"Mivel már két évtizede filmezem a volt Szovjetunió területét, ezért fel tudtam kutatni az eldugott gulágtáborok nyomait. Az 5. részben Szak István visszaemlékezése nyomán, Kazahsztán pusztáin gyalog keresem az egyik leghírhedtebb haláltábort. Útitársamul szegődik Genagyij Zemel, egy orosz anyanyelvű, Kazahsztánban élő, lett-ukrán származású filmrendező, aki a Gulágon született, és meg akarja látogatni szülőföldjét, a karagandai lágerkörzetet."
Figyelem: A beküldött észrevételeket a szerkesztőink értékelik, csak azok a javasolt változtatások valósulhatnak meg, amik jóváhagyást kapnak. Kérjük, forrásmegjelöléssel támaszd alá a leírtakat!
Hát ez az oldal nagyszerû, minden elismerésem - különösen a feltöltött anyagokért, amelyek nem csak hiánypótlóak, de nélkülözhetetlenek is a huszadik századi történelemnek ahhoz a minimális ismeretéhez, amely minden ma élõ, a nagy átlagnál kicsit is szélesebb látókörû ember számára elkerülhetetlen alapkövetelmény...
És nem mellesleg örülök, hogy ehhez egy kicsit én is hozzájárulhatok majd!
Az ismerõsöm, ígéretéhez híven hétvégén fogja átmásolni a dvd-ket - úgy néz ki, hogy kettõre ráfér a teljes anyag, úgyhogy a procedúra anyagi vonzata nem lesz jelentõs - én pedig azután másfél héttel, tehát két és fél hét múlva megyek Egerbe, többek között a másolatokért.
Nem egy ismerõsöm, aki az ország másik végében lakik felvette - szólok neki, hogy ne egy, hanem két példányban másolja át, a többirõl meg majd értekezhetünk priviben... :)
Minden elismerésem Szalkai Zoltánnak, hogy ismét alapvetõ, hiánypótló információkat tudott elénk tárni "Gulágföldrõl", a maguk természetességében, tárgyilagosan, szenvtelenül (mert másképp nem is lehet emberi méltóságunkat megõrizve szólni e példátlan gaztettekrõl)...
Lám, a jó dokumentumfilmhez jóformán semmi nem kell: egy egyszerû kézikamera, némi orosz tudás (ez utóbbiból Kárpátaljától Vlagyivosztokig, a Spitzbergáktól Kazahsztánig mindenhol meg lehet élni) és az igazság felderítése iránt való elkötelezettség...
És - sajnos - a huszadik század terhes öröksége, mely nekünk, magyaroknak még inkább az, de muszáj szembenéznünk vele, különben esélyünk sincs semmilyen újrakezdésre (mondom ezt húsz évvel a rendszerváltás után!)
Nyomasztó, nehezen emészthetõ élmény volt - a kietlen, jóformán még az ártatlanok vérétõl iszamos kazah földön - de ilyen élmények nélkül sosem fogunk tudni megszabadulni a államszocializmusunk mázsás súlyaitól sem...
(PS: "Itt a szögesdrót, mindenütt... és mégis letagadják, hogy itt temetõ volt" - mondja Genagyij Zemel, a kazah filmrendezõ, Szalkai partnere egy Karaganda melleti óriási mezõn állva - lám nem csak nálunk probléma a szembenézés...)
Az értesítések jelenleg le vannak tiltva! Amennyiben szeretnél cikkajánlókat kapni, kérlek, hogy a böngésző Beállítások / Értesítések menüpontja alatt állítsd be az értesítések engedélyezését!
Hozzászólások