Folytatjuk a Trónok harca 6. évadának elemzésfolyamát, ahol hétről hétre kivesézzük, melyik főszereplő halt épp meg, miben tér el a sorozat a könyvektől vagy mi az, amivel az HBO sikersorozata máris beeleőzte G.R.R. Martin csigatempóban készülő kregényfolyamát (az előző két összefoglaló itt és itt olvasható). Az 5. részből is öszeszedtük az öt legemlékezetesebb jelenetet,

de vigyázat, innentől mindenki csak saját felelősségre olvasson tovább!

Az új évad ötödik részét nagyon helyesen Észak eseményei uralták, a Varys és Tyrion nélkül már unalomba fulladt királyvári intrikákat és a totálisan fölösleges dorne-i szálat végre ejtették az alkotók. Valószínűleg nem véletlenül - nekem ugyanis van egy olyan érzésem, hogy G.R.R. Martin eredeti regényfolyama nagyon is tudatosan kapta a Tűz és jég dala alcímet (eredetiben fordítva: Song of Ice and Fire), és a Trónok harca-sorozat valójában nem is a trónért vívott ahrcról szól, hanem arról, hogy az egyre erősödő tűz (lásd: R'hllor, sárkányláng, Targaryen-örökösök, stb.) hogyan győzi le az északon fújó, gonosz hideget (lásd: Mások, zombik, embernyúzó Boltonok és társaik). Persze ez nem egyszerűen egy elcsépelt jó-gonosz szembenállás, sokkal inkább egyfajta ciklusonként ismétlődő mágiaapály-mágiadagály folyamat része, ahol a korábbi korok rablácra fűzött korcssárkányai helyett már igaziak vannak, az emberek ellen bevetett mágikus szuperfegyver pedig önálló életre kelt és a teremtői ellen fordult. De erről majd lentebb részletesen is írok.

A fertőzött Ser Jorah szerelmet vall

Lehet, hogy én vagyok túl szentimentális, de szerintem nagyon jó lett a bukott westerosi lovag búcsúzása, és hogy Ser Jorah igazából még azután is szolgálni akarja szeretett királynőjét, hogy már többször is el lett küldve a fenébe. Daenerys egyébként igazából most sem tett másképp, de ezúttal legalább valami értelmet adott a nyilvánvalóan haldokló Moromont életének: keresse meg a kőemberektől elkapott fertőzés ellenszerét, aztán térjen szépen vissza a színe elé, élve. Daenerys amúgy a rajongók szerint immunis erre a fertőzésre, úgyhogy lehet, hogy a végén kiderül, szegény Ser Jorahnak el sem kellett volna mozdulnia a Sárkányok Anyja mellől.

Tormund <3 Brienne

Természetesen egy másik szerelmi szálat is folyamatosan napirenden tartanak az HBO kreatívjai: Óriásvész Tormundnak továbbra is nagyon bejön a drabális harcosnő, Brienne. De kell egy kis hülyéskedés a fenenagy komorságba, nem? Mondjuk a királyvári események fingós előadása Braavosban már nekem is sok volt egy kicsit a blődségből.

Így születtek a Mások

Igen komoly dolgokra derült fény a mostani részben: a Mások voltaképpen az Erdők Gyermekeinek V2-es rakétái voltak, akiket a dél felől érkező Első Emberek ellen vetettek be. Csak ezek szerint egy idő után már nem tudták uralni ezt a pusztító biológiai fegyvert, ahogy a Predátorok is megszívták a prédaállatnak nevelgetett Alienekkel. Korábban viszont még a feketeöves Martin-rajongók is úgy tudták, hogy a Mások a falevélemberektől függetlenül törtek rá északról az emberekre, miután azok békét kötöttek az Erdők Gyermekeivel, és átvették tőlük az ősi istenek hitét (azaz az emberarcú fák imádatát), valamint megismerték az obszidiánfegyverek titkát.

A jég mellé egy kis tűz is jön

Az északi események mellett legalább olyan fontos volt ebben a részben a volantisi Kinvara felbukkanása, aki ugyanolyan ősi próféciák bűvkörében élő, ármánykodó tűzpapnő, mint westerosi kolléganője, Melisandre. Kinvara szerint Varysnak és Tyrionnak nem kell aggódnia Stannis kudarca miatt, mert minden a tűzúr, R'hllor akarata szerint alakul. Hiszen lám, itt egy tűzálló kiscsaj, aki tűzokádó sárkányoknak parancsol, mi ez, ha nem égi jel? Az pedig ugye már a korábbi részekből is kiderült Melisandre félmondataiból, hogy a jóslatokban szereplő herceg, akit követni kell, nem a Vastrónt követelő Stannis, hanem Havas Jon, akiben valószínűleg az igazi szülei, Rhaegar Targaryen és Lyanna Stark révén az alcímben megénekelt tűz és jég egyszerre van jelen.

Hodor - Hold the door!

Egy zseniális, de egyúttal lefordíthatatlan szójátékban végre megtudtuk Hodor nevének igazi jelentését - az egész Trónok harca-széria egyik legütősebb jelenetén bevallom, elmorzsoltam egy könycseppet. Hiszen kiderült, hogy szegény együgyű istállófiú egész életében azért ismételgette a nevét, hogy egy gyerekkori, ködös jóslatot beteljesítve, a megfelelő pillanatban az élete árán is zárva tudjon tartani egy ajtót, és a szemlátomást sokkal nagyobb dolgokta hivatott, időben, térben és gondolatokban utazgató Brandon elmenekülhessen egy dühös zombihorda elől. Az együgyű, de aranyszívű Hodor valószínűleg sok rajongó kedvence volt, így ez a szereplőhalál sokkal súlyosabb csapás a nézőnek, mint amikor a meghal egy olyan random szereplő, mint Balon Greyjoy vagy Doran Martell.

Persze azt most még nem tudjuk, miért lesz fontos Bran a végjátékban, de beszédes infó, hogy a Mások ellen falat építő északi királyt, a Stark-ház alapítóját is Brandonnak hívták anno. Ráadásul ezekben a régi időkben a tűzpapok mitikus őse, Azor Ahai vezette a háborút a Mások ellen, és ő űzte vissza őket az örök tél földjére - tessék, már megint itt van a jég és a tűz.

Vagyis könnyen lehet. hogy amit mi a Vastrónért folyó, nagy westerosi háborúnak hittünk eddig, az lényegében egy érdektelen intermezzo a mágiadagály és mágiaapály közt ingadozó, ciklikus történetfolyamban. Ahol régen erdőgyermekek, óriások meg sárkányok éltek Westeroson, de az emberek jöttek és megölték őket, így az addig mindennapos mágia egy szűk hatalmi elit kiváltsága lett. Ám most beköszöntött az itteni "vízöntő kora", ahol sárkányok, óriások és erdőgyermekek már nemcsak Öreg Nan meséiben léteznek, és nincs kegyelem annak, aki korábban bántotta őket. Vagyis a klasszikus high fantasy stílus egyre látványosabban rúgja rá az ajtót a kvázi-középkori fantasynek hitt történetre. Nem tudom, ki hogy van vele, de én most már minden eddigi Trónok harca-epizódnál jobban várom a következő részeket!