Sose süllyedt még ennyire mélyre

Giccsmentes természetfilm bálnavadász jegesmedvékről, rakétaként röpködő pingvinekről. És az óceánok mélyéről, Cousteau kapitány méltó nyomdokain.

Cousteau kapitányon szocializálódott generáció tagjaként kissé szkeptikusan ültem be a moziba a legújabb mélytengeri film elé. Néhány éve egy búvárfilm fesztivál zsűritagjaként volt szerencsém végigszenvedni két hétig mindem este egy-egy víz alatt forgatott szösszenetet, cápák, muréna, korallok, hajóroncsok, amforák, komolyzene, unott narrátor, mintha a műfaj megragadt volna néhány agyonnyúzott klisénél, és senki sem akarna kitörni ebből.

A Kék mélység első néhány perce után elhal a néző minden kételye. A lenyűgözően fényképezett, profin összevágott film szinte egyetlen porcikájában sem lehet hibát találni. Az aláfestő zene csak annyira hatásvadász, amennyire éppen hogy kell, a narráció visszafogott, az alákevert effektek sem húzzák el filmet, bár néhol kicsit eltúlzottak.

Köztudott, hogy a dokumentumfilmek közül a legnehezebb és legidőigényesebb műfaj a természetfilm. A Kék mélység még ennél is többnek tűnik, a forgatásba elképzelhetetlen időt és energiát fektethettek az alkotók, akik végig személytelenek maradnak. Sehol egy búvár, még egy kameraárnyék sem, miközben hihetetlen közelinek tűnő felvételeket láthatunk úszó, vagy lékben kavargó bálnák közé mancsoló jegesmedvékről, vízből rakétaként kirobbanó pingvinekről, fortyogó cáparaj kavalkádról vagy a Marianna-árok ólomkristály halgömbjeiről, hogy csak azokat a képsorokat említsem, amelyek legjobban megmaradtak bennem.

Tiszteletreméltó az a távolságtartás, és alázat, ahogy a film készítői hozzányúltak a témához. Semmit sem nyomnak a néző szájába, a csábítás ellenére óvatosan ügyesen kerülik a giccset, mindezt feszes tempóban, jól eltalált ritmusban, kilencven percen keresztül.

A Kék mélységet a BBC Természetrajzi Egysége vette filmre, azzal a stábbal amelyik a Discovery-vel közösen elkészítette a "Kék bolygó" című tv sorozatot. A zenéjét direkt a filmhez komponálták, ez érezhető is, a Berlini Filharmonikusok által előadott filmzenét George Fenton (Gandhi, Kiálts szabadságért) az ötször Oscar-díjra jelölt zeneszerző készítette.

Ha valaki egy megnyugtató mozi élményre vágyik, mindenképpen ajánlott, még ha valami miatt idegenkedik is a természetfilmektől, akkor sem fog csalódni.