Július elején startolt el és nemrég ért véget az HBO legújabb nyolcrészes krimisorozata, az Aznap éjjel, amit a csatorna hatalmas hype közepette mindenhol úgy harangozott be, hogy ez lesz az új True Detective! Mostanra persze kiderült, hogy ez a hangzatos mondat csak félig volt igaz: az új széria is jó, sőt, kifejezetten addiktív, de biztosan nem lesz olyan kultikus, mint Matthew McConaughey és Woody Harrelson nyomozása.

Három dolog miatt mindenképpen nagyon jó az Aznap éjjel:

1. John Turturro végig zseniálisan hozza az ekcémától szenvedő, rafinált zugügyvédet (bár eredetileg ezt a szerepet a 2013-ban elhunyt James Gandolfininek szánta az HBO).
2. Riz Ahmed elképesztő átalakuláson megy keresztül a szemünk előtt: a gyámoltalan, gülüszemű pakisztáni gyógyegérből széttetovált, kigyúrt, kopasz sittes lesz a börtönben.
3. A történet egyfajta társadalomkritika, ami rámutat, hogy a modern igazságszolgáltatás valójában csak jogalkalmazás, ahol sosem az igazság kiderítése a fontos, hanem hogy a meglévő bizonyítékok alapján el lehet-e ítélni valakit - függetlenül attól, hogy az illető elkövette-e az adott bűntényt vagy sem.

A bűntényt lényegében már a pilotepizód bemutatta: a lúzer pakisztáni fiú, Naz (Riz Ahmed) New Yorkban megismerkedik egy nagyon szomorú lánnyal (Sofia Black-D'Elia), és mivel korábban csak egyszer volt nővel, nem ellenkezik, amikor némi drog, pia és az Alienből ismerős késes játék után ágyba bújnak. Hajnalra azonban a lány halott, Naz pedig bepánikol: ivott, drogozott, elkötötte az apja taxiját, egy gyilkosság helyszínén ott egy véres kés az ujjlenyomatával, ráadásul egy rossz kanyar miatt a rendőrségi fogdán köt ki.

Látszólag minden bizonyíték ellene szól, a média pedig azonnal ráugrik az ügyre (lásd: csóró bevándorló gazdag fehér nőt ölt), ezért a túlhajszolt kerületi ügyész elrendeli előzetes letartóztatását, így Naz a hosszadalmas tárgyalása idejére a legveszedelmesebb gyilkosok, erőszaktevők és drogkirályok közé kerül a sitten. És innentől kezdve perverz módon azért kezd szurkolni a néző, hogy az ártatlannak hitt főhőst ne csicskáztassák halálra a börtönben, hanem tökösen küzdje fel magát a helyi kiskirály jobbkezévé - akár olyan áron is, hogy droggal seftelő, tetovált bűnözőt faragnak belőbe odabenn.

A Szökés és más börtönsorozatokat idéző szál mellett a másik ütős eleme az Aznap éjjelnek az, hogy profin átveszi a tárgyalótermi krimik feszült légkörét. Azt ma már mindenki tudja a filmekből, hogy az amerikai igazságszolgáltatás az esküdtszék rendszere miatt leginkább egy színjáték, és úgy működik, mint egy showműsor vagy stand up comedy. A jó beszélőkéjű ügyésznek a vád képviseletében, az ügyvédnek a védelem nevében kell úgy előadnia a történteket, hogy a tizenkét laikus bíráskodó egyértelműen állást foglalhasson abban, bűnös-e az illető vagy nem. Azt, hogy mi az igazság, egyik félnek sem érdeke kideríteni - itt a sorozatban is inkább úgy jelennek meg a tárgyalások, mint egy gyűlölt napi taposómalom, amit ráadásul az ügyvédek közti presztízsharc is megmételyez.

Érdemi nyomozást itt egyedül a nyugdíjazására készülő, veterán zsaru (Bill Camp) folytat. A lassú és alapos munkája közben sokkoló látni, mennyi biztonsági kamera rögzíti az emberek mindennapjait, és hogy milyen könnyen ki lehet deríteni az okostelefonok cellainformációi vagy a bankszámlakivonatok alapján, mikor mit csinálunk. De ő is csak azért nyomoz, hogy végül majd nyugodt lelkiismerettel távozhasson a rendőrségtől, és ne érezze úgy golfozás közben, hogy ártatlanul hurcoltak meg valakit. A nyolcadik epizód végére magánszorgalomból, nem teljesen tisztességes eszközökkel ki is deríti, ki volt a gyilkos - de hogy valóban ő volt-e, annak eldöntését már a nézőre bízza.

Steven Zaillian és James Marsh, az Aznap éjjel írói, rendezői és producerei pont abban jók, hogy egyetlen karakterükről sem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy jófiú vagy gonosztevő. Náluk semmi sem fekete-fehér, inkább piszkosszürke, és pont ezért lesz nagyon is életszagú ez a sorozat. Minden krimirajongónak látnia kell, ha eddig lemaradt volna róla!