köntösben még sosem láttam a mindent relativizálás elvét, ha lehet ezt egyáltalán elvnek nevezni. Irányzatát. Hát ez valami borzalmas, sõt, förtelmes. Az ember lánya nem a párja, ez azt hiszem evidencia.
A bõgõ zene és a szép tengeren úszó képek velem köszönöm, de nem etetik meg a totális relativizmus és ez esetben a pedofília fogalmának helyességét és elfogadhatóságát. A mûvészfilm nem ilyen. Igényes és minõségi, de nem erkölcstelen és képtelen. Megkérdõjelezhet dolgokat természetesen, de nem az emberséget.
Avagy de, és az a rossz mûvészfilm, íme. Pont az ellenkezõjét hirdeti. Az áldozat pedig az érzelmeitõl megzavarodottan... Élvez. Spojler - Miután összeházasodott a saját nevelõapjával és az csodálatosan a vízbe ugrott (nem mintha ez egyébként bármiben is igazolná õt). - Spojler vége
Akinek tetszett ez a film, nem tudom, hogy mennyire értette a filmet a zenén, a hullámzó tengeren, a nagyon megindító és rendkívül igaz alapokon fekvõ sírásokon és az élvezésen kívül...
De tényleg, figyelt egyébként magára a történetre is és összerakta, konstatálta azt, vagy csak a nagy habos-szagos - olykor bizony kétes alapú - érzelmek jöttek át meghatóan a képernyõn?
Amikor az öreg elkezdte rendre húzni a' cziteráját, azt mindig fölöttébb mulatságosnak találtam. Humoros effektus, mondhatnám, holott a film komoly. Kedves kis film, de nem egy egetrengetõ alkotás.
Annyira tetszett, hogy egymás után kétszer néztem meg. Kim Ki-duk bámulatosan bánik a szimbólumokkal, õ mûvésze az ilyen fajta filmkészítésnek, ez nem vitás. Hogy mégis megosztja a nézõket a mûvészete, az azért van, mert nem vagyunk egyformán befogadóak, illetve egy-egy filmtõl mást és mást vár mindenki. Akinek tetszett a Lopakodó lelkek, vagy az Idõ c. film, annak ez is nagyon fog tetszeni! 10/10
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások