Szkafander és pillangó

Le Scaphandre et le papillon
16 éven aluliak számára nem ajánlott francia-amerikai életrajzi dráma, 112 perc, 2007

Értékelés:

217 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

217 szavazatból
Szerinted?
Jean-Dominique Bauby a francia Elle magazin főszerkesztője volt. Negyvenhárom éves korában, 1995 decemberében agyvérzést kapott, és kómába esett. Húsz nap múlva tért magához, ám teljesen lebénult. Egyedül a bal szemét tudta mozgatni, melynek segítségével, speciális jelrendszert elsajátítva kommunikált a világgal. Helyzete ellenére Jean-Do megőrizte humorérzékét, szexualitását, az élet szeretetét. Mindez arra ösztönözte, hogy betűnként, majd mondatonként kifejezze érzéseit és gondolatait, a test csapdájába szorult lélekről, az érzelmeiről, az emberi fantázia szárnyalásáról.
Bemutató dátuma: 2008. január 31. Forgalmazó: Budapest Film

Stáblista

Díjak és jelölések

Hozzászólások

Szerinted?
8/10
Viktor6665 2014 márc. 29. - 01:16:46 8/10 Előzmény Julicska
Ez egy kivételes eset volt és érdekes történet lett belõle.
De mindenkinek meg kéne adni a jogot, hogy dönthessen akar-e élni vagy sem.
kaboca11 2014 jan. 12. - 19:15:36
(Bocsánat, az elözö üzenetet rosszul vette be a rendszer.)
Mindenképpen ajánlani tudom a filmet. DE nekem úgy tünik egyik eddigi hozzászólónak sem sikerült azt látni, ami szerintem a lényeg volt, amit Jean-Do-nak be kellett mutatni.
Aki nem látta a filmet, nem olvasta a könyvet, de szándékozik azt tenni SEMMIKÉPPEN NE OLVASSA TOVÁBB !

***SPOILER *****
Jean-Do sugallatot kap, hogy írjon egy könyvet - vagy belsö kényszert érez. Az elsö mondata, hogy nem tudja mit mondjon, mert nem tudja. Aztán spontán mesél az érzéseiröl, gondolatairól és az emlékeiröl. (Ne feledjük, hogy a kaccsintgatás évekig tart!) Egy ponton felismeri milyen önzö volt, aki semmibe vette a környezetét, mindenkit gátlástalanul kihasznált, mindenkin átnézett és taposott. Mint a legtöbb sikeres embert, öt is körülrajongták, irígyelték és kegyeit keresték. Aztán Claude elviszi a templomba. Ott hallhatjuk, hogy még a szkafanderben is milyen fellengzös és öntelt maradt. Ekkor jön a csattanó. Claude jóindulattal felajánlja, hogy elvinné Lourdes-ba... Innét láthatjuk Jean-Do emlékeit arról, amikor ott járt egy barátnöjével. Hogy milyen gyalázatos és szentségtörö módon viselkedett. Kigúnyolta még a tolókocsiban odazatándokolt nyomorékokat is. Egy kísérö apáca megfordul, átható pillantással végigméri. A könyv, az üzenet kész. De ö vak. Még tolószékében sem tud túllépni önmagán - önön kicsinységén. Igy visszasülyed saját életének és gyerekeinek a szeretetébe, vagyis azon emlékekbe. De vége, nincs többé mit mondani. Claude kiadatja a könyvet, megmutatja neki. Négy napra rá meghal. Olyanként, amiként élt - megátalkodottként.
Egy átlagos ember esetében nem jöhetett volna létre ez a könyv ilyen formában, aminek a Megátalkodottság története címet is adhatnánk. Nem lett volna, aki végigbetüzgeti, aki kiadja, meg az sem sok, akit érdekelt volna. Az akkor lett volna sztori, ha megtért volna, Lourdes-ban csodásan meggyógyul, amit igazolnak, és azt leírja valaki. Akkor is legfeljebb egy ilyen témával foglalkozó mü egy fejezete.
kaboca11 2014 jan. 12. - 19:08:05
Mindenképpen ajánlani tudom a filmet. DE nekem úgy tûnik egyik eddigi hozzászólónak sem sikerült azt látni, ami szerintem a lényeg volt, amit Jean-Do-nak be kellett mutatni.
Aki nem látta a filmet, nem olvasta a könyvet, de szándékozik azt tenni SEMMIKÉPPEN NE OLVASSA TOVÁBB !

***SPOILER *****
Jean-Do sugallatot kap, hogy írjon egy könyvet - vagy belsõ kényszert érez. Az elsõ mondata, hogy nem tudja mit mondjon, mert nem tudja. Aztán spontán mesél az érzéseirõl, gondolatairól és az emlékeirõl. (Ne feledjük, hogy a kaccsintgatás évekig tart!) Egy ponton felismeri milyen önzõ volt, aki semmibe vette a környezetét, mindenkit gátlástalanul kihasznált, mindenkin átnézett és taposott. Mint a legtöbb sikeres embert, õt is körülrajongták, irígyelték és kegyeit keresték. Aztán Claude elviszi a templomba. Ott hallhatjuk, hogy még a szkafanderben is milyen fellengzõs és öntelt maradt. Ekkor jön a csattanó. Claude jóindulattal felajánlja, hogy elvinné Lourdes-ba... Innét láthatjuk Jean-Do emlékeit arról, amikor ott járt egy barátnõjével. Hogy milyen gyalázatos és szentségtörõ módon viselkedett. Kigúnyolta még a tolókocsiban odazatándokolt nyomorékokat is. Egy kísérõ apáca megfordul, átható pillantással végigméri. A könyv, az üzenet kész. De õ vak. Még tolószékében sem tud túllépni önmagán - önön kicsinységén. Igy visszasûlyed saját életének és gyerekeinek a szeretetébe, vagyis azon emlékekbe. De vége, nincs többé mit mondani. Claude kiadatja a könyvet, megmutatja neki. Négy napra rá meghal. Olyanként, amiként élt - megátalkodottként.
Egy átlagos ember esetében nem jöhetett volna létre ez a könyv ilyen formában, aminek a Megátalkodottság története címet is adhatnánk. Nem lett volna, aki végigbetûzgeti, aki kiadja, meg az sem sok, akit érdekelt volna. Az akkor lett volna sztori, ha megtrért volna, Lourdes-ban csodásan meggyógyul, amit igazolnak, és azt leírja valaki. Akkor is legfeljebb egy ilyen témával foglalkozó mû egy fejezete.
7/10
Julicska 2014 jan. 11. - 18:05:30 7/10 Előzmény Tibag05
Micsoda? Ez a történet pont azt mesélte el, hogy "Spoiler:" Jean-Dominique ebben az állapotában is talált értelmet és célt az életében, még ilyen körülmények között is képes volt könyvet írni. Milyen jó, hogy Franciaországban nincs eutanázia, és Jean-Dominique túl tudott lépni a kezdeti elkeseredettségén, megírta a történetét, amit így mi is megismerhettünk, és betekintést nyerhettünk a belsõ világába.
_goldie_ 2014 jan. 10. - 21:16:35
Tibag05 2014 jan. 10. - 17:08:08 Előzmény petyibrigi
petyibrigi|Válasz
2008. márc. 06. 15:49 | 8/70
"mindenképp látni kell! aztán pedig sétálni."
Igen! és közben azt kívánni bár a világ összes országában engedélyeznék az euthanasiát!!!!!!
webulon 2013 febr. 23. - 17:18:57
Hát sokan azt írták,hogy a jobb mint a Belsõ tenger....szeritem nem ,- Amaz nekem jobban hatot.....
Nem rosz ,- de nem egy Belsõ Tenger
6/10
Rahar 2012 jún. 30. - 12:42:34 6/10
Számomra tipikusan ama filmkategóriába tartozik, melynek legnagyobb erénye az érdekes, egyedi, igényes és gyönyörû képi világa. Nagyon jók a nem sablonos kameraállások. A fõszereplõ kommentárjai, gondolatainak szavakká konvertált bemutatása jó megoldás, legalábbis én szeretem a kommentáros alkotásokat. Az alaptörténet nem keltette fel az érdeklõdésemet, de vártam türelemmel, hogy mi fog történni, mivel nem olvastam el a film rövid ismertetõjét, ezért nem tudtam, hogy hogyan folytatódik a történet, arra számítottam, hogy gigászi akaraterõvel vagy egyéb más módon felépül, de másról szól. Ez nem okozott problémát, mert ez a történet is igényesen, részletesen mutatja be egy ember szenvedéseit. Én nem értek egyet a fõszereplõ és különösen az õt körülvevõ emberek hozzáállásával, a Millió dolláros bébi film végi megoldás közelebb áll hozzám.
Olyan témát boncolgat a film, ami igencsak a kemény kategóriába tartozik, mert szerintem az ember számára az egyik legrosszabb, ha nem a legrosszabb dolog a tehetetlenség érzése, eme alkotásban ez tényleg 100 százalékban megjelenik. És ha ez a kiszolgáltatottsággal párosul az borzasztó lehet, remélem soha nem kerülök ilyen vagy hasonló szituációba, inkább a halál. A fõszereplõ élete, olyan, mintha isteni célt valósítana meg, amint elkészült a könyv végett is ért a küldetése, legalább nem kellett azért neki több évtizedet végigszenvednie.
Alapvetõen nekem két dolog nem tetszik a filmmel kapcsolatban, egyrészt nagyon lassú cselekménysodrású alkotás, tényleg nagyon lassan történnek meg a dolgok. gondolom azért lassú az események bemutatása, mert igencsak cselekményszegény, kevés dolog történik benne. Nem arról van szó, hogy egy pörgõs akciófilm kellene, hogy legyen, de azért ez mégis csak csigaszerû sebesség. Szerintem eme alkotást nem 112 percben, hanem a szabványos 90 percben kellett volna megvalósítani. De ez az én igényem. A téma annyira kellemetlen nekem, hogy többször nem akarom megnézni.
***SPOILER***
Elolvastam az utolsó 30 hozzáírást, két ember is említette, hogy a legnagyobb áldozatot a fõszereplõ felesége hozta. A fõszereplõ már nem szerette a feleségét, csak a gyerekei anyja volt, ennek ellenére foglakozott a férjével, pedig egyáltalán nem kellett volna. Ez az igazi önzetlen cselekedet.
***SPOILER VÉGE***
10/10
leander1 2012 febr. 15. - 23:45:39 10/10
Nagyon kemény film !!! Az operatõri munka egészen kiváló szerintem.
Hasonló téma a Belsõ tenger c. film, vagy a Mindhalálig zene.
10/10
kata3 2012 jan. 24. - 11:30:19 10/10
Nagyszerû film. A színészek mellett jók a kameramozgások. A film vége könnyeket csalt a szemembe.
***SPOILER******SPOILER******SPOILER***
Elgondolkodtató volt számomra, hogy a feleség belement és segített a szeretõ és a férj "telefonbeszélgetésébe". Mekkora szeretet és erõfeszítés kellett neki ehhez. Nekem fõleg az apjával való beszélgetés megható volt és az, hogy csak 10 nappal élte túl a könyve megjelenését.
Összes hozzászólás