Vissza az úton

12 éven aluliak számára a megtekintése nagykorú felügyelete mellett ajánlott magyar játékfilm, 77 perc, 1940

Értékelés:

14 szavazatból
Szerinted?

Értékelés:

14 szavazatból
Szerinted?
Kovács Péter, félszeg kishivatalnok, aki egy mulatóba csak a harmincadik érettségi találkozója alkalmából téved be. Kovács másnap reggel fáradtan érkezik hivatalába, elszundít az íróasztalánál. Álmában rákap az éjszakai életre, hozzányúl a hivatali pénzhez. Riával, az énekesnővel áll össze, és rulettezik, kártyázik, hogy sikkasztását fedezze. Egyre lejjebb csúszik, körözi a rendőrség. Kovács öngyilkosságra készül, de ekkor égi szózat állítja meg.

Stáblista

Hozzászólások

Szerinted?
Vinogradov 2008 jan. 27. - 16:27:15
Elõször szenteste délután, teljesen véletlenül láttam (a filmmúzeumon három napos háború elõtti magyar film dömping volt az ünnepek alatt), és akkor is meglepett, akárcsak a mai, második megtekintésre.

Maga a történet, ha nem is didaktikus, de mindenképpen kissé szájbarágós és kispolgáriasan egyszerû ill. együgyû (ld. a végén Csortos Jákob lajtorjáján megy fel a mennybe...)

Mégis van benne valami nagyszerû, s ezt a nagyszerût Csortos Gyulának hívják. A híresen mogorva, barátságtalan ember, aki, mint Galsai Pongrác irodalmi igénnyel megírt biográfiájából tudjuk, valójában rendkívül érzékeny és hallatlanul nagyszívû volt, ám ezt ügyesen palástolta.
Azt is Galsaitól tudjuk, hogy azok a színházi alakításai, amelyeket az itt fórumozók 99,5 %-ának, köztük nekem, esélye sem lett volna látni, hiszen halála után születtek, voltak azok a kívételes pillanatok, mikor megnyílt az emberiség számára.
S ezek a megnyílások ott lehettek-lehetnek -a kortársak leírásai, elbeszélései alapján -minden idõk legnagyobb magyar, sõt talán egyetemes szinten sem elhanyagolandó színészi alakításai között.

Látni sajnos ma már csak filmen láthatjuk, s csak kevés filmje õriz ilyen "megnyílásokat", többnyire gyûlölt is filmezni, habár ezt megbízható, jó vígjátéki alakításain szinte soha nem lehet érezni, de ez azoknak a kevés filmeknek egyike, amelyek a szabályt erõsítõ kivételek.
Ugyanis valóban megrendítõvé teszi azt az álombéli utazást, amely a film egy harmadát kiteszi, s amely miatt igazából érdemes megnézni. A magányos, öregedõ ember világfájdalma, tragédiája elementáris erõvel sugárzik nem csak a vászonról, de a síkképcsöves plazmáról is, könnyei igazi könnyek és szenvedése igazi szenvedés.
Nem viccelek: életem egyik legnagyobb magyar filmélménye volt számomra Csortos ebben a filmben nyújtott alakítása.
Ilyenkor alkothatunk fogalmat róla, mekkora színész is volt Õ, s micsoda magyar és egyetemes kultúrveszteség az, hogy az õ idejében még nem készültek színházi közvetítések.

Tudom, nem fukarkodtam a nagy szavakkal, s azt is tudom, hogy a jót nem érdemes túldícsérni, hiszen önmagáért beszél, de azt gondolom, ezt az élményt másokkal is meg kell osztanom.