Pablo Picasso

ripacs, bázis.
ripacs.
Az nem ugyanaz a komédiással.
A komédiásnak tartása van.
és nem
lop.
:-)

https://news.artnet.com/opinion/picasso-biographer-says-guernica-bombing-was-birthday-gift-for-hitler-482534
Gernika (1937) a piacnapi mészárlás https://hu.wikipedia.org/wiki/Guernica_(festm%C3%A9ny)
Xabier Irujo történész szerint a történelmi baszk város Guernica pusztítását Hermann Göring náci miniszter tervezte Hitlernek szülinapi ajándékként április 20-ra - ám logisztikai problémák késleltették Göring fõ tervét - ennek eredményeképpen április 26-ig el kellett halasztani
Guernica évszázadok óta a baszk kultúra központja - a tartományi parlament székhelye volt - határában két hadiüzem is mûködött.. a városka elpusztítását eredményezõ Rügen-hadmûvelet hivatalos célja az Oca folyón átvezetõ híd lerombolása volt - Picasso a köztársasági kormány felkérésére festette meg a tragédiát - a Guernica jelkép lett: a háborúellenesség szimbólumává vált..az értelmetlen és embertelen agresszió a szenvedés és a pusztítás szimbóluma https://mult-kor.hu/20120426_75_eve_bombaztak_le_guernicat
Picasso mûvészként sohasem tudta elfogadni a sztálinista korszak sematizmusát és hamis realizmusát mégis a párthoz lojális maradt mindvégig - békekongresszusokra járt - békegalambról készült rajza a párt emblémájává vált http://drot.eu/sites/default/files/pablo_picasso_dove_peace_print_14a.jpg
Sztálin portréja (1953) http://valasz.hu/data/cikk/11/8371/cikk_118371/Sztalin_Picasso.jpg politikai mûvei közé tartozik még a Kripta (1945) és a Népirtás Koreában (1951) https://mult-kor.hu/image/article/index/okor/koreai.jpg https://mult-kor.hu/20130410_picasso_a_kubistatol_a_kommunistaig?pIdx=5

Picasso saját szavai (1962):

"Mikor még fiatal voltam, szívvel-lélekkel hittem az igaz mûvészet magasztos küldetésében. Késõbb rájöttem, hogy a mûvészet abban az értelemben, ahogyan 1800-ig fogták fel, idejétmúlta, halálos beteg és menthetetlen. Az úgynevezett mûvészi alkotás pedig a maga céltalanságával nem egyéb, mint ennek a haláltusának a megnyilvánulása. Az emberek hátat fordítanak a festészetnek és napról-napra közömbösebbek iránta, éppúgy, mint a szobrászat, vagy a költészet iránt. A látszattal ellentétben kortársaink szíve, lelke ma másé: a gépé, a tudományos felfedezéseké, a gazdaságé, a természeti erõk feletti uralomé és a hatalomért való törekvésé. Mi a mûvészetet nem érezzük életszükségletnek és lelki tápláléknak, mint a letûnt századok emberei. Sokakat közülünk olyan indíték késztet arra, hogy a mûvészettel foglalkozzék, aminek kevés köze van az igazi mûvészethez. Inkább utánzási készségrõl, hagyománytiszteletrõl, a nagy dolgok iránti vonzalomról, fényûzésrõl, egyszerû intellektuális kíváncsiságról, divatról, vagy puszta számításról van szó. A mûvészettel foglalkozók egy része ma csupán szokásból, vagy sznobizmusból él, fél lábbal a múltban, másrészt a társadalom minden rétegébõl kikerülõ többséget nem fûti igazi szenvedély a mûvészet iránt, amit a legjobb esetben csak szórakozásnak, bíbelõdésnek, vagy puszta pepecselésnek tekint. A mai nemzedék inkább a gépek világa és a sport iránt érdeklõdik és sokkal cinikusabb és nyersebb, mint az eddigiek, s a mûvészetet, mint a múlt értelmetlen és haszontalan cafrangját, inkább a múzeumok és könyvtárak gondjaira bízza. Abban a pillanatban, amint a mûvészet többé nem nélkülözhetetlen lelki táplálék, a mûvész tehetségét az új formákkal való kísérletezésnek szenteli, amely végsõ fokon nem egyéb, mint intellektuális csalás. Az emberek többé nem várnak vigaszt és felemelkedést a mûvészettõl. A kifinomult és gazdag kvintesszencia-desztillálók inkább csak az újdonság, a különlegesség, a feltûnõ és meghökkentõ hatásokat vadásszák. A kubizmustól kezdve, ezeket a kifinomult ízlésû urakat és mûbírálókat én is kiszolgáltam különféle furcsaságokkal, amelyek éppen eszembe jutottak és az igazság az, minél kevésbé értették, annál inkább el voltak tõle ragadtatva. Minél jobban komédiáztam és játszadoztam a legkülönfélébb talányokkal, rébuszokkal és cikornyás, arabeszkszerû motívumokkal, annál nagyobb volt a hírnevem és dicsõségem. Persze ez egyúttal azt is jelentette, hogy mind gyorsabban dolgoztam. A dicsõséget egy felkapott festõ számára ma képeinek eladása, a nyereség és gazdagság jelenti. Ma, mint mindenki tudja, óriási a hírnevem és dúsgazdag vagyok. De amikor egyedül maradok, nincs hozzá bátorságom, hogy magamat a szó régi és igaz értelmében mûvésznek tekintsem. Giotto, Tiziano, Rembrandt, Goya voltak az igazi halhatatlan mûvészek. Én csak hivatásos komédiás vagyok, aki megértette korának szellemét és kiszolgálja minden szeszélyét. Beismerésem keserû és fájdalmas ugyan, de úgy érzem, érdemes volt elmondani, mert mindenképpen õszinte."

Forrás: Pablo Picasso nyilatkozata a jugoszláviai „Magyar Szó” 1962. november 18-i számában. - Agócs Gergely nyomán

sosem foglalkozott azzal, hogy mit nem tud, csak azzal törõdött, amiben kiemelkedõ volt
http://www.she.hu/kultur-mi/20170316-picasso-szuletese-gyerekkor-elete-tanulasi-nehezsegek-tehetseg-zseni.html
születésekor semmi életjelet nem adott a bába halva születettnek nyilvánította
ráaggatták az összes szentet, aki megvédheti minden bajtól: Pablo Diego José Francisco de Paulo Juan Nepomuceno Maria de los Remedios Crispin Crispiano Santíssima Trinidad Ruiz y Picasso
születésekor agyában oxigénhiány keletkezett nem tudott megtanulni írni, olvasni és számolni
egy összeadás feladatot így képzelt el: a galamb szeme olyan kerek, mint egy nulla, a nulla alatt egy hatos látható, és az alatt egy hármas. Két szeme és két szárnya van. A két lába az asztalon áll, ami a lezáró vonal, és alatta az eredmény
csalhatatlan képi memóriája volt: mindenre egészen pontosan emlékezett, amit valaha is látott
szülõk minden nehézség ellenére hittek fiukban, s annak tehetségében és segítették mindenben és mindenhol