Film és sorozat Moziműsor Színész és alkotó Színdarab Színházműsor Koncert Fesztivál Kiállítások Egyéb események Helyszínek Cikkek

Róma, nyílt város

Roma, cittá aperta
olasz háborús filmdráma, 100 perc, 1945

Értékelés:

36 szavazatból
Szerinted?
32 hozzászólás
+ 3 kép
+ 5 kép

Értékelés:

36 szavazatból
Szerinted?
32 hozzászólás
Róma német megszállása alatt Manfredi, az ellenállás egyik vezetője a Gestapo elől Franceso és annak terhes menyasszonya lakásába menekül. A katolikus papot, Don Pietrót kéri meg, hogy az ellenállás részére összegyűjtött pénzt juttassa el harcostársaihoz. Francescót letartóztatják, az asszonyt pedig lelövik a németek. Manfredi ezután kábítószeres szeretőjénél keres menedéket, a lány azonban kapcsolatban áll a Gestapóval.
Forgalmazó: Örökmozgó

Stáblista

Szereplők

Anna Magnani profilképe Anna Magnani
Gina
Aldo Fabrizi
Don Pietro
Marcello Pagliero
Giorgio Manfredi
Maria Michi
Marina
Henry Feist
Bergmann

Alkotók

Díjak és jelölések

További jelölések mutatása

Hozzászólások

Spoiler
Szerinted?
Liam Brady 2017 márc. 02. - 01:33:23
Egyoldalú, hamis pátoszú propagandafilm. Rossz volt nézni.
Válasz
10/10
breeder 2014 máj. 21. - 14:02:51 10/10
Nekem a történet elsõ fele nagyon zavaros volt, mert nem értettem, hogy ki-kivel van! Mondjuk a sztori sem egyszerûen indul***SPOILER***, mert csak annyit látunk, hogy egy nagy háztömb elõtt megáll egy nagy teherautó, amibõl német fegyveres katonák szállnak ki. Aztán valami kopácsolást hallani (valószínû a katonák kopognak a kapun), mire egy idõsebb nõ kémlel ki az ablakon, és amikor meglátja a katonákat, valami olyasmit motyog nagy megdöbbenve, hogy: Óh, Jesszusom! Következõ képsorok: Itt azt látjuk, hogy egy fickó menekül a háztetõn, de csak sejtésünk van, hogy ki lehet. Talán egy bujkáló, vagy egy ellenálló. Mindenesetre nem nem tudjuk 100%-os biztonsággal megállapítani! Lényeg, hogy a jelenet végén ugrik egyet, és eltûnik a semmibe! Aztán mi is ugrunk egyet a sztoriban, merthogy visszatérünk az idõs nõhöz, aki látjuk, hogy egy keskeny szoba folyosóján sietõsen poroszkál az ajtó felé, merthogy a német katonák, akik elõbb a ház elõtt voltak, most már fent vannak a lakás ajtaja elõtt, és várják, hogy a néne ajtót nyisson! Persze a néne rögtön ajtót is nyit nekik, mire az éppen belépõ tiszt megkérdezi, hogy Giorgio Manfredi mérnök itthon van-e?! Viszont tovább nem is folytatom a történetet, mert a lényeg az, hogy a film végére kiderül, hogy ez a Manfredi, akit a németek keresnek, az ellenállás egyik fõ embere! Õ volt az, aki leugrott a háztetõrõl! ***SPOILER VÉGE*** Szóval ahhoz, hogy összeálljon a kép, hogy kik-kicsoda, muszáj az egész filmet megnézni. U.I.: A történet eleje kicsit unalmasabb, a vége viszont egy b*romi nagy drámává alakul át)!

10/10
Válasz
7/10
Sadenal 2014 jan. 23. - 18:11:58 7/10
Jó kis film volt, szomorú véggel. A náci tiszt részeges monológja tetszett a legjobban.


7/10
Válasz
10/10
offtopic
adamnagysweetmovie 2011 jan. 14. - 13:59:29 10/10
Mûködik az offtopic gomb? Mintha az enyémet sem úgy jelezné. Mégegy kísérlet offtopicra.
Válasz
10/10
adamnagysweetmovie 2011 jan. 14. - 13:56:20 10/10
Nem beszólásképp, de a történelmi visszaemlékezés és a keresem a filmet régóta típusú hozzászólásokat javaslom offtopicolni.
Válasz
offtopic
Vinogradov 2008 nov. 28. - 15:20:30
"Apropó két megjegyzés: Szõts István néprajzi dokumentumfilmjeit azért nem engedte bemutatni az '50-es években a kultúrvezetés, mert "jobbnak mutatják a múltat dicsõ jövõnkél."

Ez tényleg így van. Azt a pár dokufilmet, amelyet mégiscsak hajlandó volt Szõts elkészíteni, kíméletlenül bezúzták.



"És fõiskolai filozófiatanárom mesélte még tavaly, hogy testvérét az '50-es évek elején egy olyan állat tanítónõ tanította alsóban falun, aki "nem tanította meg nekik csak a nyomtatott nagy betûket, mert a nagy és dicsõ jövõben csak a nagy betûkre lesz szükségünk". No comment. Bocsi a hosszú OFF-olásért..."

Na, ez részben nagyon durva, részben meg egyáltalán nem meglepõ...

Az '50-es évek a dilettantizmus melegágya volt Magyarországon.
(És ez fokozottan érvényes a közoktatásra.)
Válasz
Vinogradov 2008 nov. 28. - 15:15:53 Előzmény critixx
"az elmúlt harminc-negyven év alighanem egyik legjelentõsebb és legeredetibb filmes gondolkodója, teoretikusa, filmtörténésze- és esztétája"
Ezt Bordwell-re vagy KAB-re érted?? Ha az elõbbire, akkor tökéletesen egyetértek veled. Nagy kár, hogy nálunk alig jelent meg írása. (Szerencsére internetes oldalán sok jó kis írása fent van angolul.)"

Természetesen nem KAB-ra gondoltam, habár idehaza õ is egy eléggé megkerülhetetlen figura.

Bordwell fõmûvei azért nálunk is megjelentek - remélem elõbb-utóbb a tanulmányok is jönnek...
Addig meg marad a nyelvtanulás...
Válasz
critixx 2008 nov. 28. - 14:35:17 Előzmény critixx
Nem véletlen Lenin sokat hangoztatott mondata sem: "A legfontosabb mûvészet számunkra a film". A szovjetek már a '10-es évek végétõl kezdve remekül értettek a filmes agitációhoz. A náci és fasiszta filmesek gyakran ámulva nézték a szovjet mûveket és töprengtek rajta, hogy tudnának õk is ilyen propagandisztikus hatású filmeket létrehozni.

Egyébként persze abszolút igazat adok neked. Az olasz fasisztáknál csakúgy mint a náciknál volt egyfajta erõltetett nosztalgiázás a dicsõ haza iránt, illetve a fasisztáknál a polgári életforma iránti . A fasisztáknál az utóbbiból születtek a fehér telefonos filmek (a polgári úri osztály "virtusa" és életmódja, mely mint mondtad Mussolini-nél egyfajta rögeszme volt). A németeknél ebbõl lettek a "heimat filmek", a zöldellõ német mezõkön szaladgáló szõke kékszemû bajor népviseletbe öltözött lányok és fiúk népzenére épülõ gicces történetei.

A szovjeteknél azonban pont fordítva volt a helyzet: náluk a felejtés kultúrája volt a diktált, "a múltat végképp eltörölni..." ugyebár. (Eizenstein ezért is szakított a Proletkulttal, mert õ, aki a klasszikus európai kultúrán nevelkedett nem bírta elviselni azok teljes "múlt romboló" ideológiáját.) Náluk ezért kizárólag a "dicsõ jövõ és az abba vezetõ jelen" ábrázolása mûködhetett, ezért az efféle habkönnyû, fehér telefonos filmek már eleve kizárva.
Apropó két megjegyzés: Szõts István néprajzi dokumentumfilmjeit azért nem engedte bemutatni az '50-es években a kultúrvezetés, mert "jobbnak mutatják a múltat dicsõ jövõnkél". És fõiskolai filozófiatanárom mesélte még tavaly, hogy testvérét az '50-es évek elején egy olyan állat tanítónõ tanította alsóban falun, aki "nem tanította meg nekik csak a nyomtatott nagy betûket, mert a nagy és dicsõ jövõben csak a nagy betûkre lesz szükségünk". No comment. Bocsi a hosszú OFF-olásért...
Válasz
critixx 2008 nov. 28. - 14:18:55
Jó, hát azt természetesen minden jó médiaszakos tudja, hogy Goebbels volt korának legnagyobb médiaguruja, nem véletlen, hogy olyan sikerrel használták ki a rádiós és a filmes agitáció erejét. Az sem, hogy a világ elsõ televíziós adása az 1936-os berlini olimpia volt. Ha megnyerik a háborút és beindul a náci televíziós gépezet még valóságshow is készült volna egy "ideális árja család" életérõl.

"az elmúlt harminc-negyven év alighanem egyik legjelentõsebb és legeredetibb filmes gondolkodója, teoretikusa, filmtörténésze- és esztétája"
Ezt Bordwell-re vagy KAB-re érted?? Ha az elõbbire, akkor tökéletesen egyetértek veled. Nagy kár, hogy nálunk alig jelent meg írása. (Szerencsére internetes oldalán sok jó kis írása fent van angolul.)
Válasz
offtopic
Vinogradov 2008 nov. 27. - 21:42:25 Előzmény critixx
"Ez volt a különbség a náci-fasiszta (Hitler, Mussolini) és a kommunista (Sztálin) diktatúrák filmipara között. Az elõbbiben a hatalom békén hagyta a filmgyártókat és készülhettek teljesen politikamentes szórakoztató filmek (a filmek 95%-a) és csak pár film készült, melyeknek célja a propaganda népszerûsítése volt. Az utóbbi esetben viszont a zsdanovi kultúrpolitika teljesen markában tartotta az államosított filmgyártást és minden filmet már a forgatókönyv szintjén ellenõríztek, teljes mértékben megfelelnek-e a Párt ideológiájának és a "szocialista realizmus" doktrínájának, ha nem, akkor már vagy le sem forgatták be dobozban maradt. Így szegény szovjet mozibajárók csak a buzgón küzdõ kolhozparasztokat és a Sztálin elvtársról daloló élmunkásokat láthatta a vásznakon."

Ez azért nem olyan egyszerû.

Pl. a fascizmus sokkal jobban kihasználta volna a filmet, ha igazán tisztában lett volna jelentõsségével és hihetetlen hatásával, amit nem mondhatott el magáról.

A 30-as évek Olaszországában azért készültek fehér telefonos melodrámák, mert Mussolini szeme fényének ez volt az úri passziója és ezért jött létre olyan kitûnõ filmes "infrastruktúra" is.

Itt az "úri passzió" a kulcsszó...
A film a 30-as évek Olaszországában még csak úri passzió volt.

A sztálini Szovjetunióban ezzel szemben egyes jobb pozícióban lévõ teoretikusok már ekkor felismerték a tömegfilm jelentõsségét.
Ez az egyik oka a "termelési film" rendhagyó mûfaja létrejöttének, míg a náci és fasiszta államokban nem fejlõdtek ki hasonló propagandamûfajok.

És még hosszan sorolhatnám a példákat...



"Ismerek olyat, aki szerint a neorealizmus már a modern film része (voltaképpen ebben lehet igazság, hiszen eltér a klasszikus hollywoodi narratívától, de ugyanígy eltér pl. a szovjet montázsiskola is (amit talán KLASSZIKUS modern filmnek nevezhetünk, míg az '50-'70-es évek irányzata KÉSÕ modern film???...), de sokak szerint meg csak elõzménye (pl. Kovács András Bálint szerint csak elõzmény, ugyanúgy mint pl. az amerikai film noir vagy a francia új regényes irodalom). Hogy mikor kezdõdött a neorealizmus? Tematikailag szerintem már a '40-es évek elsõ felében (Megszállottság, A gyerekek figyelnek bennünket), mint mozgalom viszont csak a felszabadulás után."

Szerintem hagyjuk ezt a vitát...

Ne legyenek illúzióink: nem valószínû, hogy akár csak a közeljövõben létrejön valami általános kánon erre vonatkozólag.

A különbözõ tudományos iskolák különbözõ korszakolást alakítottak ki.
Nálunk például még egy ideig alighanem KAB álláspontja lesz a legelfogadottabb - és ebbe nyugodjunk is bele sztem...

Mert, hogy KAB korszakolása nagyon közel áll ahhoz a Bordwell-éhez, aki, és ebbe nyugodjunk bele, bármennyire is erõltetik és hájpolják nálunk, az elmúlt harminc-negyven év alighanem egyik legjelentõsebb és legeredetibb filmes gondolkodója, teoretikusa, filmtörténésze- és esztétája.
Válasz
Összes hozzászólás