Batman végre megmutatja nekünk, mitől félünk

Christopher Nolan új filmje, a Batman: A sötét lovag úgy húz fel a bevételi listákon, hogy öröm nézni, a mozilátogatók imádják. Nem véletlenül, a világ azt kapta ezzel a filmmel, amit megérdemelt. Szélesi Sándor sci-fi író szerint az új Batman-mozi tipikusan mai, mindennapi betevő.

Amikor a harmincas évek végén megjelent a gothami hős alakja, túl a világgazdasági válságon, szesztilalmon, de még innen a háborún és a paranoid hidegháborún, akkor a világ az atomőskorban, a dobtáras géppisztolyok és a szteptáncos filmsztárok világában leledzett. A jog és a törvény szava korántsem volt erős, mivelhogy a hatalmi ágak szereplői sem tartották magukat alája tartozónak, és nemegyszer inkább voltak maffiózók, mint politikusok. Bájos idealizmussal debütált tehát Batman, és amikor a képregényfüzetek lapjairól később rajzfilmhős és filmsorozat-szereplő lett, egyszerűségét akkor is megőrizte, illetve az Adam West főszereplésével készült sorozatot nézve még a bájosságát is.

Aztán jött 1989-ben Tim Burton, felélesztette a Batman-sztorit, és hozzárendelt egy sötét, ámde művésziesen mesterkélt látványvilágot. Éppen olyat, amelyet a nyolcvanas évek diszkóhangulata ellenpólusként megkövetelt. A hős is ennek megfelelő lett (emlékszünk Michael Keaton öltözetére vagy Kim Basinger frizurájára?), az ellenhősök pedig igazán szörnyen színesek és pozőrök (talán elég példaként Jim Carrey vagy Arnold Schwarzenegger karakterét kiemelni: Nygma és Mr. Freeze). Aztán bezárt a bazár, és mi úgy hihettük, a Batman-moziknak végérvényesen befellegzett.

Christopher Nolan három évvel ezelőtt Christian Bale segítségével megteremtette a 21. század Batmanjét, és természetesen az ehhez illő Gotham Cityt, amely már nem gigászi, Harmadik Birodalmat idéző szoborcsoportokból és átláthatatlan, monumentális belső terekből áll, hanem leginkább Chicagóhoz hasonlít. Nolan nyilván úgy vélte, nincs szükség a fantázia mélységeiig lenyúlni egy merőben korrupt és gonosz város filmes megteremtéséhez, elég csak körbenéznünk a világban.

Az új Batman-mozi ugyanezt adja: a saját világunkat vágja a képünkbe. Torz képét a jelenkori káosznak, amelynek Joker a lovagja, elmosódott festékkel, körbeírhatatlan hatalmi vágyakkal, elkent múlttal, hibás emlékezettel. A képregényolvasók pontosan tudják, ki volt Joker, mielőtt Joker lett volna, s hogyan változott át szörnyeteggé. A film nem ezt a történetet követi: a főgonosz létrejötte senkit nem érdekel, mert a kezdetektől fogva velünk van... bennünk van...

Megrázó az új Batman-film, éspedig azért, mert egyenesen a mai mozinézőknek van címezve, a Mátrix-fanatikusoknak, az Amerikai Psycho és a Született gyilkosok nézőinek, a Kill Bill rajongóinak. Véget értek a cukormázas nyolcvanas évek, és elmúltak a digitális izgalomban úszó kilencvenesek. Itt az új évezred, az átláthatatlanság kora, a káosz egyformán leselkedik mindenkire.

Én nem szeretem, sőt kifejezetten gyűlölöm ennek a kornak a kaotikus rendszereit. De az új Batman-film jó, nekem megmutatta, mitől is félek, és közben lekötött: sötét színeivel, szereplőinek (Christian Bale, Heath Ledger, Michael Caine, Gary Oldman, Morgan Freeman) játékával, hanghatásaival és trükkjeivel. Ezt kaptuk, mert ezt érdemeljük, akárcsak Gotham City a szörnyeket és torz hősét, akiről soha nem fog kiderülni az igazság.

Mert már nincs igazság.