A 19. század végén német telepesek költöztek Oroszországból Türkmenisztánba és letelepedtek a Kaszpi-tenger partvidékén. A bennszülött türkmének mudzsukoknak nevezték őket, ami a helyi nyelvhasználatban nemzetiséget, társadalmi osztályt és tevékenységi kört is jelentett egyszerre. A II. világháború idején a "dicsőséges orosz hadsereg" azt a feladatot kapja, hogy minden németet üldözzön el hazája területéről. Így esik áldozatul az itt élő mudzsuk település is, ahol a kis Georg él családjával. Amikor megjelennek az orosz katonák, a kicsi fiú elbújik és teljesen magára marad, néhány itt rekedt türkmén gyermekkel és anyával az elhagyott nyomortelepen. A kisfiú és a többiek szívszorító, nehéz mindennapjait követhetjük nyomon, az életért való küzdelmet, az éhség elviselését. Távolról figyelhetjük Georg csendes élni akarását, a játék melankóliáját. "Kicsi angyal, hozz örömet, terítsd meg az asztalunk, hogy mennybe szállhassunk".